Nyomdagéppel az időben

Az esőt mintha maga a szerző és játékmester, Kelemen Zoltán rendelte volna meg. Hogy tapasztalati úton ellenőrizhessük azt az állítást, amely minden egyes iskolai ünnepségen elhangzott, amikor a nevezetes, esős márciusi nap kanonizált eseményeit fölmondták nekünk: a lelkesedés olyan, mint a görögtűz - a víz nem olthatja el.

Játékos és felemelő passiójátékot csináltak a Weöres Sándor színház színészei március 15-éből. És akkor egy percre akár még a középkori színházi hagyományokat is megidézhetjük, amikor az ámuló közönség szó szerint követte az eseményeket: egyik képtől a másikig, egyik helyszíntől a másikig. Úgy, mint mi - tegnap délelőtt.

(Első kép.) Fő tér, pódium az Art Café előtt, a pódiumon a Pilvax. Gyülekeznek a márciusi ifjak. Irinyi János (Balogh János) Petőfiért aggódik: hol lehet, tízre ígérkezett. Egyelőre Jókainál (Vass Szilárd) a 12 pontot tökéletesítik. Irinyi Dániel (Borbiró András) szokása szerint ironizál, forrófejűsködik, és döntögeti a feleseket. Vidáts János (Endrődy Krisztián) Sándor és Júlia kapcsolatán élcelődik. Irinyi János önmérsékletre inti őket. Megjönnek Sándorék, Jókai fölolvassa a 12 pontot. Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés. Szendrey Júlia (Csonka Szilvia) a szabadságra és a szerelemre emeli poharát. Elindulunk az egyetem, a Berzsenyi tér felé. Csoportok csatlakoznak hozzánk. A tömeg élén Vasvári Pál: Horváth Ákos. A Fő tér szélén letepernek egy provokátort. A Széchenyi utca egyik erkélyéről fekete kendős asszony (Bálint Éva) rikácsol, moslékot önt az aszfaltra: Takarodjanak innen, pernahajderek! Szép napot, mama!

(Második kép.) Az egyetem erkélyén megjelenő rektorba (Jordán Tamás) Vasváriék belefojtják a szót, kénytelen visszahúzódni. (Az egyetemi épület kapualjában felfedezzük a mai rektort: prof. dr. Gadányi Károlyt.) Jókai fölolvassa a 12 pontot. Petőfi (Szabados Mihály) elmondja a Nemzeti dalt; közben mintha mindannyian elemelkednénk a talajtól. Föl, az erkély magasába - vagy talán még tovább.

(Harmadik kép.) Landerer Nincs cenzori pecsét. Forradalom van, papa. A tulajdonos szerepében Jordán Tamás feribácsis munkaköpenyében ezúttal nem időgépet, hanem nyomdagépet ajánlgat - ellenállhatatlan, huncut ripacsériával. Színház a színházban: Az isten szerelmére, foglaljanak már le egy nyomdagépet, engem meg zárjanak be az irodámba - hogy legyen majd mit mondanom a titkosrendőrségnek. Kisvártatva szétkapkodjuk a 12 pont meg a Nemzeti dal sokszorosított példányait. Hölgyeim, uraim, adják tovább.

(Negyedik kép.) Politikai nagygyűlés a Smidt Múzeum kertjében. A szónok: Klauzál Gábor (Szabó Róbert Endre). ...áradó boldogsággal tölt el, hogy ilyen nagy számban jöttek el... A városi fúvósok eljátsszák a Szózatot. Még mindig esik.

(Ötödik kép.) A városháza udvarát a megyeháza udvara játssza. Benn bizottság ülésezik, kinn a hangokat hallani. A helyzet fokozódik. Hogyan tovább? Megalakul a közbátorsági bizottság. A polgármester aláírja a 12 pontot. Irány a Helytartótanács.

(Hatodik kép.) Franz (Farkas Ádám), az MMIK lépcsőiről: Felszólítom önöket, hogy hagyják el a Helytartótanács térségét. Megint a rikácsoló nő. Fegyveresek az épület előtt. A bizottság bejut. A nemzet nagy színésze, Egressy Gábor (Takács Dániel) elmondja a Szózatot. Győzött a forradalom! Magyarország szabad! (Kis tanácstalanság: akkor most mi legyen? A városi tévé közvetít.) Megszólal a Himnusz. Kisüt a nap is.

A pesti március 15-e anno színházzal ért véget. Szombathelyen tegnap azzal kezdődött: a szabadság valóságos élményét hagyta itt. A Pilvax kávéháztól az egyetemen át - el a szabadságig