Vajon milyen élet volt egykor az Iseumban?

Az érdeklődők körbejárhatták a teret, impulzusokat gyűjthettek az újjáépített szentély környezetében, majd helyet foglalhattak a jobb oldali, a belső udvar felől üvegfallal zárt kiállítótérben. Nagyon sokan voltak kíváncsiak Az élet Savariában, élet az Iseumban sorozat első olyan előadására, amely az Agora Szalon után először itt volt a helyszínen.

Sosztarits Ottó, az utóbbi évek Iseum-kutatásainak vezetője arról beszélt, a Vezúv kitörése elpusztította ugyan Pompeit és még néhány települést, de a történeti kutatás számára óriási adományt adott, hiszen a hamu rengeteg képi információt megőrzött álló épületek falán. Megmaradt például  egy kép a pompei Iseumról, ez hasonlítási alapot ad a savariai Iseumnak is. A képeken kívül az 1950-es évekbeli illetve a 2000-es évekbeli régészeti kutatások eredményeire lehet támaszkodni: közel félmillió lelet került elő, melyekből rekonstruálni lehet a hétköznapokat.

Apulleius Aranyszamár című műve egy pompás regény, ennek egy fejezete az Isis-kultusz létező legteljesebb és legrészletesebb leíráa. Apulleius ügyvéd volt, és egyben beavatottja, papja az Isis-kultusznak, mindent tudott, amit tudni lehetett, és mindent leírt, amit leírhatott, információi nem másodkézből származtak. Leírása  összevethető a leletekkel, az ismert képi anyaggal. Ez a három forrás tájékoztatja az utókort arról, milyen lehetett az élet az Iseumban. Reggeli templomnyitásnál a Nílus vizét használták, amelyet amphorákban szállítottak ide. Órapapok (egymást óránként váltó papok) végezték a szertartásokat. Nappal bejöhettek az emberek a szentélybe, amely úgy működött, mint egy egészségügyi intézmény: a testet és a lelket jobbították. Ugyanilyen céllal éjszaka bent lehetett aludni a szent kerületben.