Szakmák Színháza: lakatosok és asztalosok mesterfogásai is megjelennek a színpadon

A gazdasági és az oktatási szakemberek, illetve a szociológusok, na és persze a politikai varázslók előbb-utóbb majd kiderítik (ha egyáltalán kiderítik), hogy a magyar társadalomban miért is értékelődött le a kétkezi munka, s hogy ennek egyenes következményeként a fiatalok miért is nem akarnak szakmát tanulni. (Ha pedig mégis, akkor olyan divatszakmát, amelyben telített a piac.)

A bajok tehát nem kicsik, s nem is kell nagy tudósnak lenni ahhoz, hogy bárki belássa, értékteremtő termelőmunka nélkül hosszabb távon nem fog előremozdulni a magyar gazdaság, kizárt, hogy csak a brókerek és az üzletkötők ténykedése által tartósan növekedjen a hazai össztermék.

Ehhez nagyon is kellenek a jól képzett szakemberek, akik közül viszont mostanság egyre és egyre többen érik el a nyugdíjkorhatárt, és bizony nincs a helyükre elegendő fiatal lány és fiú. Hosszú vajúdás után ezt (be)látva a kormány immár ösztöndíjat ad a hiányszakmákban tanuló diákoknak, s bár ennek összege alkalmasint a havi 30 ezer forintot is elérheti, ez még mindig csak az érem egyik oldala.

A pályaválasztásnál az anyagiak mellett ugyanis az érzelmi oldal is komolyan játszik, s itt, ezen a ponton jön a képbe és lendíthet valóban sokat a dolgokon a Weöres Sándor Színházat igazgató Jordán Tamás által megálmodott és  a hétfői szakmai bemutató után nyugodtan kijelenthető magas színvonalon megvalósított Szakmák Színháza.

A Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara markáns támogatásával, továbbá a Vas Megyei Munkaadók és Gyáriparosok, a Vállalkozói Központ és a Pannon Novum Regionális Innovációs Ügynökség közreműködésével életre hívott darab ugyanis képes volt megszólítani, megnyitni a gyerekeket.

Itt és most, nem fogunk részletes színikritikát írni, azt viszont mindenképpen érdemes lejegyeznünk, hogy a Sultz Sándor által írt, s Jordán Tamás rendezte darab egyszerűségében is nagyszerű módon, még véletlenül sem szájbarágósan, viszont annál több humorral csinál kedvet a gazdasági szakemberek által népszerűsíteni ajánlott öt hiányszakmához.

A történet szerint Merlin (akinek szerepében Jordán Tamás gyakorlatilag saját magát, a színházi varázslót alakítja) felesége (a szerethetően házsártos Vlahovics Edit) unszolására kezd madárijesztőt készíteni a pályaválasztási gondokkal küzdő Jancsi (Balogh János), továbbá barátai, Dávid (Budai Dávid), Tünde (Unger Tünde) és Pap Ionescu Dóra, valamint két kiváló szakember, Varga János és Bukvai Albertné segítségével.

A munka során a lakatosok, az asztalosok, az elektroműszerészek, a szabók és a kórházi ápolók mesterfogásai is megjelennek a színen, illetve a Wolf Ferenc és Kaczmarski Ágnes által forgatott, Horgas Ádám által vágott és rendezett, találó zenékkel operáló filmbejátszásokon.

Mert, mint arról korábban is írtunk, a stáb egy igazi színháztechnikai kuriózummal, a videotechnika és a valós térben zajló játék vegyítésével igyekezett látványossá, s a gyerekek számára így igazán élményszerűvé tenni a szakmák színjátékos bemutatását. (S, bizony, belegondolni is fárasztó, hogy hányszor és hányszor kellett gyakorolni, hogy a szereplők pontosan közlekedjenek a vászon és valós színpadi tér között...)

A közönség reakcióit látva azonban mindenképpen megérte az alkotói fáradság, a hétfői szakmai bemutatón részt vevő 6-7. osztályos gyerekek ugyanis nagyon is vették a lapot, együtt nevettek, lélegeztek a szereplőkkel, s olyan is akadt, aki könnyekig meghatódott, amikor az előadás közben nagy-nagy közönségkedvenccé lett Jancsi csókjától a madárijesztő-robot valódi lánnyá (Varga Dóra) lett.

Az előadás után érdeklődésünkre a gyerekek lelkesen beszéltek a látottakról. A fiúk a hegesztő szakmáról diskuráltak a ruhatár előtt, a lányok pedig az ápolónők munkáját magasztalták az előadás után. Érdekes és izgalmas segítségnek találták a fiatalok a látottakat.

Volt olyan diák, akit megerősített döntésében az előadás. Például a nyolcadik osztályos Gergye Richárdot, aki  már beadta jelentkezését az egyik középiskola elektronikai műszerész szakára. A fiú az előadás után csak annyit mondott, hogy a Weöres Sándor Színházban látottak megerősítették abban, hogy jó felé lépett, amikor kitöltötte felvételi lapját.

Az előadás után néhány pedagógussal is szót váltottunk. Ők azt hangsúlyozták, hogy hatalmas segítséget jelentenek a látottak azoknak a diákoknak, akik nem tudják, milyen iskolába menjenek, és milyen szakmát válasszanak.

Elmondásuk szerint a történeten keresztül a színészek nagyon érdekesen mutatták be a különböző foglalkozásokat, s  nagyon jól kiemelték a kiválasztott öt szakma  lényegét. A megkérdezett pedagógusok úgy vélték: nagyon jó kedvcsinálót láthattak a fiatalok.

Mindent összevetve: a gyerekek megnyíltak a színháznak, és észrevétlen módon közelükbe férkőzhettek a szakmák. A színház tehát megtette a magáét, ez azonban önmagában még kevés. A társulat által feldobott labda most az iskolák, a pedagógusok, a vállalatok és persze a kormányzati erők térfelén pattog. Hogy képesek lesznek-e leütni? Reméljük.

Szórakoztatav tanító előadás

- El vagyok ragadtatva, mosolygott az előadás után dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszter, aki elmondása szerint nagy örömmel tapasztalta, hogy a nézőtéren ülő gyerekek végig együtt éltek a játékkal, és színházi élmény mellett  találkozhattak és ismerkedhettek a bemutatott hiányszakmákkal. A szaktárca vezetője hozzátette: Jordán Tamásék szórakoztatva tanító előadása mindenképpen támogatásra érdemes, s jó lenne, ha minél több helyen láthatnák.