Roma vállalkozó: el kellene érni, hogy a gyerekek el is járjanak iskolába

- Már tinédzserként, majd utána is állandóan képeztem magam. Járműszereléssel indítottam, később minősített hegesztő vizsgát tettem, az elős cégemnél hét emberem volt. Az őrzés-védés négy éve jött be, amikor a Ság hegyen elkezdték forgatni az Eragont. A felvételek után sok filmes barátom lett, jó kapcsolatokat építettem ki. Nos, nem csupán őrzésről és védésről volt ott szó; kőműves- és lakatosmunkákat végeztünk, karbantartottuk a díszleteket, de ácsmunka is befutott. Így aztán lassan az egész produkció megismert minket .

- Manapság nem cseng igazán jól az őrző-védő kifejezés. Az embernek agyontetovált, kigyúrt, és nem éppen a relativitáselméleten tűnődő figurák jutnak az eszébe.

- Talán éppen a mi példánk mutatja, hogy nem szerencsés általánosítani. Folyamatosan és kitartóan építettem a kapcsolatokat a filmesekkel. A dolog odáig ment, hogy a heti meetingen, ahol mindenki elmondta az észrevételeit, panaszait, mi is részt vehettünk, pörgősebb lett a munka. Őrző-védő: ez a szó szoros értelmében vett őrzés és védés. A védő a személy mellett áll, testőr. Ha a forgatásra érkezett egy híres színész, akkor az testőrrel jött. Mi viszont védtünk, a nap 24 órájában. Több száz milliós díszleteket, kamerákat, felszerelést. Tehát ezt is takarja a fogalom, meg persze azt is, amire gondol. De még a kapcsolatteremtésről. Én már a suliban is mindenkivel barátkoztam, teljesen mindegy volt, hogy az roma, vagy magyar. Alkalmazkodtam, és ez a mai napig elkísér.

- Volt azért előzménye az Eragon legendának . Jelesül, hogy még előtte 97-ben, egy akkor nagynak számító vasi gyárban dolgozott. Ahol, mondhatni, közéleti pályát is befutott.

- Igen, annál a cégnél operátorkodtam, és ebben segített alapfokú német nyelvtudásom. Beszélem a lovárit, amelynek amúgy gazdag az irodalmi vetülete. Szóval jól éreztem magam a gyárban, ment a szekér, három hónapra kiutazhattam Hollandiába, tanulmányútra. Ott is voltak jó szituációk; ők szóltak hozzám flamandul, én meg lovári nyelven válaszoltam, és úgy tűnt, mintha értenénk egymást... Persze aztán németre váltottunk. Tény, hogy a lovári igen érdekelte őket, jó néhány szót meg is tanultak. Azt mondták, sajátosan egzotikus nyelv. Hollandia után otthon oktató lettem, majd műszakvezető, 15 ember főnöke... 



A vállalkozó szerint a vajdaság intézménye jó, de nem szükséges hozzá a fuksz meg a merdzsó 

Fotó: Szendi Péter

- Aztán jött az a bizonyos szavazás...

- Odáig ment a dolog, hogy megválasztottak az üzemi tanács elnökének, három évre. Hatszáznegyvenen szavaztak, ebből hatszáztízen rám.

- Gondolom, nem könnyű romaként ennyi ember főnökének lenni.

- Nem kell ezt misztifikálni. A főnök rangját a tekintélye és hitelessége dönti el. Az egyik kőművesem ukrajnai magyar volt, állandóan jópofizott, a dolog meg nem ment. Cikizte a többieket. Beszéltem vele: mehet a duma, ha van mögötte teljesítmény. Elfogadta. Az emberek nagyon különbözőek. Jön az egyik munkásom és mondja, főnök, az a fiatal, szőke gyerek állítja, hogy ő cigány. Ránéztem, láttam, hogy maximum erőltetve. Miért mondod, hogy roma vagy? - érdeklődtem. Mert az vagyok , válaszolta. Ha így tartod, akkor az vagy, aminek gondolod magad, testvér, mondtam neki, és kezet fogtunk.

- Sokan hallgatnak önre, és ez most nagyon is számíthat. Egyre durvább konfliktusokról kapni hírt. A megyében is nyugtalankodnak a romák.

- Megjártam az éjszakát, így tudom, hogy a csetepatéhoz legalább két ember kell. Néha jobb elhúzódni, ha piszkálnak, még ha ez meghunyászkodásnak tűnik is. Az biztos, hogy változtatni kéne több mindenen. Legelébb azt elérni, hogy a gyerekek el is járjanak az iskolába, legyen számukra értelme a tanulásnak. Ám ehhez elébb a szülőkkel kellene leülni és beszélni. Én a magam kis köreiben mondom mindezt, és segítek is, de ez kevés.

A másik nagy gond a munka hiánya. A kapitalista átmenetre leginkább a romák fáztak rá, bárki bármit is mondjon. Bezártak a téglagyárak, ezzel megszűnt egy olyan munkakultúra, amely a családon belül áthagyományozódott. De említhetném a nyírségi almáskertek sorsát. Több ezer hektáron vágták ki a fákat, amikor a szovjet export leállt. Ezzel ismét romák tízezrei maradtak munka nélkül. Pedig ezt a népet csak a munka, az állandó képzés és a kapcsolatteremtés képességének kiteljesítése emelheti fel. Ez a hármas, így, együtt.

- Tény, hogy súlyos hátrányok érték a népcsoportot, de a romáknak is tenniük kell azért, hogy ebből kijöjjenek, nem?

- Erről van szó. És a legjobb példa mindig a személyes példa. Úgy nőttem fel négy testvéremmel együtt, hogy szüleink keményen dolgoztattak minket. Nem volt lazsálás, több kapát is elvásítottam a veteményesünkben. Megtanultam hát a munka értelmét, és becsültem értékét. De azért ez mégsem ilyen egyszerű. Lehet, nekem szerencsém volt, a szüleim tudták, mit kell átadniuk. A romák több száz éve lakják ezt a földet, Magyarország a hazájuk. Más a kultúrájuk. A zene például az átlagnál sokkal többet jelent számukra, mert ez érzelmeik fő kifejezője. Ez nem baj. A baj az, ha csak a zene van, és nincs képzés, tanulás. Mert ekkor nincs előre- menetel sem.

- Mi most a legnagyobb gond?

- Amit én látok, az az, hogy nincs igazi értelmiségünk, és valódi érdekképviseletünk sem. A vajdaság intézménye jó, de ki kellene lépni abból a cipőből, hogy aki romavezető, az merdzsóval jár, és minimum két kiló aranyat cipel. A cigányság nem egykalapú, van itt is mindenféle ember. Aki bűnöző, az feleljen a törvény előtt. Távesz pháktáló , Legyél szerencsés! - ez mindenkire vonatkozik.