2010.06.29. 12:15
Megtaláltuk a magyar villamosmérnököt, akit Messi ajándékozott meg
Vasárnap este a Dél-Afrikában dolgozó szombathelyi Sinka András barátnőjével és kollégájával a Soccer Cityben izgulta végig az Argentína-Mexikó nyolcaddöntőt. A mérkőzés kilencvenedik percében a képernyőkön feltűnő magyar címeres zászlójuk sok millió honfitársunknak megdobogtatta a szívét. Képes beszámoló a johannesburgi élményekről.
A villamosmérnök Sinka András - barátainak Shicu - tavaly szeptember óta egy telekommunikációs cég alkalmazásában mobilhálózatok fejlesztésén dolgozik a fekete kontinensen.
Vasárnap este a johannesburgi Argentína-Mexikó nyolcaddöntő kilencvenedik percében Messi jobb felső sarokba tartó lövését Oscar Perez kitenyerelte, a közvetítés ismétléskor láthattuk, hogy a kapu mögött egy magyar címeres zászlóval négy fiatal ült.
Johannesburg napjainkban már nem az a „szegény” Afrika, ami az emberek nagy többségének elsőre beugrik, de ugyanakkor persze nem is Európa, még ha sokszor annak is akar látszani.
- A meccsre felkészültünk mezekkel, arcfestéssel, vuvuzelával, rumos teával, sapkával és sállal. Időben indultunk a stadionba, mert aggódtunk, hogy nagy lesz a forgalom. A parkolóig könnyedén eljutottunk. Ekkor jött az első kellemes csalódás, a forgalom egyirányú, kihelyezett „polgárőrök” útbaigazítanak és csak azt engedik be, akinek van érvényes jegye és parkoló kártyája. Számunkra már ekkor megdőlt a magyar újságírók állítása, hogy bárki könnyedén bejuthat a stadionhoz, a jegyeinket háromszor is ellenőrizték - írja blogjában Sinka András.
- A forgalom kicsit lassan, de kulturáltan haladt. Leraktuk a kocsit, felszerelkeztünk, felöltöztünk és irány a stadion, ami azért kicsit messze van a parkolótól, de ha valaki nem tud, vagy nem akar sétálni mehet busszal is. Mi gyalogosan küzdöttük le a távolságot. Útközben beszereztünk az árusoktól vuvuzelát - itt ez olyan elengedhetetlen kellék a meccsen, mint otthon a szotyi - meséli András barátnője Zsuzsa.
- A stadionban lelkesen fújtuk a vuvuzelát, fotózkodtunk, és felvilágosítottunk mindenkit hogy nem, ez nem a mexikói zászló. Na ilyenkor már mindenki velünk akart képet készíteni, nem is tudnám megmondani, hány külföldi emlékei között fog szerepelni a négy lelkes magyar - tudom meg Shicutól. A lelátók között folyamatosan jártak körbe a mozgóárusok, akik árultak meleg italokat (forró-csoki és cappuccinót), cola-t és az afrikai télben még jégkrémet is! A 30 randos sör (körülbelül 900 forint ) ára kicsit húzós volt.
A Soccer City építésénél tényleg kittetek magukért, mert remekül néz ki, főleg sötétben kivilágítva. A stadionba bejutva remek hangulat fogadta a fiatalokat, mindenki örült, hogy részese lehetett a mérkőzésnek. Senkit nem érdekel kinek szurkolsz, mindenki táncolt, szólt a vuvuzela. A magyar fiatalok leleményességüknek köszönhetően kerültek a kapu mögé, mivel olyan 350 randba kerülő (ez 10.500 forint) jegyhez jutottak hozzá, amelyet elvileg csak a Dél-Afrikaiak vehetnek igénybe. (A jegyvásárláskor személyi igazolvánnyal kell igazolni, hogy helyi vagy.)
Messi nagy ajándéka
- A meccset gondolom sokan látták, nem is bocsátkoznék elemzésbe, nehogy kivívjam a futballrajongók haragját. Mindenesetre köszönjük Messinek, hogy felénk lőtte a labdát, mert így nem hiába tartottuk és ráztuk a magyar zászlót. A meccs után az argentinok táncoltak és ölelkeztek, hogy győztek, a mexikóiak ugyanezt tették, csak bánatukban, mert kiestek, mi meg egyszerűen azért, mert ott voltunk - olvasható András beszámolójában. (A magyar zászló IDE kattintva, videón is megtekinthető.)
- A meccs után még elkattintottunk néhány fotót - a gondnokok közben már elkezdték nyírni a játéktéren a füvet - majd irány a kocsihoz, ismét a séta mellett döntöttünk, mert az idefelé is bevált. Arra számítottunk, hogy másfél óra lesz amíg kijutunk, de ismét kellemes csalódás: 20 perc volt az egész. Majd még egy fél óra és már az apartmanban ücsörögtünk, fáradtan, éhesen, de annál boldogabban. Hétfőn reggel pedig ara ébredtünk, hogy a képünk ha nem is járta be a világsajtót és híresek sem lettünk, de azért néhány millió magyarnak, aki nézte a meccset megdobbantotta a szívét...
Megnyitó az Innes-Free Parkban
A Sandtonban lévő Innes-Free Park valóban egy nagy park a Sandton City bevásárlóközpont mellett. Közepén egy kissé lejtős téglalap alakú térrel. Ennek végében állítottak fel egy körülbelül 40 m2-es kivetítőt. Körülötte, pedig sör, és kajaárusok tömkelege. De természetesen vuvuzelát is lehet kapni szép számmal.
- Az Innes-Free Parkba a megnyitóra mentünk, és már odajutni sem volt könnyű. Szerencsére épp a közelben voltunk, így az 5-6 kilométeres utat megtettük nagyjából fél óra alatt. Aztán még körülbelül 2 kilométeres séta, mert nem találtunk közelebb parkolóhelyet. Utólag azt mondom, hogy szerencsére, mert visszafelé menet láttuk, hogy helyenként az autók egymás hegyén hátán, mindenki ott rakta le a szekerét, ahol éppen megunta a körözgetést. A megnyitón aztán tiszta vursli hangulat uralkodott. Mint egy nagy Majális virsli nélkül. (Szerencsére, mert a helyi virsli pocsék.) Persze tömeg, vuvuzela, meg Dél-Afrikai focimez amerre a szem ellát. Már messziről virított a park a sok sárga pólótól. No meg persze a világ legszínesebb zászlójától. Apropó zászló! Az autók felzászlózása itt kezd szinte nemzeti sporttá válni. Úton útfélen zászlóárusokba botlok, és a jónépek veszik is szép számmal nemzeti lobogójukat, hogy aztán a kocsi leghihetetlenebb helyeire akasszák - olvasható Shicu blogjában.
Monte Casino és Tony étterme
Monte Casinoba nem a rulett vonzott minket, inkább a Angol-USA meccs, és a hangulat. Monte Casino ugyan csak egy háztömbnyi helyet foglal, azonban valójában egy város a városban. Közepén természetesen a kaszinó, körülötte pedig olasz kisvárost formázó éttermek, bárok, üzletek és szórakozóhelyek. A nagyrészt fedett komplexum egyik szárnyát nyitott olasz terecskévé alakították ki. Körben kellemes éttermek, a tér egyik oldalán a kivetítő, középen pedig a küzdőtér. És persze rengeteg szurkoló a szigetről, meg a tengeren túlról, a világ minden részéről. Ellentétben az Innes-Free Parkkal, ahol inkább a helybéliek voltak, a Monte Casino tömve volt a különböző nemzetiségű szurkolókkal napkelettől napnyugatig... Zászlók, jelmezek, öröm, vagy bánat a gólokon, kihagyott helyzeteken. Na ez már tényleg szurkolóbázis. Kár hogy rengetegen voltak, sehol egy ülőhely, sehol egy sör. A második félidőt így már egyik kedvenc helyünkön, Tony-nál néztük végig. Mint nevéből is látszik, Tony olasz, és meglepő módon olasz éttermet nyitott.
Sinka András Afrikai kalandjairól, élményeiről képes beszámolókat itt talál!