Nem kímélték a fejét, gerincét sem - A vasvári klub közleménye a szentgotthárdi botrányról

Mint arról korábban beszámoltunk, a Szentgotthárd - Vasvár megyei I-es futballmérkőzést követően az egyik vasvári utánpótlásban dolgozó edzőt, Pálla Csabát úgy megvertek a szentgotthárdiak, hogy eltörött a bordája. Az eset súlyosságát is jelzi, hogy a rendőrség is kiszállt az esethez.

Portálunkon az esetet követően beszámolót közöltünk a történtekről.  Ebben lapunk vasvári tudósítója mesélte el, ő hogy látta a meccs utáni eseményeket.

Az alábbiakban a Vasvár VSE vezetőségének közleményét adjuk közre - változtatás nélkül.

A Vasvár VSE vezetőinek, tanúk, a mérkőzésen bármilyen minőségben résztvevők, az ügyben nyilatkozók jóváhagyásával a Szentgotthárd – Vasvár mérkőzésen, illetve az azt követő történésekről, valamint a különböző fórumokon megjelentekkel kapcsolatban a Vasvár VSE vezetősége a következő nyilatkozatot teszi:

A Szentgotthárd ellen is ugyanúgy készült felnőtt csapatunk, mint bármelyik másik csapat ellen. Ahhoz a bajnokság elején megfogalmazott reális célunk eléréséhez, miszerint szeretnénk annyi pontot szerezni, amivel biztonsággal megőrizhetjük a megyei I. osztályú tagságunkat a bajnokság végére, minden mérkőzésünkön jó teljesítményt szeretnénk nyújtani és minden ellenfelünkkel szemben igyekszünk pontot vagy pontokat szerezni. Ez nem volt másképpen ezen a mérkőzésen sem, tehát nem tulajdonítottunk nagyobb jelentőséget ennek a találkozónak, mint bármelyik másiknak.

Az 5. percben – egy hatalmas vasvári hibát követően – védőnk nyilvánvaló gólhelyzetben buktatta a hazai játékost, amiért jogosan, azonnal kiállította a játékvezető. Véleményünk szerint az eset jóval a büntetőterületen kívül történt. Ezt az észrevételünket erősítette a 2. játékvezető asszisztens pozíció felvétele az esetet követően. Ennek ellenére a játékvezető a kiállítás mellett büntetőt ítélt a hazaiak javára, amit értékesítettek is. Az esetet követően a vasvári kispadnál tartózkodók valóban reklamáltak a játékvezető ítélete ellen, ezt nem vitatjuk. A játékvezetői ítéletet követően kialakult helyzet miatt – létszám- és gólhátrány – feszültté vált a mérkőzés a pályán. A játékvezetőnek nagyon nehéz dolga volt egész mérkőzésen, sem a játékosok, sem a csapatvezetők – itt mindkét oldalra gondolunk – nem voltak maradéktalanul partnerek a működéséhez, nagyon sok kemény szabálytalanság és reklamálás volt a pályán. A szabálytalanságok miatt két hazai játékost sérülés miatt le kellett cserélni, nálunk szintén két játékosnak idő előtt ért véget a mérkőzés, ők szintén szabálytalanságot követően sérültek meg. A második sérülés után már nem volt lehetőségünk cserélni, így 9 játékossal fejeztük be a mérkőzést. Az, hogy a játékvezető a mérkőzésen vétett-e hibát, ha igen, akkor mennyit és milyen súlyú hibát nem tisztünk megítélni, ez a mérkőzésen jelen lévő játékvezető ellenőr feladata. Tény és való, hogy az idegenbeli mérkőzéseinken nem szerepelünk valami fényesen, annak ellenére, hogy a játékképünk, kialakított helyzeteink alapján volt, hogy azért legalább egy döntetlenre rászolgáltunk volna. Úgy gondoljuk, így volt ez a Szentgotthárd elleni mérkőzésen is. Sajnáljuk, hogy egyes fórumokon a tudósításokban elferdítik a valóságot, magabiztos, megérdemelt szentgotthárdi győzelemről írnak, de természetesen mindenkinek szíve joga úgy tudósítani egy mérkőzésről, ahogyan akar. Az már más kérdés, hogy elferdítve a valóságot, hamis képet fest egy mérkőzésről.    

A mérkőzés 20. percében a játékvezető a technikai zónánkban hevesen reklamáló utánpótlás edzőnket elküldte, véleményünk szerint teljesen jogosan. A komoly szakmai múlttal rendelkező edzőnk megfeledkezett magáról, – az okokat nem firtatjuk, talán csak annyit, hogy az esetig több játékvezetői ítélettel nem tudtunk azonosulni - viselkedése nem volt sportemberhez méltó, még akkor sem, ha a pályán történtek miatt többünknek „kinyílt a bicska a zsebében”.

Az első komoly ferdítés ennél az esetnél történt. Az a kijelentés illetve játékvezetői jelentés nem fedi a valóságot, miszerint kollégánk bármelyik rendezőt az esetet követően mellbe lökte volna. A játékvezető felszólítására szeretett volna a korláton kívül menni, ezt a két kispad között kívánta megtenni, azonban nem tudott átjutni a korláton, mivel nem volt nyitható része, és ott azon a szakaszon a magassága miatt átlépni vagy átmászni sem lehetett rajta. Ezért visszafordult, a kispadunk előtt áthaladva a korlát azon szakaszához igyekezett, ahol át lehetett azon jutni. Ekkor a rendező odalépett hozzá és megragadta a vállát, amire ő lelökte magáról a rendező kezét. Közöltük a rendezővel, nem a kispadra szeretne visszaülni, hanem azon a ponton elhagyni a pályát, ahol erre lehetőség van. Ez meg is történt, és ezek után a rendezővel kezet fogtak már a pályán kívül és elcsitultak a kedélyek. Nem hibáztatjuk a rendezőt, hiszen az adott helyzetben úgy gondolhatta, hogy a kispadról elküldött szakember nem akar eleget tenni a játékvezető utasításának, ezért avatkozott be, de talán az eljárás módja lehetett volna szakszerűbb és kíméletesebb.

A mérkőzést 3:2-re a hazai csapat nyerte meg, ugyan a 72. percben még mi vezettünk (1:2), addig kialakítottunk még több olyan ígéretes helyzetet, amit egyszerűen gólra válthattunk volna és eldönthettük volna a mérkőzést. Az utolsó negyed órában azonban a hazaiak két szép találattal megfordították az eredményt.

A pályáról levonulva a játékos kijárót leválasztó kerítés, illetve korlát mentén több hazai néző várakozott. Amikor mentünk be az öltözőbe, kaptunk mindenféle „áldást”: köpetet komoly mennyiségben, napraforgómagot, ütő mozdulatokat, a sértő kifejezések ezek után csak felüdülést okoztak. Azt, hogy azok a rendezők, akiknek feladata lett volna a játékosok biztonságos levonulását biztosítani hol voltak, senki nem tudja.

A mérkőzésre nagyjából 200 néző látogatott ki, akiknek döntő többsége vasvári szurkoló volt. A mérkőzést követően a játékosok levonultak a pályáról, – a vendégek a fenti körülmények közepette - az öltözőbe mentek, a nézők pedig elindultak volna a kijárat felé – ha ilyen biztosított lett volna, ugyanis a pálya mellett építkezés zajlott, így a nézők számára biztonságos kijárat nem volt. A vasvári nézőket „terelgették” a rendezők, vezényszavakkal, helyenként durva, sértő felszólításokkal megállították, hivatkozva arra, hogy addig, ameddig a mérkőzés többi résztvevője – játékosok, játékvezetők – az öltözőbe nem vonulnak, addig nem mehetnek tovább. A játékosok ekkor már régen levonultak a pályáról, a játékvezetői hármas azonban várt, azt, hogy mire, nem tudjuk megmondani. Senki nem inzultálta őket, egyszerűen csak a mérkőzés lefújását követően az öltözőjükbe kellett volna menniük. 

A nézők között volt a technikai zónából elküldött utánpótlás edzőnk is kisfiával. Amikor a rendezők engedélyezték a továbbhaladást, elindult mindenki a kijárat felé, ami a játékos kijárón keresztül vezetett. Itt történt egy olyan aljas támadás, aminek következtében utánpótlás edzőnk bordatörést, agyrázkódást, zúzódásos sérüléseket szenvedett.

Miután kollégánk – a későbbi sértett - a játékos kijáróhoz ért, szóváltásba került egy hazai nézővel. Szó szót követett, a néző ütő mozdulatot tett utánpótlás edzőnk irányába, – ez a néző inzultálta a legjobban a levonuló játékosainkat is – aki hátralépett, elkerülendő az ütést. Ekkor hátulról rúgást kapott, elkezdték rángatni, majd megfordulva visszarúgott a támadónak. Ezt követően az ütő mozdulatot tevő néző a nyakát elkapta kollégánknak, lefogta, védekezésre képtelenné tette. Ezután több ember ütötte, rúgta, ahol érte. Nem kímélték a fejét, gerincét sem, így úgy gondoljuk, ez – akár büntetőjogi értelembe véve is – súlyosbítja a megítélését az amúgy is kegyetlen támadásnak.

Több hiteles tanú meghallgatása után megdöbbenve szembesültünk azzal, hogy a nézők mellett, két játékos illetve egy rendező is teljes aktivitással részt vett a támadásban Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egy józan gondolkodású rendező ekkor odalépett, kitépte a tömegből az addigra már súlyosan bántalmazott kollégánkat és az öltöző folyósóra húzta. Tehette ezt azért, mert a támadókat ismerte, őt nem bántották. Ha ezt nem teszi meg, valószínűleg olyan kimenetele lett volna a támadásnak, amibe belegondolni sem szeretnénk. A támadás nem ért volna véget még az öltözőfolyosón sem, ha két vasvári néző nem áll a támadók elé és testi épségüket veszélyeztetve nem próbálják meg feltartóztatni a támadókat. Az öltözőfolyóson kollégánk összeesett, elveszítette az eszméletét, a mentők előbb a körmendi sürgősségi osztályra, majd Szombathelyre szállították. Ezúton köszönjük annak a rendező Úrnak, aki edzőnket megmentette az általa ismert támadóktól a játékos kijáróban illetve annak a szentgotthárdi Úrnak, aki az elsősegély nyújtásban aktívan részt vett. Kollégánk jelenleg lábadozik, a testi sérülések idővel meggyógyulnak, de ezt az esetet lelkileg feldolgozni mikorra tudja, nagy kérdés, a kisfiáról nem is beszélve. Reméljük olvassák ezeket a sorokat a támadók, csengjen az ő fülükben is az a mondat, amit mi hallottunk egy hisztérikusan zokogó kisgyerektől az öltözőfolyosón: „meghalt az apukám”.

Persze lehet megmagyarázni a történteket, hogyan viselkedett és mit mondott a kollégánk. Igen, vállaljuk, nem sportemberhez méltóan viselkedett, vállaljuk, hogy ezen a mérkőzésen nem csak Ő, hanem többen vehemensen reklamáltunk. Megkaptuk a büntetéseket érte, járt a piros lap és a kispadtól való elküldés. Nem firtatjuk az okokat, egyszerűen vállaljuk „tetteinkért” a felelősséget, illetve elnézést kérünk azoktól a szentgotthárdi játékosoktól, csapatvezetőktől, nézőktől, akiket viselkedésünkkel megbántottunk. Mert ezt a pár „embert”, - a támadókat - leszámítva Szentgotthárdon van foci, nem is akármilyen, kiváló szakemberekkel és a csapatukért szurkoló nézőkkel. Az elnézéskérés nekik szól. Azt azonban nem tudjuk elfogadni, hogy egy embert, bármit is mondjon, félholtra verjen egy kisebb tömeg és úgy állítsák be, hogy garázda elemként egymaga provokálta kis a verést, amit a felületes információkkal rendelkező közvélemény szerint meg is "érdemelt". Gondoljon bele mindenki, mennyire logikus idegenben, a hazai nézők, rendezők, játékosok gyűrűjében egy személyes csatát kezdeményezni? A végkimenetel előre prognosztizálható, ezt nem vállalja be senki. Még egyszer hangsúlyozzuk, akik ezt tették, nem kerülhetik el a felelősségre vonást. Egyre több a durvaság a futballpályákon, hétről-hétre újabb esetek történnek. Biztos komoly szerepet játszik ebben az, hogy mindenkinek nehezebbé vált az élete, azonban a heti feszültséget futballpályán vagy amellett „levezetni” nem normális. Ennek azonnal és határozott fellépéssel gátat kell szabni, mert ezek után elképzelni nem tudjuk, mi történhet még meg. Bízunk benne, hogy ügyben eljáró Hatóságok minden résztvevőnek a tettüknek megfelelő büntetést szabják ki.

Az eset körülményeit a mérkőzést követően több napig vizsgáltuk, meghallgattuk azokat a szemtanúkat, akik valójában ott voltak az esetnél, így az ő nyilatkozatuk alapján rekonstruáltuk az esetet és ennek fényében nyilatkozunk, illetve minden törvényes eszközt megragadunk, hogy a tettesek elnyerjék méltó büntetésüket. Hangsúlyozzuk, számunkra nagyon fontos, hogy a valós eseményeket tárjuk fel, nem pedig elmondásokra, szóbeszédekre hivatkozva „mondjunk valamit”. A tanúk nevét, elérhetőségét az eljáró Hatóságok rendelkezésére bocsájtjuk. Reméljük, hogy tisztán, az eseményeknek megfelelően nyilatkoznak az ügyben a szentgotthárdi szemtanúk is, ezzel segítve az ügy sikeres és minél hamarabb történő felderítését. A rendezők véleményünk szerint már ezt meg is tették, hiszen nekik kötelességük volt (lett volna) a Rendőrség helyszíni munkájának befejezéséig a sporttelepen tartózkodni és az eseményekről beszámolni.

Az eset hátterét természetesen a két egyesület vezetői megbeszélhetik, de azt úgy gondoljuk, senki nem vitatja, hogy egy ilyen brutális támadás nem maradhat kendőzetlenül. A rendőrségi eljárást pedig ebben az esetben hivatalból, a mentők tájékoztatása alapján is meg kell indítani.

Az esetet követően a sajtóban, illetve egyes fórumokon megjelenő írásokkal kapcsolatban vizsgáljuk azok tartalmát, hitelességét, jogszerűségét. Amennyiben szükségesnek látjuk, ez ügyben is megtesszük a megfelelő jogi lépéseket.

Bízunk benne, hogy ilyen eset többet nem fordul elő Vas megyei sportpályán. Abban is bízunk, hogy az eset tisztázása, a tettesek felelősségre vonását követően a két Egyesület viszonya normalizálódik. Sajnáljuk azokat a futballistákat, akik sportolni jöttek erre a mérkőzésre (itt nem küzdősportra gondolunk), azokat a nézőket, akik egy jó megyei mérkőzést akartak megnézni, illetve azokat a csapatvezetőket, edzőket, akik időt, energiát, pénzt nem sajnálva mindent megtesznek csapatukért. Alapjában véve úgy gondoljuk, mind a Szentgotthárd, mind a Vasvár körül, mellett bármilyen tisztségben tevékenykedők nagy többségének a célja nem más, mint minőségi megyei futball megteremtése illetve fenntartása.

Jelen nyilatkozattal a közvélemény tisztánlátását szerettük volna elérni, hiszen eddig minden fórumon az ellenérdekű felek és a játékvezetői jelentésből vett idézetek szerepeltek készpénznek vehető információként.

Egyesületünk részéről ezzel lezártnak tekintjük a közvélemény felé történő tájékoztatást, a felek a továbbiakban a rendőrségi és a szövetségi eljárás során folytatják az ügy felderítését. Kérjük a vasvári szurkolókat, tartózkodjanak a nyilvános fórumokon való nyilatkozattételtől, mert nem célunk a két klub közti feszültség keltése, csupán azt szeretnénk elérni, hogy az edzőnk becsülete helyreálljon és a támadók megkapják méltó, jog szerinti büntetésüket.

 Sporttársi üdvözlettel: Vasvár VSE vezetősége