Plüssmacis gyűjtőszenvedély: a kaland tizenöt évvel ezelőtt kezdődött

- Úgy gondolom, hogy az emberek nagy részének vagy az ágya végében, vagy a padláson, de még mindig ott lapul valahol egy olyan plüssmackó, amelyhez gyermekkora legszebb időszakát kötheti - mondja Bőczén Lászlóné (alábbi fotóinkon a mackókkal látható), vagy ahogy tanítványai nevezik Jutka néni. Az ő gyűjteményének története is valahogy így kezdődött. 



- A gyermekéveim után az első játékmackóm felkerült a padlásra, s elő sem bújt onnan, míg a gyermekeim meg nem születtek, egy napon az ő kérésükre került elő a plüssbundás. Aztán teletek múltak az esztendők, a gyerekek kirepültek, ám a mackók valahogy maradtak, gyarapodtak - meséli. 

Kiderül, tizenöt éve gyűjti tudatosan a mackókat, a valódi szenvedély egy kirakat előtt kezdődött. 

- Elsősorban a macik arcát figyelem, azt, hogy mennyire kifejezők, s ez a maci akkor a kirakatból úgy nézett vissza rám, hogy nem lehetett otthagyni - mutatja a gyűjtemény első, hófehér darabját Jutka néni.- A macik aztán gyarapodtak, ma már több száz darabja van a gyűjteménynek: apróbbak, nagyobbacskák, s meresztgetik itt a gombszemüket valódi óriások is. Sokan érkeztek távoli országokból: ír maci, skót maci, angol maci, amerikai maci, német maci, cseh maci  és még sorolhatnánk  színesítik a gyűjteményt, amely jelentős értéket is képvisel. 



A mackóbirodalom legidősebb darabja az 1940-es években született, nemcsak a kor látszik rajta, de a játékipar fejlődése is  mutatja a nyugdíjas medvét Jutka néni, aki néhány napja már hozzá hasonlóan a jól megérdemelt nyugdíjas napokat tölti. 

- A tanítványaim is tudtak a gyűjtőszenvedélyemről - mondja-, így búcsúzóul egy órás medvét kaptam tőlük, rajta egy pólóval, melyen az osztály fotója, a gyerekek aláírásai kaptak helyet, ez is egy szép darabja lesz a gyűjteménynek. A következő tárlatra biztosan megtalálom majd a helyét  vélekedik Jutka néni, majd kiderül tanítványai mellett a közönség is már több alkalommal láthatta a mackóbirodalmát, először 2002-ben. Az első kiállítás előtt még a szűkebb környezetemben is kevesen tudták, hogy mackókat gyűjtök, így a gratulációkat követően egy kisebb mackó áradat indult meg felém. Én pedig befogadom a megunt bundásokat, s tisztes nyugdíjas esztendőket biztosítok nekik - mondja mosolyogva. 
- Majd egy újabb mackó kerül elő, valóban kedves tekintettel  ezt magam készítettem - mondja, s hitetlenkedésükre, még jó pár saját kézzel készített mackó-relikvia is előkerül: patchworkok, apró bútorok, könyvek, párnák, egytől-egyig mackómintákkal teszik még színesebbé a gyűjteményt. 



- Egy-egy kiállítási lehetőségnek azért is örülök különösen, mert csak ilyen alkalmakkor látom együtt a teljes társaságot. A bundások nagy részének ugyanis a lakásom polcain már nem jut elég hely, így az év legnagyobb részét tárlóhelyeken töltik - teszi hozzá. 

Bőczén Lászlóné erre a nyárra kiállítást nem tervez, pihenni szeretne, élvezni az első nyugdíjban töltött napokat, újabb bundásokat vásárolni a gyűjteménybe, s a tervek szerint felkeres egy-egy mackókiállítást is. 


VN fotók: Kiss Teodóra