Vadászok kontra gazdálkodók - Aki vet, az aratni is szeretne

- Egyenek, de ne a termelőkét - jelenti ki határozottan Horváth Mihály, a Jáki Agrár Kft. ügyvezető igazgatója. - Higgye el, lassan több energiát fordítunk a vadkár elleni védekezésre, mint magára a termelésre - mondja az ügyvezető.

Az egykori téeszből alakult cég irodája lassan benépesül. Érkezik Tóth Csaba, aki Jákon 120 hektáron gazdálkodik, Boda Zsolt, aki szintén Ják határában 116 hektáron termel, a Körmend-Horvátnádalján 140 hektáron gazdálkodó Horváth Tibor, valamint Ochsenreither Tímea, az 1030 hektárnyi területet művelő Agrorádóc Kft. képviselője.

- Azt feltétlenül írja le, hogy két agrármérnök és egy közgazdász is van a csapatban - nyomatékosítják kérésüket. Nem ok nélkül: azt mondják, a vadászok szeretik kiokosítani a gazdálkodókat, hogy mit és hogyan kellene tenniük, hogy elkerüljék a vadkárt. Azt a termelők is tudják, hogy a törvény közös védekezési kötelezettséget ír elő vadkár- ügyben a vadászatra jogosultaknak és a mezőgazdasági termelőknek. Azt viszont kikérik maguknak, hogy a vadászok megmondják: hova mit vessenek.

- Szakmai érvek is vannak a világon. Létezik vetésforgó, helyes gazdálkodási gyakorlat, aminek a teljesítését szigorúan ellenőrzik. Mi például nyolc éve nem vetettünk kukoricát és napraforgót, és lassan már repcét sem tudunk  - jegyzi meg Horváth Mihály.

A legnagyobb baj a gazdák szerint az, hogy túlszaporodott a nagyvadállomány, és ez ellehetetleníti a termelést. A meleg telek miatt elmaradt a természetes szelekció, ők pedig úgy vélik, hogy a vadászatra jogosultak által évente megbecsült vadlétszám köszönőviszonyban sincs a valósággal.

- Megkockáztatom, hogy a valós vadlétszám a területünkön tízszerese a becsültnek - jegyzi meg Horváth Mihály, aki szerint a környékükön vadászatra jogosultak nem etetik megfelelően a vadállományt. A másik nagy probléma az, hogy a szakértői vélemény alapján megítélt vadkár csak töredéke a valós kárnak, mert nem veszi figyelembe például a talajszerkezet rombolásából eredő károkat.

Az irodai beszélgetés után kimegyünk a határba. Először Tóth Csaba földjére, ahol épp vadvédő kerítést építenek, 4,7 millió forintért, 47 hektáron.

- Ide jutottunk. Már itt, a Náraiba vezető út szélén is veszélyben van a vetés - mondják. - De nem különb a helyzet a Jáki Agrár Kft. repcetáblájában sem: az is a falu szélén van, mégsem kímélték az őzek és a szarvasok. Pedig be van kerítve. -

- Egy hektár repce költsége 200 ezer forint. Gondolja, hogy nem teszünk meg mindent azért, hogy arathassunk is? -kérdezik a gazdák.

Próbáltunk választ keresni a termelők kérdéseire. Ami a vadlétszámot illeti, annyival kell beérnünk, hogy azt a vadászatra jogosultak becsülik meg, mégpedig évente.

Gagyi István, az Országos Magyar Vadászkamara Vas Megyei Területi Szervezetének elnöke hangsúlyozza: a vadállomány nagyságának meghatározására nincs egzakt módszer. Vagyis: a becslés csak becslés. Az elnök ugyanakkor leszögezi: a vadásztársaságoknak nem érdekük, hogy alábecsüljék az állományt, hiszen nekik a kilövésekből van bevételük. Márpedig a kilövési terveket az ő becsléseik alapján határozza meg a vadászati hatóság. Sőt: ha év közben úgy látják, hogy több a vad, akkor engedélyezik a kilövési számok növelését. Így volt ez a legutóbbi vadászati szezonban is.

- A 2008/2009-es vadászati szezonban a megyében 3 ezer 300 gímszarvast, 143 dámszarvast, 4 ezer 800 őzet és 6 ezer vaddisznót lőttek ki a vadászok. A legutóbbi, most véget ért vadászati szezonban is hasonló számok szerepeltek a kilövési tervben. -

A másik kifogásolt dolog a vadetetés. Gagyi István azt mondja, a vadgazdálkodási jelentéseikben ezt is dokumentálniuk kell. A megyében összesen mintegy 289 ezer hektáron tevékenykedő ötvennégy, vadászatra jogosult tavaly 215 tonna szálas takarmányt, 2 ezer 824 tonna szemes takarmányt, 2 ezer 900 tonna lédús takarmányt és 16 tonna tápot helyezett ki.

Gagyi István állítja, ők hajlanak a kompromisszumra vadkárügyben. De megérti a termelőket is, már csak azért is, mert ő maga is gazdálkodik, nem csak vadászik. Szerinte kettőn áll a vásár, és ha a gazdálkodók nem hajlanak a megegyezésre, illetve az együttműködésre, akkor sosem lesz vége a vitáknak. A termelők mindenesetre  a közös fellépés érdekében fontolgatják egy érdekképviselet létrehozását.