Nagy tömeg és kútavató a szőlőhegyi vigalmon (képgalériával)

Az oszkói szőlőhegyen egyre pezsgőbb az élet. Ez így is van rendjén, mert a helyi Hegypásztor Kör, az önkormányzat és számos magánszemély, szervezet szeretné újra feltámasztani  a múlt értékes darabjait. Köztük azt a több száz éves hagyományt, mikor is  a gazdák a  hegybe mentek, jókedvűen élték életüket  

A két ősi,  háromszáz éves tölgyfa ma is kapuja a hegynek. A táj meseszép; a dombhajlatok, zegzugos benyílók, medrek, ritka növényeket rejtő hátságok, csobogók  fölé magasodik a  szőlőhegy,  amelyet évszázadok óta művelnek, s amely társasági központ volt. Ehhez  víz kellett, ezért  kutat ástak, és a kút  tovább lendítette a hegyet. 



Az újjáépített kút egyben jelkép, a  helyi közösség  erejére utaló

Erről is szó esett a kútavatón vasárnap, az ötödik Orbán-napi hegyi vigalom  nyitányaként. Zágorhidy Ákos hegypásztorköri  aktivista köszöntője után Kovács István, a civil szervezet elnöke  szólt. Egy kicsit jelképes ez a mai avató, hiszen olyan közösségekre  emlékezünk, amelyek   megtartották e vidéket. S  ma is erőt, példát adnak. Ha újra  csillog a kút, akkor jó úton járunk; ha van víz, akkor lehet termelni, szőlőt nevelni, bort fejteni, újjáépíteni ezt a tájat, fogalmazott. 

A kút története sem mindennapi.  Évszázadokon át szolgált. Eredetileg kilenc méter mély és két méter széles volt, Ság hegyi kővel bélelték. A nyolcvanas években beomlott,  kiszáradt. S akkor jött a civil szerveződés, a nagy erejű  Hegypásztor Kör, melynek  létét sem nézte jó szemmel a korabeli politika. De eltűrte. Sikerült összefognunk, s ennek nyomán lett újjá e kút és forrás. Pályáztunk, nem nyertünk. Aztán igazi nyereségre,  helyi összefogásra tettünk szert. Sokan segítettek pénzzel és munkával. Jó két  hete még vagy húszan  szorgoskodunk itt, asztalt, eligazító és információs táblákat telepítve, rendezve a környezetet. 



Tekintse meg képgalériánkat a rendezvényről  Fotók: Benkő Sándor

Elhangzott: nem kívülről kell várni a segítséget, az csak  akkor erős, ha  belülről jön.  Értéket igazából csak  saját erőforrásainkból teremthetünk, így az elnök, aki külön is  méltatta a múltőrzés egyik jeles személyiségét, Oszkó Zoltánt, a falu díszpolgárát.  

Hosszú Zoltán polgármester is a közös összefogást emelte ki,  mondván: a kör 24 éve működik, segítségével is egyre népesebb a szőlőhegy. Számítunk más vidékről érkező gazdákra, befogadó közösség vagyunk, mondta. Ezt követően  Erdélyi Szerencse Ödön költő adta elő az alkalomhoz illő verseit, külön is  a kútavató kapcsán ihletettet. 

Az új jelképet, a forrást Dóka Ferenc plébános áldotta meg. V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő  és Oszkó Zoltán  vágták át elsőként a gémhez és a kávához rögzített nemzetiszínű szalagot, majd felhúzták az első vödör vizet, amelyben egy üveg helyi bort találtak.

A szőlőhegyen  ekkor  már javában futottak a programok. Sokféle sátor,  műsor várta a több száz érdeklődőt. Kondics Péter ízletes paprikás krumpli bükkföldi módra ételének titkaiba avatott be, míg Fukszberger Imre kiváló borait ajánlotta nagy rössel. Annyi bizonyos, az oszkói  hegyi vigalom visszahozott valamit abból, ami volt, és jó volt.   Osztrák vendégek is részt vettek a napon, népdalokat adtak elő