Szovjet tankkal a kocsmába: emléktábla a gyulafirátóti áldozatnak

A megemlékezésen Hende Csaba honvédelmi miniszter arról beszélt: a tragédia megmutatta, hogy a szovjetek a barátinak hazudott de valójában legyőzött nemzeteket "meghódított területnek" tekintették, s a 25 éve tankkal halálra gázolt Radics József a nemzet halottja.

Radics József kőműves 1986. június 16-án vesztette életét, amikor egy szovjet tank maga alá temette a gyulafirátóti kocsmánál.
   
Hende Csaba beszédében kiemelte, hogy a halálos áldozattal járó esemény bárhol a világon előforduló szokványos kocsmai történés lehetett volna, ahol a kivonuló hatóság intézkedését követően a bűnöst a "szükséges és arányos mértékben megbüntetik". "De Radics József története nem egy egyszerű kocsmai történet volt" - fogalmazott a honvédelmi miniszter, mert egy megszálló hadsereg katonái és egy szabadságát elvesztett nép fiai kerültek összetűzésbe egymással. "Jól mutatta a vörös hadseregben uralkodó állapotokat az, hogy a település szélén ott lehetett hagyni egy T 52-es harckocsit, és el lehetett menni a kocsmába" - tette hozzá.
   
Hende Csaba felidézte, hogy a szovjet hatalmi gőgöt és arroganciát jelképezte az is, hogy egy súlyosan alkoholos állapotban lévő szovjet tisztben felmerült: a harckocsit egy kocsmai nézeteltérés eldöntésére lehet használni.
   
A megfélemlítéssel alátámasztott elhallgatás és elhallgattatás, az orosz nyelvű jegyzőkönyvek, a sugallt vallomások és a megalázó kártérítések is bizonyítják a meghódítás tényét - mondta a honvédelmi miniszter.
   
Hende Csaba hangsúlyozta, hogy a szabadság értékeléséhez emlékeznünk kell a megszálló hatalom "bábállamára", a Kádár-rendszerre, amely bármikor képes volt átlépni az igazságon, az alapvető emberi értékeken, ha érdekei úgy kívánták. "Az emlékezéssel hitet kell tennünk a jogállam mellett, amely szolgálja és megvédi állampolgárait" - zárta beszédét Hende Csaba, hozzátéve, hogy a jogállamban senkinek nem szolgálhat sem előnyére, sem kárára beosztása, rangja, pozíciója, vagyona, vallása, neme, bőrszíne, vagy nemzeti hovatartozása.
   
Czaun János (Fidesz) Veszprém-Gyulafirátót városrész önkormányzatának vezetője szerint a 25 évvel ezelőtti történet felidézésekor még ma is a hallgatás falába ütközünk. Emlékeztetett rá, hogy a tragédiát követően, napra pontosan öt évvel később, 1991. június 16-án hagyta el az utolsó szovjet katona Magyarország területét. Az emlékhely kialakításával az önkormányzat "egyszer és mindenkorra" lezárja a félelem korát - mondta Czaun János.
   
A résztvevők az áldozat özvegyével közösen avatták fel a 36 évesen elhunyt Radics József kőműves emlékére állított táblát, amelyen a következő felirat olvasható: "E helyen vesztette életét a szovjet katonai megszállás utolsó magyarországi áldozata, Radics József/ Állíttatta Gyulafirátót szabadságszerető népe"
   
A megemlékezésen diákok a Kégl Tamásnak, az Új Horizont című kulturális folyóiratban 2002-ben megjelent "Tankkal a kocsmába" című történeti visszaemlékezéséből olvastak fel részleteket.

Az írásból kiderül, hogy a kocsmában italozó szovjet tisztek összetűzésbe keveredtek a helyiekkel, majd amikor kitessékelték őket a kocsmából, egyikük, egy százados elment a falu szélén hagyott tankért, és a harkocsival
 
"Elmúlt 5 óra, amire R. J. 36 éves karbantartó kőműves a munkából haza érkezett. Megmosakodott, felvett egy tiszta inget, evett és elindult a kocsmába.

Mint máskor. Nem az ital, inkább a társak, barátok kedvéért ment egy kicsit beszélgetni. Közelgett a hétvége. Ilyenkor szokták egyeztetni a szombat-vasárnapi munkát. Mert R. J. akkor is dolgozott. Kellett a pénz.

Ott a két gyerek, a 9 éves fiú, meg a 6 éves kislány ... Nemrég fejezte be a családiház-építést, törleszteni kell az adósságokat is... Odaért a kocsmához. Még mindig nagyon meleg volt. Az épület árnyékot vetett a hídra. Ráült a korlátra. Kényelmes ülés volt rajta. Megkért valakit, hogy hozzon ki neki egy korsó sört. Éppen csapolás volt. Várni kellett rá...

Az önkéntes rendőrtől megtudta, hogy szovjet katonák összeverekedtek a helyiekkel. A "félhivatalos" ember kért tőle két forintot, hogy ismét felhívja a rendőrséget, rosszat sejtett...

A kocsmai helyszínt elhagyó százados ekkorra tért vissza a tankhoz. A kiskatona már a harmadik virágkoszorúval készült el. (Gondolatban jutott belőle mindenkinek.) A százados láttán vigyázzba állt és várta a parancsot. Megrettent, mert látta, hogy a parancsnoka részeg. Talán pénzért jött vissza?

Az illuminált tiszt a tankért jött vissza. Bemászott, indított, s a tank vezetőjét hátrahagyva behajtott a faluba. A kiskatona - kezében egy virágkoszorúval - egy darabig még futott utána, aztán a kanyarban eltűnt szeme elől a robogó páncélos, ami rémületet keltve berontott a csendes falusi alkonyatba. A posta sarkán elvitte a kerítést, majd hajszál híján a telefonfülkét önkéntes rendőröstől és hirtelen megállt a kocsma előtt. A korláton R. J. ült békésen, várta a sörét. Valaki odakiáltott neki:

- Gyere onnan...
  
Bent a kocsmában hallották, amint a tank motorja felhördült, azt azonban nem látták, amint az útról, szinte álló helyzetből derékszögben ráfordult a kocsmára. Hallották még az éktelen robajt, csattanást, s közben megjelent szemük előtt a tank csövének a vége, átütve a felső ajtótokot, s megállt B. I. és a kocsmáros orra előtt. A tank tovább nem tudott menni, mert leszakadt alatta a híd, az orra belehuppant az árokba, s lefulladt a motor.

Aki tudott, menekült a tank elől. Volt aki oldalra, volt aki a nyitott kocsmaajtón át befelé ugrott, s voltak, akik a tank alá kerültek. A szerencsések a két lánctalp között, a tank csapott orra alatt életben maradtak. Volt akit úgy rántottak ki, N. S. négykézláb mászott be a kocsmába. H. J.-nek csak a papucsa maradt a tank alatt, a lábát sikerült kirántani belőle... A kocsmárosnak nem esett bántódása, pedig a százados haragja ellene irányult. Újra próbálta indítani a lefulladt tankmotort, hosszan "köszörült", hasztalan. Közben az emberek a hátulsó udvaron keresztül ("körben") kifutottak az utcára, a kocsma elé. Először csak azt látták, hogy az alhadnagy és a hadnagy igyekeznek felugrani a tankra. A köpcös útjába az éppen húsz éves V. A. került, akit egy vízszintes, gyomorra irányuló karate-rúgással akart eltakarítani az útból. V.A. gyors válaszként kirúgta a tiszt támaszkodó lábát, aki így beleesett az árokba. V.A. ráugrott, meglovagolta és ököllel megsorozta a fejét. (Néhány nap elteltével, mikor a rendőrségen elétették a szovjet tisztek fényképét - kérdezvén, ki vezette a tankot - megelégedéssel látta, hogy több ütésének nyoma maradt.)

A tank vezetője közben egyfolytában önindítózott. A nyitott "kiemelt" vezetői résen keresztül többen is látták az indulatos arcát. Amikor végre beindult a motor, a két tisztnek sikerült felugrania a harckocsira. A főhadnagynak azonban nem volt szerencséje: B. I. utánanyúlt és lehúzta az induló páncélosról. S amint a harckocsi kihátrált a kocsmaárokból, döbbentek rá a jelenlévők: R. J.-t halálra zúzta.

A teljes írás itt olvasható.