Micsoda mulatság: a Kőszegi Várszínház bemutatója

A Kőszegi Várszínházban vasárnap este is nagy mulatság készül: fél kilenckor kezdődik a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című Móricz Zsigmond-vígjáték harmadik előadása.

Ölbei Lívia

Minőségi legyen és szórakoztató, ez a két szempont határozza meg évről évre a választást, mondja Pócza Zoltán, a Kőszegi Várszínház igazgatója. A saját nagybemutató rendszerint háromhetes próbaidőszakában Kőszegre költözik az alkalmi társulat, amelynek mondhatni állandó, visszatérő tagjai is vannak, Pogány Judittól és Molnár Piroskától Hollósi Frigyesen át Epres Attiláig.

Hollósi Frigyes az idén azzal köszönt be a Nem élhetek muzsikaszó nélkül olvasópróbájára, hogy ezennel megkezdi szokásos nyári, nyugat-dunántúli létezését, hiszen az utóbbi években nemcsak Kőszegen szívesen látott vendég, hanem a szombathelyi Karneválszínházban is. (Szépen be van ez osztva: a kőszegi premiert mindig júliusban tartják, a Karneválszínház ideje augusztusban jön el.)

Znamenák István másodszor rendez Kőszegen. A tavalyi Shakespeare-vígjáték, A makrancos hölgy után tulajdonképpen ugyanannak az ősi alapsztorinak az ízig-vérig magyar, sőt: magyaros változatát állította színpadra. Hiszen mi más a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, ha nem a nő  és persze a férfi  megzabolásának duhaj, bővérű, élettel teli, szeretnivaló története. Znamenák István ráadásul nagyon jól ért ahhoz, hogy úgy mozgasson tömegeket a színpadon, hogy közben megmutassa az apró rezdülésekben megnyilvánuló finomságokat is. A Kaposvári Egyetem színiegyetemistái  az idén majdnem egy egész osztály érkezett  pedig nemcsak kiválóan énekelnek, hanem apróbb-nagyobb szerepekben is sokat hozzátesznek a nagyok játékához.

Azért a legfontosabb a mulatság. De még milyen mulatság! A nyári kőszegi ég csillagokat szór, a színpadon meg februári Balázs-napot ünnepelnek: az asztal ételtől, a fogas bundáktól roskadozik. Pólika, az ifjú feleség  Bánfalvi Eszter  szeme alatt sötét karikák jelzik a háromnapos fáradtságot, de az ifjú férj, Balázs  Kocsis Pál  nem azért nyíri földbirtokos valahonnan a múlt század elejéről, hogy olyan könnyen szélnek eressze a vendégeit. Van itt minden: a Schneider Fánitól a fájdalmasan szép szerb népdalig; az előbbit egy Viktor nevű pesti jogász  Lábodi Ádám , az utóbbit Biri (vagy Bori), de így is, úgy is Grisnik Petra énekli. A közönség bírja, Pólika nem: a harmadik nap hajnalán átszökik a Semsey nénikhez Bodonyba, ahol az egyhetes állóháború és persze Pogány Judit (a csupaszív Pepi néni) meg Molnár Piroska (a katonatiszt Zsani néni) manőverei közepette végül csak bekövetkezik a kibékülés. Ecsedi Erzsébet  a sugárzó tekintetű, süket Mina néni  mindig le van maradva egy lépéssel.

A tanulság az, hogy Balázsnak és Pólikának is igaza van  vagy nincs igaza egyiküknek sem. A fő úgyis a mulatság  és a fő a házastársi szerelem. De a legfőbb mégis az, hogy a tarka bornyú épségben, egészségben megúszta az egészet. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül még öt alkalommal kerül a közönség elé Kőszegen: 13-án, aztán 15-16-17-18-án. Reméljük, esőnapra se lesz szükség. 
 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!