Megtaláltuk a magyar villamosmérnököt, akit Messi ajándékozott meg

Vasárnap este a Dél-Afrikában dolgozó szombathelyi Sinka András barátnőjével és kollégájával a Soccer Cityben izgulta végig az Argentína-Mexikó nyolcaddöntőt. A mérkőzés kilencvenedik percében a képernyőkön feltűnő magyar címeres zászlójuk sok millió honfitársunknak megdobogtatta a szívét. Képes beszámoló a johannesburgi élményekről.

Takács Gábor

A villamosmérnök Sinka András  - barátainak Shicu - tavaly szeptember óta egy telekommunikációs cég alkalmazásában mobilhálózatok fejlesztésén dolgozik a fekete kontinensen.

Vasárnap este a johannesburgi Argentína-Mexikó nyolcaddöntő kilencvenedik percében Messi jobb felső sarokba tartó lövését Oscar Perez kitenyerelte, a közvetítés ismétléskor láthattuk, hogy a kapu mögött egy magyar címeres zászlóval négy fiatal ült.

Johannesburg napjainkban már nem az a „szegény” Afrika, ami az emberek nagy többségének elsőre beugrik, de ugyanakkor persze nem is Európa, még ha sokszor annak is akar látszani.

- A meccsre felkészültünk mezekkel, arcfestéssel, vuvuzelával, rumos teával, sapkával és sállal. Időben indultunk a stadionba, mert aggódtunk, hogy nagy lesz a forgalom. A parkolóig könnyedén eljutottunk. Ekkor jött az első kellemes csalódás, a forgalom egyirányú, kihelyezett „polgárőrök” útbaigazítanak és csak azt engedik be, akinek van érvényes jegye és parkoló kártyája. Számunkra már ekkor megdőlt a magyar újságírók állítása, hogy bárki könnyedén bejuthat a stadionhoz, a jegyeinket háromszor is ellenőrizték - írja blogjában Sinka András.

- A forgalom kicsit lassan, de kulturáltan haladt. Leraktuk a kocsit, felszerelkeztünk, felöltöztünk és irány a stadion, ami azért kicsit messze van a parkolótól, de ha valaki nem tud, vagy nem akar sétálni mehet busszal is. Mi gyalogosan küzdöttük le a távolságot. Útközben beszereztünk az árusoktól vuvuzelát - itt ez olyan elengedhetetlen kellék a meccsen, mint otthon a szotyi - meséli András barátnője Zsuzsa.

- A stadionban lelkesen fújtuk a vuvuzelát, fotózkodtunk, és felvilágosítottunk mindenkit hogy nem, ez nem a mexikói zászló. Na ilyenkor már mindenki velünk akart képet készíteni, nem is tudnám megmondani, hány külföldi emlékei között fog szerepelni a négy lelkes magyar - tudom meg Shicutól. A lelátók között folyamatosan jártak körbe a mozgóárusok, akik árultak meleg italokat (forró-csoki és cappuccinót), cola-t és az afrikai télben még jégkrémet is! A 30 randos sör (körülbelül 900 forint ) ára kicsit húzós volt.

A Soccer City építésénél tényleg kittetek magukért, mert remekül néz ki, főleg sötétben kivilágítva. A stadionba bejutva remek hangulat fogadta a fiatalokat, mindenki örült, hogy részese lehetett a mérkőzésnek. Senkit nem érdekel kinek szurkolsz, mindenki táncolt, szólt a vuvuzela. A magyar fiatalok leleményességüknek köszönhetően kerültek a kapu mögé, mivel olyan 350 randba kerülő (ez 10.500 forint) jegyhez jutottak hozzá, amelyet elvileg csak a Dél-Afrikaiak vehetnek igénybe. (A jegyvásárláskor személyi igazolvánnyal kell igazolni, hogy helyi vagy.)

Messi nagy ajándéka

- A meccset gondolom sokan látták, nem is bocsátkoznék elemzésbe, nehogy kivívjam a futballrajongók haragját. Mindenesetre köszönjük Messinek, hogy felénk lőtte a labdát, mert így nem hiába tartottuk és ráztuk a magyar zászlót. A meccs után az argentinok táncoltak és ölelkeztek, hogy győztek, a mexikóiak ugyanezt tették, csak bánatukban, mert kiestek, mi meg egyszerűen azért, mert ott voltunk - olvasható András beszámolójában. (A magyar zászló IDE kattintva, videón is megtekinthető.)

- A meccs után még elkattintottunk néhány fotót - a gondnokok közben már elkezdték nyírni a játéktéren a füvet - majd irány a kocsihoz, ismét a séta mellett döntöttünk, mert az idefelé is bevált. Arra számítottunk, hogy másfél óra lesz amíg kijutunk, de ismét kellemes csalódás: 20 perc volt az egész. Majd még egy fél óra és már az apartmanban ücsörögtünk, fáradtan, éhesen, de annál boldogabban. Hétfőn reggel pedig ara ébredtünk, hogy a képünk ha nem is járta be a világsajtót és híresek sem lettünk, de azért néhány millió magyarnak, aki nézte a meccset megdobbantotta a szívét...

Megnyitó az Innes-Free Parkban

A Sandtonban lévő Innes-Free Park valóban egy nagy park a Sandton City bevásárlóközpont mellett. Közepén egy kissé lejtős téglalap alakú térrel. Ennek végében állítottak fel egy körülbelül 40 m2-es kivetítőt. Körülötte, pedig sör, és kajaárusok tömkelege. De természetesen vuvuzelát is lehet kapni szép számmal.

- Az Innes-Free Parkba a megnyitóra mentünk, és már odajutni sem volt könnyű. Szerencsére épp a közelben voltunk, így az 5-6 kilométeres utat megtettük nagyjából fél óra alatt. Aztán még körülbelül  2 kilométeres séta, mert nem találtunk közelebb parkolóhelyet. Utólag azt mondom, hogy szerencsére, mert visszafelé menet láttuk, hogy helyenként az autók egymás hegyén hátán, mindenki ott rakta le a szekerét, ahol éppen megunta a körözgetést. A megnyitón aztán tiszta vursli hangulat uralkodott. Mint egy nagy Majális virsli nélkül. (Szerencsére, mert a helyi virsli pocsék.) Persze tömeg, vuvuzela, meg Dél-Afrikai focimez amerre a szem ellát. Már messziről virított a park a sok sárga pólótól. No meg persze a világ legszínesebb zászlójától. Apropó zászló! Az autók felzászlózása itt kezd szinte nemzeti sporttá válni. Úton útfélen zászlóárusokba botlok, és a jónépek veszik is szép számmal nemzeti lobogójukat, hogy aztán a kocsi leghihetetlenebb helyeire akasszák - olvasható Shicu blogjában.

Monte Casino és Tony étterme

Monte Casinoba nem a rulett vonzott minket, inkább a Angol-USA meccs, és a hangulat. Monte Casino ugyan csak egy háztömbnyi helyet foglal, azonban valójában egy város a városban. Közepén természetesen a kaszinó, körülötte pedig olasz kisvárost formázó éttermek, bárok, üzletek és szórakozóhelyek. A nagyrészt fedett komplexum egyik szárnyát nyitott olasz terecskévé alakították ki. Körben kellemes éttermek, a tér egyik oldalán a kivetítő, középen pedig a küzdőtér. És persze rengeteg szurkoló a szigetről, meg a tengeren túlról, a világ minden részéről. Ellentétben az Innes-Free Parkkal, ahol inkább a helybéliek voltak, a Monte Casino tömve volt a különböző nemzetiségű szurkolókkal napkelettől napnyugatig... Zászlók, jelmezek, öröm, vagy bánat a gólokon, kihagyott helyzeteken. Na ez már tényleg szurkolóbázis. Kár hogy rengetegen voltak, sehol egy ülőhely, sehol egy sör. A második félidőt így már egyik kedvenc helyünkön, Tony-nál néztük végig. Mint nevéből is látszik, Tony olasz, és meglepő módon olasz éttermet nyitott.

Sinka András Afrikai kalandjairól, élményeiről képes beszámolókat itt talál!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!