„Mindig ilyen nőre vágytam” - Indonéziából csalta Vasszécsenybe a szerelmét

A barátságos családi ház nappalijában lévő vaskályhában izzanak a fahasábok: Dewi, az ifjú feleség már annyira várt minket, hogy egy kicsit túlzásba is vitte a melegcsinálást. Ülünk a kör alakú asztalnál Dewivel, Viktorral és Juci mamával, előttünk laptop, és nézzük a fényképeket, amelyek  12 ezer kilométerrel odébb repítenek minket. Indonézia, Batam szigete. Ott kezdődött a szerelem...

Cserkész Viktor, az Epcos fiatal mérnöke a cég deutschlandsbergi üzemétől kapta a megbízást: gépeket kell telepítenie Indonéziában. 2006 őszén utazott ki egy osztrák kollégájával, és már az első héten megakadt a szeme a cégnél mérnök-asszisztensként dolgozó lányon. Dewi Sartika Lestari Stahaan: így hívták az angolul és japánul is kiválóan beszélő lányt, aki természetességével, közvetlenségével és vidámságával vette le a lábáról Viktort.

- Mindig ilyen nőre vágytam - összegzi mérnöki tömörséggel a benyomásait a fiatalember, aki Dewi közvetlenségén felbátorodva sétálni, vacsorázni hívta a lányt. Közben Dewi is érezte: Viktor más, mint a többi európai férfi, akikkel korábban együtt dolgozott.  A kint töltött hat hónap alatt Dewi a családjához is elvitte Viktort: a Szumátra legnépesebb városának számító Medanban élő szülők és testvérek nagy szeretettel fogadták a magyar fiatalembert.

Viktornak azonban 2007 tavaszán haza kellett jönnie. De a szerelem a nagy távolság ellenére is megmaradt: naponta e-maileztek, míg aztán tavaly márciusban Dewi repülőre ült, és eljött Viktorhoz. A tartózkodási engedélye 22 napra szólt, és meghosszabbítani sem lehetett volna, így  ha együtt akartak maradni  csak egy megoldás maradt: a házasság.

Viktor ma már mosolyogva ugratja Dewit, hogy bár addig nem esett szó köztük házasságról, érdekes módon a lány minden olyan okmányt magával hozott, ami a házasságkötéshez kellett.

Két esküvőt tartottak: az egyiket a vasszécsenyi polgármesteri hivatalban, július 11-én, augusztus végén pedig a templomban is szentesítették fogadalmukat. Az egyházi aktus mindkettőjük számára fontos volt, hiszen Viktor és Dewi is hívő keresztény. A templomi szertartást két pap celebrálta: a vasszécsenyi plébános, Kovács György és    a kőszegi Missziósházból hívott indonéz Élias atya.

Dewi jól érzi magát Magyarországon. Főleg, hogy Viktor édesanyja, Juci néni is meleg szeretettel fogadta. A 30 fokos, párás meleghez szokott fiatalasszony már a hideget is megszokta, és élete első hógolyózásán is túl van. És bár gyakorta indonéz ételeket varázsol az asztalra, azért a gulyást, a rántott és a töltött  húst is megkóstolta. Imádja a magyar sportolókat: valósággal rajong  Talmácsi Gáborért és Kásás Tamásért, de a kézilabdás lányok is számíthatnak rá szurkolóként.

Dewi azt mondja, megszerette Magyarországot. És bár a családja nagyon hiányzik, reméli, hamarosan elhívhatja a szüleit látogatóba. Meg aztán dolgozni is szeretne: a legjobb az lenne, ha a felsőfokú idegenforgalmi  végzettségével tudna elhelyezkedni, de azt mondja, más munkától sem riadna vissza. Juci mama jóvoltából már a magyar nyelvvel is elég jól boldogul: mindent megért, és ha lassan is, de már beszél  valamicskét a nyelvünkön.