2010.10.25. 14:55
Szakmát adnak a hajléktalanoknak
Hajléktalan emberek képzését, foglalkoztatását, lakhatását támogatják egy európai uniós program révén a nyugat-dunántúli régióban. A cél az élet peremére kerültek társadalmi és munkaerőpiaci integrációja. Kilencven ember piackomform képzése kezdődött el hat szakmában.
- Éjjeli menedékhelyen éltem sokáig, aztán átmeneti szállásra kerültem, most pedig harmadmagammal egy albérletben élek Szombathelyen. Szobafestőnek tanulok, és nagyon bízom abban, hogy ha befejeződik a képzés, megfelelő munkát is találok - ad hangot reményeinek Rónai Gábor.
Az ötvenéves kazincbarcikai férfi egzisztenciális lecsúszása akár tipikusnak is mondható: dolgozott gépkocsivezetőként, nagykereskedelmi áruházban eladóként, míg a leépítés el nem érte őt is. A lakáshitele bedőlt, mert nem tudta fizetni a részleteket. Az otthonát elárverezték, a felesége elvált tőle, felnőtt fia az ideje nagy részét külföldön tölti.
Gábor négy éve került az utcára, sok helyütt megfordult az országban: lakott hajléktalanszállón, sátorban egyedül, alkalmi munkákat vállalt, mígnem egy fejvadász cég segítségével az egyik sárvári elektronikai üzembe került bérmunkásnak. Ám ez a lét sem tartott sokáig, mert oda is megérkezett az elbocsátási hullám. Keszthelyi kitérő után megszűnt az ottani hajléktalanszálló került a férfi Szombathelyre, a Zanati útra. Ott látta meg azt a hirdetményt, amely képzést, támogatást ígért az uniós támogatású programban részt vevőknek. Gábor megfelelt a kritériumoknak; szobafestőnek tanul most, s a programnak köszönhetően már albérletben lakik. Felettébb optimista a jövőt illetően: Ha lesz munkám, s az anyagi helyzetem javul, akkor arra is gondolhatok, hogy önállóan oldjam meg a lakhatásomat. Bízom benne, hogy az elmúlt évek hányattatásai után mindenképpen jobb idők jönnek. Kell ehhez persze ez a szakmai képzés is, aminek nagyon sokan örülünk.
Lakhatással, munkával, képzéssel az integrációért. Ez a neve annak az európai uniós támogatással megvalósuló programnak, amely idén áprilistól 2012. március végéig tart, s amely a maga nemében egyedülálló. A nyugat-dunántúli régióban három hajléktalanellátó intézmény, továbbá két gyermekjóléti intézmény fenntartói (Szombathely Megyei Jogú Város, Savaria Rehab-Team Kft., Magyar Vöröskereszt Zala Megyei Szervezete, Lehetőség Családoknak 2005 Alapítvány, Mosonmagyaróvár) konzorciumot hoztak létre, s a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központtal karöltve fogtak bele a program megvalósításába.
- A célunk a hajléktalan emberek társadalmi és munkaerőpiaci integrációja a nyugat-dunántúli régióban a foglalkoztathatóság növelésével, a lakhatás elérésének és fenntartásának támogatásával a foglalkoztatásuk elérése és folyamatos fenntartása érdekében - mondja Barcsik Éva, a Savaria Rehab-Team Kft. munkatársa, projektmenedzser.
- Három megye hajléktalanellátó szervezetei fogtak össze, hogy hat szakmában OKJ-s képzést szerezhessen kilencven ember. A felhívásunkra mintegy háromszázan jelentkeztek, a programba feleennyi személyt vontunk be, s október elején kilencven résztvevővel elindulhattak a képzések: Nagykanizsán a bútorkárpitosságot sajátíthatják el a kiválasztottak, Zalaegerszegen motorfűrészkezelésre oktatják őket, Mosonmagyaróvárott gépitakarító szakmát szerezhetnek a hajléktalanok. Szombathelyen három szakképzésre jelentkezhettek az érdeklődők: szobafestők, szobaasszonyok, földmunkagép-kezelők lesznek a 15-15 fős csoportok tagjai. -
Garancia persze nincs arra, hogy valamennyien meg is szerzik az OKJ-s végzettséget igazoló papírokat. Barcsik Éva szerint vélhetően lesznek lemorzsolódások, ám a kiválasztásnál nagy hangsúlyt helyeztek a tanulási képesség, a tudásszint felmérésére, vizsgálták a motivációt is, s csak azok kerültek a képzésbe, akik valóban tanulni akarnak.
Vélhetően sokat nyomott a latban az is, hogy a program résztvevőit anyagilag is motiválják. A képzésben töltött idő arányában napi 3250 forintot kapnak az érintettek, ez a megélhetési támogatás a minimálbérnek megfelelő pénz össze is jön így , illetve lakhatási támogatás, ami 25 ezer forint értékben adható.
Barcsik Évától azt is megtudtuk, hogy miért éppen a fentiekben megnevezett szakmákat oktatják. A munkaügyi kirendeltségekkel felmérést készíttettek az úgynevezett hiányszakmákról. A szükségletek alapján választottak közülük. Ezek esetében képzelhető el leginkább, hogy a végzettek el is tudnak majd helyezkedni.
Szombathelyen az elméleti oktatásnak a Haladás Művelődési Ház ad helyet, a gyakorlati képzés színtereit pedig úgy választották ki, hogy a munkáltatók próbát tehetnek a tanulóikkal, s ha elégedettek a tevékenységükkel, remény van rá, hogy alkalmazzák is őket.
Nagy Mihály például biztos abban, hogy neki lesz munkája: Nagykanizsáról jöttem direkt erre a tanfolyamra, és oda is megyek vissza: egy szociális gondozó segít nekem elhelyezkedni. Most itt Szombathelyen a hajléktalanszállón lakom, s Kanizsán is ott fogok élni, ha visszamegyek. Földmunkagép-kezelő leszek! - jelentette ki büszkén a középkorú férfi, aki hozzátette: sose adja föl, bármilyen nehéz helyzetbe sodorja is őt az élet.
Mihály korábban a föld alatt dolgozott: szénbányász volt Komlón. Amikor megszűnt az állása, munkanélkülivé vált. Rosszul viselte a helyzetet, a szakmájában nem talált újabb munkalehetőséget, s ez válságba sodorta a családját is. Elvált, úgymond nyakába vette a világot.
Eltökélte: addig megy, míg munkát bármilyent nem talál. Az eredetileg gépszerelő férfinak műanyagiparban hasznosítható végzettsége is van, ezzel Nagykanizsán el is tudott volna helyezkedni. Ám közben felfedezte a hajléktalanoknak szóló képzési ajánlatot, s úgy döntött: megragadja a lehetőséget, belevág a tanulásba. A jövőjét így már fényesebbnek látja, s a felnőtt gyerekei szemébe is bátrabban nézhet. Velük ugyanis rendszeresen tartja a kapcsolatot, hiszen ők Kanizsa és Szombathely között félúton, Zalaegerszegen találtak megélhetést. Mihály most úgy gondolja, minden nehéz helyzetből van kiút. Főleg akkor, ha az illető maga is akar változtatni, s ehhez megkapja a kellő segítséget is.