2010.02.21. 18:55
Több mint százdarabos óragyűjteménye van a tinédzsernek
Minden a fodrászüzletben kezdődött. A nárai figaró üzletének falán függött egy kakukkosóra, amiben az akkor hároméves kisfiú tátott szájjal gyönyörködött. Pfliegler Ármin azóta saját óragyűjteménnyel büszkélkedhet. A történésznek készülő fiú óráiból iskolájában rendeztek kiállítást.
Ármint hároméves korában babonázta meg a nárai fodrászüzlet falán függő kakukkosóra. Rágta is a nagyapja fülét: ugyan, vegyen már egy olyan faliórát. A nagypapa pedig örömmel teljesítette unokája kívánságát, és néhány nap múlva már a nárai házban is hallatta a hangját az odújából elő-előbújó kakukk.
Ármin jó ideig beérte a nagyapai szerzeménnyel, aztán amikor már tehette, maga is gyűjteni kezdte az órákat. Járta a falut, kérdezősködött, van-e valakinek régi órája. Az így összeszedett darabokat aztán végtelen türelemmel megjavítgatta: volt, amivel egymaga megbirkózott, de a szombathelyi órásmesterek is szívesen segítettek neki. Olyannyira, hogy Ármin mára több mint százdarabosra hízott gyűjteményének jó néhány darabja is a mesterek műhelyéből került a fiúhoz.
Pfliegler Ármin az idén végez a Puskás Tivadar Szakképző Iskolában, és úgy gondolta, a nagy búcsúzkodás előtt diáktársainak és tanárainak is megmutatja gyűjteményét. Az iskola aulájában megrendezett, március végéig látogatható órakiállítást Nyáry Szilárd szombathelyi órásmester ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.
A vitrinekben sorakozó időmérő szerkezetek többsége szovjet darab: az első és a második moszkvai óragyár akkori remekei a Poljot, a Pobeda, a Raketa, a Zarja és a Slava márkák anyáink, nagyanyáink vitrinjeiben és asztalain ketyegtek hajdanán.
- A gyűjteményem majdnem minden darabját elhoztam a kiállításra. A konyhánkban lévő orosz felesütős falióra azonban otthon maradt, annak a hangja nélkül ugyanis nehezen tudnám elképzelni az életemet. A hangja egészen egyszerűen része lett a mindennapjaimnak. Reggel hatkor is az ébreszt - magyarázza Ármin, akinek a kiállításmegnyitón viselt mellénye zsebében egy gyönyörű, 1910-ből származó svájci óra ketyegett.
A húszéves fiú történésznek készül, a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjában szeretne továbbtanulni.
- Nem akarok órásmester lenni. Ez megmarad megmarad hobbinak - mondja Ármin, aki boldogan meséli, hogy a nyáron falujában, Náraiban is bemutathatja majd gyűjteményét.
És hogy mi lenne a szíve-vágya a fiatal gyűjtőnek? Azt mondja, egy 1880-ban készült, faragott, háromsúlyos Gustav Becker-faliórának nagyon örülne.
- A gyűjteményem darabjai nem drága szerkezetek, legalábbis most még nem. Idővel azonban ezek is relikviákká válnak, és akkor többet érnek majd jegyzi meg a gyűjtő, aki a nagy cserélgetések során régebbi, 18-19. századi darabokkal szeretné gazdagítani kollekcióját.
