Mesemúzeum: Manócska és Mazsola, Frakk, Szerénke az Andrássy-vadászházban

Manófalvi Manó megsimogatta a feje búbját: Aztán ha hazamégy, otthon is jusson eszedbe, hogy szépen kell enni! Erre a kismalac váratlanul sírva fakadt:  Ui, ui, ui! Szent Szilvamag!  kiáltott Manófalvi Manó. Most meg ki bántott?

- Senki! Csak eszembe jutott, hogy nekem nincs is hová hazamennem...

- Ejha! Hát nincs otthonod?

- Ni... nincs... Elkergetett a gazda, mert azt mondta, olyan kicsi vagyok, mint egy szem mazsola. És belőlem úgysem lesz soha tisztességes disznó!
 A derék manó szíve megesett a kismalacon. Azt mondta hát neki: Tudod mit, te Mazsola? Maradj itt nálam! Úgyis mindig egyedül vagyok, s ha csak nem fúj erre a szél egy-egy újságlapot, bizony, sokat unatkozom magamban. (Részlet Bálint Ágnes Mazsola című könyvéből, Az ehető ház epizódból  1965, Móra Könyvkiadó, felelős szerkesztő: Janikovszky Éva.)

Több millióan nőttünk s nőnek még ma is föl Bálint Ágnes tündéri történetein. Vecsésen élt a fővárostól néhány kilométerre, a Ferihegyi repülőtértől jó kőhajításnyira a József Attila-díjas író, szerkesztő, dramaturg, akinek a tiszteletére mesemúzeum nyílt nemrégiben abban a házban, ahol hatvanegy esztendeig, 2008. október huszonnegyedikén bekövetkezett haláláig élt. Másnap töltötte volna be 86. születésnapját.

- Nagyon jó ember volt. Erkölcsi kötelességünknek éreztük, hogy emléket állítsunk neki - mereng az egykori Andrássy-vadászházban, az írónő valamikori otthonában egyik lánya, Sárváryné Németh Ágnes.  - Itt van az egész élete. Mesefiguráit, tárgyait, kedvenc figuráit, seregnyi fényképet mutatunk be, valamennyi könyvéből látható egy-egy kiadás. Egyébként ötéves kora előtt, amíg nem tudott írni, lerajzolta a meséit. A Miért hosszú az elefánt orra? című legelső története a Magyar Úriasszonyok Lapjának gyermek mellékletében jelent meg, legelső meseregényének címe Fanni, a modern tündér volt. Adonyban gyerekeskedett; a Duna fontos volt számára. -

- Adony poros kis falu volt, de nagy társasági élet zajlott. Anyám imádta a malmokat, föl-fölkapaszkodott a lapátra, húzatta magát a víz alatt is. Kilenc évesen átúszta a Dunát; ragaszkodott hozzá, hogy utóbb mi, a lányai is megtegyük ezt... Tizennyolc évesen írta Az elvarázsolt egérkisasszonyt, amelynek a témája, mint oly sok más művének is, magánéleti volt. Az édesapámhoz  - aki jogot végzett malomellenőr volt - fűződő kapcsolata volt az alapja; aztán negyvenöt évig éltek együtt... Kiállítottuk anyu esküvői ruháját is, ami az 1940-es évek divatjának megfelelően készült.

Az egyik szoba közepén lévő asztalon üveglap, alatta képeslapok: Az egymillió forintos hangjegy ne olyan sokáig tartson, és azt akarom kérni, hogy a Frakk egy óráig tartson, hogy így legyen, ahogy én írtam, Tibai Ferenc, első osztályos.

- Imádták az unokái, ők is érezték, tudták, hogy különleges egyéniség! Anyámnak és apámnak is mennyire tetszene e mostani múzeum; de már nem tudom nekik megmutatni például az előszobában elhelyezett úgynevezett esernyős pudlit sem, ami zördült egyet, amikor a mesében Károly bácsi belecsúsztatta az esernyőt a háta mögötti vaskarikába...  - sóhajt nagyot a tárlatvezető.

Részlet újabb levelezőlapokból: Drága Nagymamácskám! Remélem, hogy sokig élvezheted az életet, és még sokat írhatsz, mert én nagy izgalommal várom a meséidet, sok boldogságot: Blazsek Réka. A Futrinka utcában a kolbászkerítést a Sompolyogi Róka ette meg. Nagy Tünde, Debrecen. Kedves Ági, az Istenke éltessen sokáig jó kedvben, derűben, boldogságban! Ezt kívánja szerető barátod: Csukás Pista.

A könyvespolcokon Bálint Ágnes műveinek se szeri, se száma. A szitakötők szigetén  Reich Károly rajzaival; Bari, bari, bárány; Koránkelő darázs; Duruzsoló, Madárfürdő, Labdarózsa; Mi újság a Futrinka utcában?, Hajónapló, Egy egér naplója; Szeleburdi család... S hogy ez utóbbi témáját honnan is merítette?  Természetesen rólunk szól az is; a férjem és én vagyunk valahol Kukori meg Kotkoda... - neveti el magát Ágnes.

Frakk, a macskák réme, Frakk és a foci, Az irigy kutya karácsonya, Vízitündér, vizimanó, Mazsola, Megint Mazsola, Mazsola és Tádé... És egy írógép, melyet a legelső regényének honoráriumából vásárolt; hosszú-hosszú évtizedekig volt az alkotótársa. A masinában a Mazsola a hóban kézirata. Egyébiránt szeretett kézimunkázni, televíziós értekezleteken folyamatosan jártak az ujjai, amint egy felirat tudósít: Nehezen tűrte a rendszeres, hosszú munkaértekezletek kényszerű tétlenségét.

A falakon képek serege, feliratokkal: 1958. 11. 01-én kerültem a magyar Rádióhoz tartozó Televízióhoz. Első intervíziós műsorom: nemzetközi télapó konferencia, rendezte: Kende Márta. 1960 karácsonyára készítettük. Édesapám dec. 19-én meghalt. 1962-ben a Futrinka utca már nagy siker volt; Szöllősi Irén (Cicamica), Kende Márta, Bálint Ágnes, Major Ida (Böbebaba). A Mazsola-sorozat stábja: Bródy Vera tervező, Havas Gertrúd (Mazsola), az írónő és B. Kiss István (Manócska).

A korhűen berendezett konyhában is számtalan látnivaló van, a teraszt pedig - két havas időszak szünetében - süti a téli napocska. Itt szeretett igazán alkotni tavasztól őszig. Rajongott a fényért, a világosságért.

Az épület felső szintjén játékkiállítás látható. Mottója: utazás a gyerekkorunkba! Magától értetődően most a karácsonyi hangulat dominál. Karácsonyi babaszoba; bababolt, mellette a boltos kisasszony szobájával, az asztalon kávéscsésze, az ágy alatt éjjeliedény... Odafönt rusnya béka a konyhában; miskolczi emlék és sorolhatnánk. Beszolgáltatási társasjáték az ötvenes évekből, Pista-lak a hetvenesekből...

Másutt újabb idézet olvasható Bálint Ágnestől: Karácsony előtt mindig megkaptuk Liebner bácsi áruházának katalógusát. (Liebner Zsigmond játékkereskedő áruháza Budapesten, a háború előtt működött.) Heteken át gyönyörködtem a Lencsi babákban, a pólyásbabákban, a bőröndös babákban  jaj, de sóvárogtam mindig bőröndös babákra, aztán sose kaptam.... - A rá való tekintettel vásároltam ilyeneket - jegyzi meg az írónő lánya.  Csak már nem érhette meg...

Majd a titkos tervéről beszél, hogy a kertben föl szeretnék építeni a Futrinka utcát, elkészülne a Tökház is. Park, térkő, játékok... Magának a háznak a fölújítása másfél évig tartott, ennyi idő talán elegendő lesz a park kialakításához is.

Az előszobában belelapozunk a vendégkönyvbe: Visszavitt a gyermekkori emlékeinkhez. Torokszorítóan kedves, meghatódtunk, visszajövünk, hozzuk az unokákat is. Büszke vagyok, hogy abban az utcában lakom, ahol Bálint Ágnes élt.

Részlet a Manócska című könyvből, Az igazi zöld disznó epizódból: Mazsola bemászott az ágyba, Manócska pedig odament hozzá, és gondosan betakargatta. Így volt ez minden áldott este, mióta Mazsola a tökházba költözött. És Mazsola játékból a takaró alá szokott ilyenkor bújni, vagy lehunyta a szemét, mintha már aludna. De ezen az estén nem csinált semmi mókát. Csöndesen feküdt, és egyszer csak megkérdezte:  Manócska... nem tudod véletlenül... szerette öregapó az igazi zöld disznót?

- Szerette - mondta Manócska. Ezt biztosan tudom... Öregapó ugyanis emlékezett rá, hogy kicsi korában ő is sok bögrét eltört, sok vizet kipancsolt, no meg nyafogott is, többet, mint kellett volna.

Mazsola határtalanul megkönnyebbült.... Bálint Ágnes írónő mesefiguráit rólunk mintázta meg: Mazsolát, Manócskát...Bálint Ágnes egyik lánya, Sárváryné Németh Ágnes és Cicamica, Böbebaba,  Mazsola, Manócska.  Meg a Cicavízió...