Napi kétszáz forintból étkeznek, de boldogok - Budapest-Bamakós útifilm és történetek

A Budapest-Bamako 2009-es ralit portálunk is figyelemmel kísérte s a versenyben részt vett egy szombathelyi csapat is. Ezekről bővebben a kapcsolódó anyagainkban olvashatnak.

Z1 Team csapatnév alatt Baki Zsuzsanna és Boros Zoltán vágott neki a 20 ezer kilométeres túrának (oda vissza + kóborlás). A Z1 Team túra kategóriában indult Bamakoba, autójukban különféle segélycsomagokkal. A két csapattag 14 órányi videofelvételt készített útjuk során, ebből egy 26 perces útifilmet, a "Berberek és bambarák"-at nézhettek meg az érdeklődők szerda este az Agora Savaria Filmszínház kistermében. A filmvetítés után mentateával és egy kis datolyás-fügés édességgel, illetve köles-lepénnyel tarkított beszélgetésen vehettünk részt, amin az utazók megosztották élményeiket, tapasztalataikat.

Az utazók sokat meséltek a 40 napos utazásról - Fotó: Garai Antal 'Atom'

Baki Zsuzsanna régebben szombathelyi volt, most már Budapesten él, így került a Savaria moziba a kisfilm és a barátokból, ismerősökből összetevődő közönség. Családias légkör és mentatea illata járta át a mozi kistermét a film után, az alkotók hamar mesélni kezdtek.

A csomagtartónkban rengeteg tanszer és egy varrógép is volt, ugyanis Afrikában az írószer és a varrógép kincsnek számít. Ha egy gyereknek van tolla, akkor már járhat iskolába és nem kell a piacon dolgoznia vagy kecskét őriznie. A varrógép pedig megélhetést biztosít, sok fiatal a vállán cipeli a kézzel hajtható varrógépet az utcán, ha pedig szükség van rá, tud is helyben dolgozni rögvest – mesélte Zoltán.



A Z1 Team autója egy körülbelül 150 éves fa előtt (képkocka a filmből)

Óriási a kontraszt a szegények és a gazdagok közt. Bamakóban akkora dzsippek járnak, amik láttán fel is merült bennünk rögtön, hogy vajon hol gyártják ezeket, hiszen Európában ilyet nem látni. Sok gazdag van, viszont ugyanannyi szegény is. Amíg mi fejenként egy egész bagettet ettünk, addig ők csak egy kis darabot, vagy csak pár hasáb krumplit, némi rizst. Egy négyfős család nagyjából napi 200 forintból étkezik – mondta Zsuzsi.

Afrikában gyönyörű tájakat és helyeket láttunk. A kietlen síkságnak is megvan a szépsége, azokon is sokat jártunk, hiszen a GPS nem az utakat jelölte, hanem általában toronyirányt vezetett minket. Érdekes, hogy az emberek mennyire önzetlenek. Sok helyen adományok nélkül is szívesen láttak minket, befogadtak, s megosztották velünk amijük volt.

Jó látni azt is, hogy egyes emberek ilyen körülmények közt is boldogan élnek. Igaz, hogy sokan szegények, és csak napi kb. kétszáz forintból vesznek rizst, egy kunyhóban élnek, áram és tévé nélkül, de boldogok. Ha kell az utcán énekelnek, táncolnak, aktív közösségi életet élnek. És ami a legfontosabb: sokat beszélnek. Beszélnek éjjel-nappal, ami a „modern” társadalmakban egyre ritkább – osztotta meg velünk Zoltán



Boros Zoltán és Baki Zsuzsanna egy afrikai térkép előtt, Zoltán Bamakóra mutat

A csapat filmjében láthattunk sok szépet, de sok szegénységet is, amit a csapat tagjai szerint az ott élő emberek közül sokan nem fogják fel oly drámaian, mint egy külső szemlélő. Bamako utcái amilyen tiszták, levegője annyira szennyezett. Zoltánék elmondása szerint a szmogot látni lehet, és mindenki köhög. Útjukon akadtak a pozitívumok mellett negatívumok is, mint például a Marokkói határon való átjutás. Sok kenőpénzbe került, mire végül átérhettek az ellenőrző pontokon, annak ellenére, hogy nem volt takargatni valójuk.

Adományaikkal sokat segítettek, tanszereket (papírt, tollat, ceruzát) s három varrógépet is sikerült eljuttatniuk egy iskolába, ahol talán szakmát is tanulhatnak majd rajta a diákok.



A Z1 Team autója a Savaria Mozinál, az autó, ami megjárta Afrikát (nem látszik rajta)

A jótékony páros az út költségeinek 90 százalékát önerőből fizette (mint ahogy azt a 2008-as futamon is tette), így a 2010-es Bamakón csak megfelelő szponzorálás mellett indulnak.