Örökbefogadás: nem tragédia, hanem áldás

Blanka eleinte tartózkodó az idegenekkel, ám nem kell sok időnek eltelnie, hogy feloldódjék. Érdeklődve nyúl a jegyzetfüzet és a toll után, de főként a fotóapparát kelti fel a figyelmét. Hamarosan már pózol is, aztán azt szeretné, ha a felnőttek követnék őt a birodalmába.

Tarkabarka házikóját büszkén mutatja a színes szobában, s kincseket is rak elénk, apró dobozkákban. Szavakat még kevésbé formál, ám melegbarna pillantása sok mindent elárul. Kivéve, hogy a szüleinek nem vér szerinti gyermeke.

Blanka most másfél éves, és négynapos korában hozták haza örökbefogadó szülei, Tömő János és Nardai Anita. 
- Ő a mi "szív szerinti" gyermekünk - mosolyog Anita. - Attól kezdve, hogy eldöntöttük, örökbe fogadunk, legalább olyan izgalommal vártuk - még konkrétan nem őt, csupán egy Babát , - mintha az én pocakomban növekedett volna. Mintha pozitív lett volna a terhességi tesztem, csak éppen nem kilenc hónap múlva, hanem majd valamikor szülöm meg.

De milyen utat is járt be a fiatal pár, míg a kislány hozzájuk került? Anita siet leszögezni, hogy nem azért döntöttek az örökbefogadás mellett, mert nem lehet gyermekük; egészségügyileg nincs kizárva ez. A most 28 éves fiatalasszony azt mondja, mindig is arra készült, hogy anya legyen. Jánossal gyermekkoruk óta ismerik egymást, s miután összeházasodtak, nem sokat rágódtak a kérdésen, hogy akarnak-e gyermeket. 

- Tudom, hogy vannak, akik évekig várnak gyerekre, míg eljutnak odáig, hogy lombikmódszerrel próbálkozzanak, vagy örökbe fogadjanak - mondja Anita. - Mi nem akartunk beültetést, sem az időt húzni. Utánajártunk, hogyan is zajlik az örökbefogadás, milyen lépéseket kell tennünk, hogy mihamarabb gyermekünk legyen. Beálltunk a sorba, megírtuk a motivációs levelet, regisztráltunk több, örökbeadással foglalkozó egyesületnél. Végül mégsem szervezeten keresztül került hozzánk a kisbabánk. -

- Összehozott bennünket a sors egy fővárosi asszonnyal, aki különféle családi okok miatt nem akarta vállalni a babáját - veszi át a szót János. - Ő hét hónapos terhes volt, amikor egymásra leltünk. Megismerkedtünk az életkörülményeivel, s már az első pillanattól úgy éreztük, megtaláltuk a gyermekünket. A szülőanya is a szívébe zárt minket. Telefonált, amikor eljött az idő, s együtt indultunk a kórházba. Úgy volt, hogy a nejem jelen lesz a szülésnél, de aztán olyan gyorsan lezajlott minden, hogy erre nem került sor. Blankát négynaposan hoztuk haza, a vér szerinti édesanyja a szülés után mondott le róla. -

Anitáék tehát a nyílt örökbefogadást választották. A fiatalasszony szerint ez jobb, mint a titkos; így nem kell azon tépelődni, milyen lehet a baba anyja, a családja, meg lehet beszélni a famíliában előfordult betegségeket. 

- Azt gondolom, fontos, hogy mi is tudjuk, honnan jött a gyermek, de leginkább majd neki számítanak a gyökerei - véli Anita. - Mi senki előtt nem titkoltuk-titkoljuk Blanka eredetét. Egészen pici korától mesélünk neki a születéséről, hogy például a vér szerinti mamája Ficánkának szólította, s írunk a férjemmel egy nem nyilvános blogot, amely Blanka története, s amelyet majd megmutatunk neki, ha eljön az ideje. -

Anitáék a szüleikkel, a családtagjaikkal is sokat beszélgettek még a kislány születése előtt arról, hogy mit terveznek. A döntésüket mindenki elfogadta, s mindenben támogatták is őket. A fiatalasszony tudja: a gyermektelen párok sokszor katasztrófaként élik meg, hogy nem lehet babájuk, az örökbefogadóknak pedig számos előítélettel is meg kell küzdeniük.

Anita azért is ment el nemrég az örökbefogadással kapcsolatos programra a Családi héten, hogy megismerjen más örökbefogadókat. A nyilvánosságot is azért vállalja, mert szeretné összegyűjteni a megyében élő, szív szerinti gyermekeket nevelőket, hogy legyen egy közösség, amelyben megoszthatják egymás között az örömeiket, a nehézségeiket.

Bár ez utóbbiakról nemigen esett szó azon az összejövetelen. Az ott megszólaló szív szerinti szülők a gondviselés ajándékának tartják, hogy gyermeket nevelhetnek. Többen is voltak, akik arról számoltak be, hogy miután párjukkal együtt döntöttek az örökbefogadásról, maguk is megfogantak. Van, aki a kis korkülönbség miatt szinte ikerpárként neveli szív szerinti és vér szerinti gyermekét. És senkinél nincs olyan, mintha...: csak gyermek van, aki az övüké.

Mindig a gyermek érdeke az első

Tavaly tíz jogerős örökbefogadási eljárás zárult le a megyében, az idén eddig hét gyermeket adtak örökbe. Jelenleg harminc örökbefogadni szándékozót tartanak nyilván. Az örökbefogadás olyan jogi aktus, amelynek révén rokoni kapcsolat jön létre egy gyermek és az őt örökbefogadó szülők, illetve azok családjai között.

- Az örökbefogadási eljárásokat a családjogi, illetve a gyermekvédelmi törvény szabályozza - magyarázza Pados Zsolt, a Vas Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat és Gyermekotthon igazgatója. Házaspárok, élettársak és egyedül élők is fogadhatnak örökbe gyermeket, ha megfelelnek a feltételeknek. Egy motivációs levéllel indulhat az eljárás, amelyben az örökbefogadni szándékozók megindokolják a kérésüket. Sokrétű alkalmassági vizsgálat következik, s egy felkészítő tanfolyamot is el kell végezniük a leendő szülőknek.

Ez utóbbira Vas megyében nincs lehetőség, az érintettek más megyében, vagy Budapesten eshetnek ezen túl. A határozatot végül az örökbefogadó szülő illetékességi területéhez tartozó gyámhivatal hozza meg. Pados Zsolt fontosnak tartja megjegyezni, hogy a szakszolgálat elsősorban nem az örökbefogadó igényeit kívánja kielégíteni, hanem az örökbe adható gyermek érdekeit képviseli. Örökbe adható az a kiskorú, akinek a szülei nem élnek, vagy akit a szülei megfelelően nevelni nem képesek. Nyílt örökbefogadás esetén az életet adó szülő(k) és az örökbefogadók ismerik egymást, míg a titkos örökbefogadás esetén nem.