Történelmi túra dombokon és völgyeken át (fotókkal)

A túra délelőtt tízkor vette kezdetét, a gyülekező a település középpontjában lévő második világháborús tanknál volt. Gyakorlott túrázók, kezdő természetjárók, kisgyerekes családok és kutyák érkeztek a T-34-es szovjet harci kocsihoz, hogy részt vegyenek az öt kilométeres természetjáráson. Horváth Csaba túravezető bevezetésképpen a természetvédelmi területről beszélt, majd átadta a szót Mesics Ferenc polgármesternek.

- 1336-ban jegyezték le először a településünk nevét - mondta a polgármester -, s 1907-ben kapta a Nemesmedves nevet. - Akkor még 407-en éltek itt, főként svábok. A falunak volt iskolája, kocsmája és tűzoltószertára is, mára minden bezárt. 1910-ben 365-en éltek itt, túlnyomóan német lakosok, akkor még Vas vármegye a Németújvári, azaz a güssingi járásához tartozott. A trianoni határkijelölések után Nemesmedves a járás egyetlen Magyarországon maradt települése volt. Az első világháború után az államhatár a falu mellé került, de a kapcsolat nem szűnt meg az Ausztriának jutott volt magyar területekkel, a nemesmedvesiek gyakran jártak át a határon túlra.

A túrázók a falu elsorvadásáról is hallhattak, arról, hogy telepítették ki a német lakosokat, s hogyan csökkent a lakók száma mára 22-re. Elhangzott, hogy a szocialista rendszer hagyománya szerint Nemesmedves volt az utolsó magyar település, amelyet a második világháború folyamán 1945-ben elfoglaltak a szovjet csapatok, ám amikor elűzték a német megszállókat, azonnal a helyükbe is léptek.

A történelmi bevezető után verőfényes napsütésben elindult a túra egy erdészeti üzemi úton, a csapat rögtön dombmászással kezdte a tájbejárást. A túravezető rövid pihenőket is belecsempészett a programba, s amíg a csapat tagjai szusszantak egyet, a táj természeti történetéről mesélt. Láthattuk azokat a helyeket, ahol egykor még házak álltak, a kerítésdarabokat, melyek régen a portákat védték, s megszemlélhettük a régi szántók és szőlősök nyomát, melyet már erdők borítanak. Szembesültünk a tarvágás következményeivel, azokkal a károkkal, melyeket több száz év alatt jönnek csak helyre. A környék állat- és növényvilágát is megismerték a túrázók, s szó esett a kihalt fajokról is. A túra a dombról a völgy felé vezetett, ahol az Ausztriából eredő Vörös patak tiszta vizét is megcsodálhatták a jelenlévők. A közel háromórás túra a II. világháborús emlékműnél ért véget.