Mi a szocreál?

A határközelség miatt Szombathelyen nem voltak olyan fejlesztések az ötvenes években, mint Dunaújvárosban vagy Magyarország keleti részének nagyvárosaiban, itt jobbára a bombázások okozta sebeket akarták gyógyítani, ezért szórványosan jelenik meg a városban a szocreál.

- A szó szoros értelmében csak néhány épületet tekinthetünk szocreálnak: a volt tűzoltólaktanyát, a Söptei úti határőrlaktanyát, az épületek 1951-53-ban készültek el. Sokan azt hiszik, hogy ide tartozik az egykori ápolónőképző (mai művészeti szakközépiskola), pedig az a Bauhaus-mozgalom nyomán született modernista vagy funkcionalista épület - mondta Balogh Péter, a Honismereti Egyesület vezetőségi tagja.

A szocialista realizmus az építészetben nem értelmezhető. Mégis mit érthetünk rajta? Egyrészt az ipari épületek, csarnokok létrehozását, ami megtörtént Kazincbarcikán, Dunaújvárosban, Ózdon, Diósgyőrben, Várpalotán, Inotán, Miskolcon, de Szombathelyen nem. Másrészt a lakótelepek kialakításását, aminek voltak pozitív jellemzői: hatalmas zöld felületek a tömbbelsőkben, a lakóházakkal párhuzamosan kiépültek a szükséges közintézmények (óvoda, iskola, posta, rendelőintézet). Negatívuma a rettentő egyhangúság, annak jegyében, hogy azonos életszínvonalat képzeltek mindenki számára. Viszont se parkolók, se garázsok nem létesültek, ami nyugaton akkor már ment, de retrográdnak minősítették.

1951-ben volt egy nagy építészeti vita, ahol haladó hagyománynak a reformkort jelölték meg, ennek stílusa a klasszicizmus volt. Vagyis a szocreál építészetben is meghonosították a toszkán, dór oszloprendek stilizált alkalmazását, a párkányokon a meander-díszítést, az erőteljes kapuzatokat tympanonokkal, a nyílásokhoz mű- vagy mészkőkereteket raktak, kerülték a lapostetőket. 1955-ben azonban a szocreál megbukott. 1954 végén Hruscsov mondott egy beszédet a szovjet építészek kongresszusán, és azt az utat jelölte ki, hogy fokozni kell a termelékenységet, csökkenteni a költségeket (ezzel együtt a díszítéseket). Bejött a lapos tető, ideológiai követelményeket nem fogalmaztak meg a továbbiakban.

1951-55 közöttre tehető tehát a szocreál, amikor a stílus politikai kérdés volt. Ez-után a nikotex korszak következett, a típustervek ideje, az iparosításnak alávetett jellegtelen építészet. Ekkor épült Szombathelyen a Savaria tér1. számú ház 43 lakással, a volt Palace szálló helyét kellett beépíteni (1957). A tömbbelsőben további húsz lakás épült. Ilyen lakóház a Kisfaludy u. 8. számú épület 38 lakással. Ebbe a vonulatba tartozik a MÁV-rendelő, a Zrínyi utca 39. A Fő tér 44-45. alatt háborús sérülést tüntettek el. A Fő téren nagy kárt nem tettek, hiszen amúgy is nagyon vegyes: van szecessziós, barokk, bauhaus-os épület is. A Március 15. téren 1957-58-ban lakások építésével kezdték a térrendezést. A sportház helyén eredetileg (1956-ban) csarnokot szerettek volna, 1957-ben már azt gondolták, hogy a színház-kérdést is meg kellene oldani, így született az országban elsőként ez az öszvér-megoldás (1963), mindkét irányban alkuval: nem készülhetett zsinórpadlás, a küzdőteret viszont csak egy oldalról lehet látni. Az SZTK 1965-ben készült el.

- A szocreálban azt értékelem, hogy bár a stílust politika tárgyává tették, az építészetet a kultúra részének tekintették - mondta Balogh Péter. - Ma az építészet az ipar része, a tőke, a bankok maguk alá gyűrték. Így fordulhat elő például Kecskeméten, hogy minden tiltakozás ellenére lebontották a régi malmot, és a helyébe bevásárlóközpont épült. Ma senki sem vitatkozik azon, hogy szépek-e a házak. Az ötvenes években ez téma volt.

- A szó szoros értelmében csak néhány épületet tekinthetünk szocreálnak: a volt tűzoltólaktanyát, a Söptei úti határőrlaktanyát, az épületek 1951-53-ban készültek el. Sokan azt hiszik, hogy ide tartozik az egykori ápolónőképző (mai művészeti szakközépiskola), pedig az a Bauhaus-mozgalom nyomán született modernista vagy funkcionalista épület - mondta Balogh Péter, a Honismereti Egyesület vezetőségi tagja.

A szocialista realizmus az építészetben nem értelmezhető. Mégis mit érthetünk rajta? Egyrészt az ipari épületek, csarnokok létrehozását, ami megtörtént Kazincbarcikán, Dunaújvárosban, Ózdon, Diósgyőrben, Várpalotán, Inotán, Miskolcon, de Szombathelyen nem. Másrészt a lakótelepek kialakításását, aminek voltak pozitív jellemzői: hatalmas zöld felületek a tömbbelsőkben, a lakóházakkal párhuzamosan kiépültek a szükséges közintézmények (óvoda, iskola, posta, rendelőintézet). Negatívuma a rettentő egyhangúság, annak jegyében, hogy azonos életszínvonalat képzeltek mindenki számára. Viszont se parkolók, se garázsok nem létesültek, ami nyugaton akkor már ment, de retrográdnak minősítették.

1951-ben volt egy nagy építészeti vita, ahol haladó hagyománynak a reformkort jelölték meg, ennek stílusa a klasszicizmus volt. Vagyis a szocreál építészetben is meghonosították a toszkán, dór oszloprendek stilizált alkalmazását, a párkányokon a meander-díszítést, az erőteljes kapuzatokat tympanonokkal, a nyílásokhoz mű- vagy mészkőkereteket raktak, kerülték a lapostetőket. 1955-ben azonban a szocreál megbukott. 1954 végén Hruscsov mondott egy beszédet a szovjet építészek kongresszusán, és azt az utat jelölte ki, hogy fokozni kell a termelékenységet, csökkenteni a költségeket (ezzel együtt a díszítéseket). Bejött a lapos tető, ideológiai követelményeket nem fogalmaztak meg a továbbiakban.

1951-55 közöttre tehető tehát a szocreál, amikor a stílus politikai kérdés volt. Ez-után a nikotex korszak következett, a típustervek ideje, az iparosításnak alávetett jellegtelen építészet. Ekkor épült Szombathelyen a Savaria tér1. számú ház 43 lakással, a volt Palace szálló helyét kellett beépíteni (1957). A tömbbelsőben további húsz lakás épült. Ilyen lakóház a Kisfaludy u. 8. számú épület 38 lakással. Ebbe a vonulatba tartozik a MÁV-rendelő, a Zrínyi utca 39. A Fő tér 44-45. alatt háborús sérülést tüntettek el. A Fő téren nagy kárt nem tettek, hiszen amúgy is nagyon vegyes: van szecessziós, barokk, bauhaus-os épület is. A Március 15. téren 1957-58-ban lakások építésével kezdték a térrendezést. A sportház helyén eredetileg (1956-ban) csarnokot szerettek volna, 1957-ben már azt gondolták, hogy a színház-kérdést is meg kellene oldani, így született az országban elsőként ez az öszvér-megoldás (1963), mindkét irányban alkuval: nem készülhetett zsinórpadlás, a küzdőteret viszont csak egy oldalról lehet látni. Az SZTK 1965-ben készült el.

- A szocreálban azt értékelem, hogy bár a stílust politika tárgyává tették, az építészetet a kultúra részének tekintették - mondta Balogh Péter. - Ma az építészet az ipar része, a tőke, a bankok maguk alá gyűrték. Így fordulhat elő például Kecskeméten, hogy minden tiltakozás ellenére lebontották a régi malmot, és a helyébe bevásárlóközpont épült. Ma senki sem vitatkozik azon, hogy szépek-e a házak. Az ötvenes években ez téma volt.

- A szó szoros értelmében csak néhány épületet tekinthetünk szocreálnak: a volt tűzoltólaktanyát, a Söptei úti határőrlaktanyát, az épületek 1951-53-ban készültek el. Sokan azt hiszik, hogy ide tartozik az egykori ápolónőképző (mai művészeti szakközépiskola), pedig az a Bauhaus-mozgalom nyomán született modernista vagy funkcionalista épület - mondta Balogh Péter, a Honismereti Egyesület vezetőségi tagja.

A szocialista realizmus az építészetben nem értelmezhető. Mégis mit érthetünk rajta? Egyrészt az ipari épületek, csarnokok létrehozását, ami megtörtént Kazincbarcikán, Dunaújvárosban, Ózdon, Diósgyőrben, Várpalotán, Inotán, Miskolcon, de Szombathelyen nem. Másrészt a lakótelepek kialakításását, aminek voltak pozitív jellemzői: hatalmas zöld felületek a tömbbelsőkben, a lakóházakkal párhuzamosan kiépültek a szükséges közintézmények (óvoda, iskola, posta, rendelőintézet). Negatívuma a rettentő egyhangúság, annak jegyében, hogy azonos életszínvonalat képzeltek mindenki számára. Viszont se parkolók, se garázsok nem létesültek, ami nyugaton akkor már ment, de retrográdnak minősítették.

1951-ben volt egy nagy építészeti vita, ahol haladó hagyománynak a reformkort jelölték meg, ennek stílusa a klasszicizmus volt. Vagyis a szocreál építészetben is meghonosították a toszkán, dór oszloprendek stilizált alkalmazását, a párkányokon a meander-díszítést, az erőteljes kapuzatokat tympanonokkal, a nyílásokhoz mű- vagy mészkőkereteket raktak, kerülték a lapostetőket. 1955-ben azonban a szocreál megbukott. 1954 végén Hruscsov mondott egy beszédet a szovjet építészek kongresszusán, és azt az utat jelölte ki, hogy fokozni kell a termelékenységet, csökkenteni a költségeket (ezzel együtt a díszítéseket). Bejött a lapos tető, ideológiai követelményeket nem fogalmaztak meg a továbbiakban.

1951-55 közöttre tehető tehát a szocreál, amikor a stílus politikai kérdés volt. Ez-után a nikotex korszak következett, a típustervek ideje, az iparosításnak alávetett jellegtelen építészet. Ekkor épült Szombathelyen a Savaria tér1. számú ház 43 lakással, a volt Palace szálló helyét kellett beépíteni (1957). A tömbbelsőben további húsz lakás épült. Ilyen lakóház a Kisfaludy u. 8. számú épület 38 lakással. Ebbe a vonulatba tartozik a MÁV-rendelő, a Zrínyi utca 39. A Fő tér 44-45. alatt háborús sérülést tüntettek el. A Fő téren nagy kárt nem tettek, hiszen amúgy is nagyon vegyes: van szecessziós, barokk, bauhaus-os épület is. A Március 15. téren 1957-58-ban lakások építésével kezdték a térrendezést. A sportház helyén eredetileg (1956-ban) csarnokot szerettek volna, 1957-ben már azt gondolták, hogy a színház-kérdést is meg kellene oldani, így született az országban elsőként ez az öszvér-megoldás (1963), mindkét irányban alkuval: nem készülhetett zsinórpadlás, a küzdőteret viszont csak egy oldalról lehet látni. Az SZTK 1965-ben készült el.

- A szocreálban azt értékelem, hogy bár a stílust politika tárgyává tették, az építészetet a kultúra részének tekintették - mondta Balogh Péter. - Ma az építészet az ipar része, a tőke, a bankok maguk alá gyűrték. Így fordulhat elő például Kecskeméten, hogy minden tiltakozás ellenére lebontották a régi malmot, és a helyébe bevásárlóközpont épült. Ma senki sem vitatkozik azon, hogy szépek-e a házak. Az ötvenes években ez téma volt.

A szocialista realizmus az építészetben nem értelmezhető. Mégis mit érthetünk rajta? Egyrészt az ipari épületek, csarnokok létrehozását, ami megtörtént Kazincbarcikán, Dunaújvárosban, Ózdon, Diósgyőrben, Várpalotán, Inotán, Miskolcon, de Szombathelyen nem. Másrészt a lakótelepek kialakításását, aminek voltak pozitív jellemzői: hatalmas zöld felületek a tömbbelsőkben, a lakóházakkal párhuzamosan kiépültek a szükséges közintézmények (óvoda, iskola, posta, rendelőintézet). Negatívuma a rettentő egyhangúság, annak jegyében, hogy azonos életszínvonalat képzeltek mindenki számára. Viszont se parkolók, se garázsok nem létesültek, ami nyugaton akkor már ment, de retrográdnak minősítették.

1951-ben volt egy nagy építészeti vita, ahol haladó hagyománynak a reformkort jelölték meg, ennek stílusa a klasszicizmus volt. Vagyis a szocreál építészetben is meghonosították a toszkán, dór oszloprendek stilizált alkalmazását, a párkányokon a meander-díszítést, az erőteljes kapuzatokat tympanonokkal, a nyílásokhoz mű- vagy mészkőkereteket raktak, kerülték a lapostetőket. 1955-ben azonban a szocreál megbukott. 1954 végén Hruscsov mondott egy beszédet a szovjet építészek kongresszusán, és azt az utat jelölte ki, hogy fokozni kell a termelékenységet, csökkenteni a költségeket (ezzel együtt a díszítéseket). Bejött a lapos tető, ideológiai követelményeket nem fogalmaztak meg a továbbiakban.

1951-55 közöttre tehető tehát a szocreál, amikor a stílus politikai kérdés volt. Ez-után a nikotex korszak következett, a típustervek ideje, az iparosításnak alávetett jellegtelen építészet. Ekkor épült Szombathelyen a Savaria tér1. számú ház 43 lakással, a volt Palace szálló helyét kellett beépíteni (1957). A tömbbelsőben további húsz lakás épült. Ilyen lakóház a Kisfaludy u. 8. számú épület 38 lakással. Ebbe a vonulatba tartozik a MÁV-rendelő, a Zrínyi utca 39. A Fő tér 44-45. alatt háborús sérülést tüntettek el. A Fő téren nagy kárt nem tettek, hiszen amúgy is nagyon vegyes: van szecessziós, barokk, bauhaus-os épület is. A Március 15. téren 1957-58-ban lakások építésével kezdték a térrendezést. A sportház helyén eredetileg (1956-ban) csarnokot szerettek volna, 1957-ben már azt gondolták, hogy a színház-kérdést is meg kellene oldani, így született az országban elsőként ez az öszvér-megoldás (1963), mindkét irányban alkuval: nem készülhetett zsinórpadlás, a küzdőteret viszont csak egy oldalról lehet látni. Az SZTK 1965-ben készült el.

- A szocreálban azt értékelem, hogy bár a stílust politika tárgyává tették, az építészetet a kultúra részének tekintették - mondta Balogh Péter. - Ma az építészet az ipar része, a tőke, a bankok maguk alá gyűrték. Így fordulhat elő például Kecskeméten, hogy minden tiltakozás ellenére lebontották a régi malmot, és a helyébe bevásárlóközpont épült. Ma senki sem vitatkozik azon, hogy szépek-e a házak. Az ötvenes években ez téma volt.

A szocialista realizmus az építészetben nem értelmezhető. Mégis mit érthetünk rajta? Egyrészt az ipari épületek, csarnokok létrehozását, ami megtörtént Kazincbarcikán, Dunaújvárosban, Ózdon, Diósgyőrben, Várpalotán, Inotán, Miskolcon, de Szombathelyen nem. Másrészt a lakótelepek kialakításását, aminek voltak pozitív jellemzői: hatalmas zöld felületek a tömbbelsőkben, a lakóházakkal párhuzamosan kiépültek a szükséges közintézmények (óvoda, iskola, posta, rendelőintézet). Negatívuma a rettentő egyhangúság, annak jegyében, hogy azonos életszínvonalat képzeltek mindenki számára. Viszont se parkolók, se garázsok nem létesültek, ami nyugaton akkor már ment, de retrográdnak minősítették.

1951-ben volt egy nagy építészeti vita, ahol haladó hagyománynak a reformkort jelölték meg, ennek stílusa a klasszicizmus volt. Vagyis a szocreál építészetben is meghonosították a toszkán, dór oszloprendek stilizált alkalmazását, a párkányokon a meander-díszítést, az erőteljes kapuzatokat tympanonokkal, a nyílásokhoz mű- vagy mészkőkereteket raktak, kerülték a lapostetőket. 1955-ben azonban a szocreál megbukott. 1954 végén Hruscsov mondott egy beszédet a szovjet építészek kongresszusán, és azt az utat jelölte ki, hogy fokozni kell a termelékenységet, csökkenteni a költségeket (ezzel együtt a díszítéseket). Bejött a lapos tető, ideológiai követelményeket nem fogalmaztak meg a továbbiakban.

1951-55 közöttre tehető tehát a szocreál, amikor a stílus politikai kérdés volt. Ez-után a nikotex korszak következett, a típustervek ideje, az iparosításnak alávetett jellegtelen építészet. Ekkor épült Szombathelyen a Savaria tér1. számú ház 43 lakással, a volt Palace szálló helyét kellett beépíteni (1957). A tömbbelsőben további húsz lakás épült. Ilyen lakóház a Kisfaludy u. 8. számú épület 38 lakással. Ebbe a vonulatba tartozik a MÁV-rendelő, a Zrínyi utca 39. A Fő tér 44-45. alatt háborús sérülést tüntettek el. A Fő téren nagy kárt nem tettek, hiszen amúgy is nagyon vegyes: van szecessziós, barokk, bauhaus-os épület is. A Március 15. téren 1957-58-ban lakások építésével kezdték a térrendezést. A sportház helyén eredetileg (1956-ban) csarnokot szerettek volna, 1957-ben már azt gondolták, hogy a színház-kérdést is meg kellene oldani, így született az országban elsőként ez az öszvér-megoldás (1963), mindkét irányban alkuval: nem készülhetett zsinórpadlás, a küzdőteret viszont csak egy oldalról lehet látni. Az SZTK 1965-ben készült el.

- A szocreálban azt értékelem, hogy bár a stílust politika tárgyává tették, az építészetet a kultúra részének tekintették - mondta Balogh Péter. - Ma az építészet az ipar része, a tőke, a bankok maguk alá gyűrték. Így fordulhat elő például Kecskeméten, hogy minden tiltakozás ellenére lebontották a régi malmot, és a helyébe bevásárlóközpont épült. Ma senki sem vitatkozik azon, hogy szépek-e a házak. Az ötvenes években ez téma volt.

1951-ben volt egy nagy építészeti vita, ahol haladó hagyománynak a reformkort jelölték meg, ennek stílusa a klasszicizmus volt. Vagyis a szocreál építészetben is meghonosították a toszkán, dór oszloprendek stilizált alkalmazását, a párkányokon a meander-díszítést, az erőteljes kapuzatokat tympanonokkal, a nyílásokhoz mű- vagy mészkőkereteket raktak, kerülték a lapostetőket. 1955-ben azonban a szocreál megbukott. 1954 végén Hruscsov mondott egy beszédet a szovjet építészek kongresszusán, és azt az utat jelölte ki, hogy fokozni kell a termelékenységet, csökkenteni a költségeket (ezzel együtt a díszítéseket). Bejött a lapos tető, ideológiai követelményeket nem fogalmaztak meg a továbbiakban.

1951-55 közöttre tehető tehát a szocreál, amikor a stílus politikai kérdés volt. Ez-után a nikotex korszak következett, a típustervek ideje, az iparosításnak alávetett jellegtelen építészet. Ekkor épült Szombathelyen a Savaria tér1. számú ház 43 lakással, a volt Palace szálló helyét kellett beépíteni (1957). A tömbbelsőben további húsz lakás épült. Ilyen lakóház a Kisfaludy u. 8. számú épület 38 lakással. Ebbe a vonulatba tartozik a MÁV-rendelő, a Zrínyi utca 39. A Fő tér 44-45. alatt háborús sérülést tüntettek el. A Fő téren nagy kárt nem tettek, hiszen amúgy is nagyon vegyes: van szecessziós, barokk, bauhaus-os épület is. A Március 15. téren 1957-58-ban lakások építésével kezdték a térrendezést. A sportház helyén eredetileg (1956-ban) csarnokot szerettek volna, 1957-ben már azt gondolták, hogy a színház-kérdést is meg kellene oldani, így született az országban elsőként ez az öszvér-megoldás (1963), mindkét irányban alkuval: nem készülhetett zsinórpadlás, a küzdőteret viszont csak egy oldalról lehet látni. Az SZTK 1965-ben készült el.

- A szocreálban azt értékelem, hogy bár a stílust politika tárgyává tették, az építészetet a kultúra részének tekintették - mondta Balogh Péter. - Ma az építészet az ipar része, a tőke, a bankok maguk alá gyűrték. Így fordulhat elő például Kecskeméten, hogy minden tiltakozás ellenére lebontották a régi malmot, és a helyébe bevásárlóközpont épült. Ma senki sem vitatkozik azon, hogy szépek-e a házak. Az ötvenes években ez téma volt.

1951-ben volt egy nagy építészeti vita, ahol haladó hagyománynak a reformkort jelölték meg, ennek stílusa a klasszicizmus volt. Vagyis a szocreál építészetben is meghonosították a toszkán, dór oszloprendek stilizált alkalmazását, a párkányokon a meander-díszítést, az erőteljes kapuzatokat tympanonokkal, a nyílásokhoz mű- vagy mészkőkereteket raktak, kerülték a lapostetőket. 1955-ben azonban a szocreál megbukott. 1954 végén Hruscsov mondott egy beszédet a szovjet építészek kongresszusán, és azt az utat jelölte ki, hogy fokozni kell a termelékenységet, csökkenteni a költségeket (ezzel együtt a díszítéseket). Bejött a lapos tető, ideológiai követelményeket nem fogalmaztak meg a továbbiakban.

1951-55 közöttre tehető tehát a szocreál, amikor a stílus politikai kérdés volt. Ez-után a nikotex korszak következett, a típustervek ideje, az iparosításnak alávetett jellegtelen építészet. Ekkor épült Szombathelyen a Savaria tér1. számú ház 43 lakással, a volt Palace szálló helyét kellett beépíteni (1957). A tömbbelsőben további húsz lakás épült. Ilyen lakóház a Kisfaludy u. 8. számú épület 38 lakással. Ebbe a vonulatba tartozik a MÁV-rendelő, a Zrínyi utca 39. A Fő tér 44-45. alatt háborús sérülést tüntettek el. A Fő téren nagy kárt nem tettek, hiszen amúgy is nagyon vegyes: van szecessziós, barokk, bauhaus-os épület is. A Március 15. téren 1957-58-ban lakások építésével kezdték a térrendezést. A sportház helyén eredetileg (1956-ban) csarnokot szerettek volna, 1957-ben már azt gondolták, hogy a színház-kérdést is meg kellene oldani, így született az országban elsőként ez az öszvér-megoldás (1963), mindkét irányban alkuval: nem készülhetett zsinórpadlás, a küzdőteret viszont csak egy oldalról lehet látni. Az SZTK 1965-ben készült el.

- A szocreálban azt értékelem, hogy bár a stílust politika tárgyává tették, az építészetet a kultúra részének tekintették - mondta Balogh Péter. - Ma az építészet az ipar része, a tőke, a bankok maguk alá gyűrték. Így fordulhat elő például Kecskeméten, hogy minden tiltakozás ellenére lebontották a régi malmot, és a helyébe bevásárlóközpont épült. Ma senki sem vitatkozik azon, hogy szépek-e a házak. Az ötvenes években ez téma volt.

1951-55 közöttre tehető tehát a szocreál, amikor a stílus politikai kérdés volt. Ez-után a nikotex korszak következett, a típustervek ideje, az iparosításnak alávetett jellegtelen építészet. Ekkor épült Szombathelyen a Savaria tér1. számú ház 43 lakással, a volt Palace szálló helyét kellett beépíteni (1957). A tömbbelsőben további húsz lakás épült. Ilyen lakóház a Kisfaludy u. 8. számú épület 38 lakással. Ebbe a vonulatba tartozik a MÁV-rendelő, a Zrínyi utca 39. A Fő tér 44-45. alatt háborús sérülést tüntettek el. A Fő téren nagy kárt nem tettek, hiszen amúgy is nagyon vegyes: van szecessziós, barokk, bauhaus-os épület is. A Március 15. téren 1957-58-ban lakások építésével kezdték a térrendezést. A sportház helyén eredetileg (1956-ban) csarnokot szerettek volna, 1957-ben már azt gondolták, hogy a színház-kérdést is meg kellene oldani, így született az országban elsőként ez az öszvér-megoldás (1963), mindkét irányban alkuval: nem készülhetett zsinórpadlás, a küzdőteret viszont csak egy oldalról lehet látni. Az SZTK 1965-ben készült el.

- A szocreálban azt értékelem, hogy bár a stílust politika tárgyává tették, az építészetet a kultúra részének tekintették - mondta Balogh Péter. - Ma az építészet az ipar része, a tőke, a bankok maguk alá gyűrték. Így fordulhat elő például Kecskeméten, hogy minden tiltakozás ellenére lebontották a régi malmot, és a helyébe bevásárlóközpont épült. Ma senki sem vitatkozik azon, hogy szépek-e a házak. Az ötvenes években ez téma volt.

1951-55 közöttre tehető tehát a szocreál, amikor a stílus politikai kérdés volt. Ez-után a nikotex korszak következett, a típustervek ideje, az iparosításnak alávetett jellegtelen építészet. Ekkor épült Szombathelyen a Savaria tér1. számú ház 43 lakással, a volt Palace szálló helyét kellett beépíteni (1957). A tömbbelsőben további húsz lakás épült. Ilyen lakóház a Kisfaludy u. 8. számú épület 38 lakással. Ebbe a vonulatba tartozik a MÁV-rendelő, a Zrínyi utca 39. A Fő tér 44-45. alatt háborús sérülést tüntettek el. A Fő téren nagy kárt nem tettek, hiszen amúgy is nagyon vegyes: van szecessziós, barokk, bauhaus-os épület is. A Március 15. téren 1957-58-ban lakások építésével kezdték a térrendezést. A sportház helyén eredetileg (1956-ban) csarnokot szerettek volna, 1957-ben már azt gondolták, hogy a színház-kérdést is meg kellene oldani, így született az országban elsőként ez az öszvér-megoldás (1963), mindkét irányban alkuval: nem készülhetett zsinórpadlás, a küzdőteret viszont csak egy oldalról lehet látni. Az SZTK 1965-ben készült el.

- A szocreálban azt értékelem, hogy bár a stílust politika tárgyává tették, az építészetet a kultúra részének tekintették - mondta Balogh Péter. - Ma az építészet az ipar része, a tőke, a bankok maguk alá gyűrték. Így fordulhat elő például Kecskeméten, hogy minden tiltakozás ellenére lebontották a régi malmot, és a helyébe bevásárlóközpont épült. Ma senki sem vitatkozik azon, hogy szépek-e a házak. Az ötvenes években ez téma volt.

- A szocreálban azt értékelem, hogy bár a stílust politika tárgyává tették, az építészetet a kultúra részének tekintették - mondta Balogh Péter. - Ma az építészet az ipar része, a tőke, a bankok maguk alá gyűrték. Így fordulhat elő például Kecskeméten, hogy minden tiltakozás ellenére lebontották a régi malmot, és a helyébe bevásárlóközpont épült. Ma senki sem vitatkozik azon, hogy szépek-e a házak. Az ötvenes években ez téma volt.

- A szocreálban azt értékelem, hogy bár a stílust politika tárgyává tették, az építészetet a kultúra részének tekintették - mondta Balogh Péter. - Ma az építészet az ipar része, a tőke, a bankok maguk alá gyűrték. Így fordulhat elő például Kecskeméten, hogy minden tiltakozás ellenére lebontották a régi malmot, és a helyébe bevásárlóközpont épült. Ma senki sem vitatkozik azon, hogy szépek-e a házak. Az ötvenes években ez téma volt.