Vidéki diákok - Ugyanolyan eséllyel indulnak a felsőoktatásban, mint városi társaik?

 A legfrissebb adatok szerint  a magyar lakosság több mint tíz százaléka ötezernél kisebb lélekszámú településeken él. Az ezekben a falvakban tanulóknak csupán egy-két százaléka jut be a felsőoktatásba. A felmérés szerint a kis falvakban felcseperedők súlyos kulturális és szociális hátrányt hurcolnak magukkal, melyet sok esetben nem is sikerül levetkőzniük.

A Kanizsai Dorottya Gimnáziumban sok a vidéki tanuló, bár az igazgató, Módos Tibor rögtön felhívja a figyelmet arra, hogy náluk csak szombathelyi és nem szombathelyi diákok vannak.
 
- Statisztikai adataink nincsenek arra vonatkozóan, hogy van-e összefüggés a lakóhely és a főiskolára bejutás között - folytatja az igazgató. - Az azonban biztos, hogy vannak különbségek a vidékről és a városból érkező fiatalok között. A jelenlegi falvak hátrányos helyzetben vannak, hiszen korlátozott a munkahelyek száma, s kulturális és szórakozási lehetőségek közül sem lehet válogatni. A falvakban nem az értelmiség dominál, s családi szempontból hátránnyal indul útnak a tanuló. A falvakban sokkal ingerszegényebb környezet veszi körül a gyerekeket.

Az igazgató hozzáteszi, hogy a falusi általános iskolák  általában családcentrikusabbak, s emberközelibbek, hiszen kevés a tanuló, így névről ismerik a gyerkeket. Azoknak, akik ilyen környezetből kerülnek be egy szombathelyi intézménybe, eleinte nehezebb alkalmazkodniuk a körülményekhez.
 
- A gimnáziumba tanulmányi eredmények alapján vesszük fel a tanulókat, nem aszerint, hogy ki, hol él - hangsúlyozza Módos Tibor. - Úgy veszem észre, hogy egy nem szombathelyi tanuló sokkal elkötelezettebb a tanulmányai iránt, sokkal szorgalmasabban és jobban tanul. Amíg az iskolához mért távolság  egyik oldalról hátrányt jelenthet a vidéki életben, az más szemszögből nézve előny is lehet. Egy szombathelyi diák számára ugyanis sokkal több a csábítás a nagyvárosban, sok minden elvonhatja a figyelmét a tanulásról, s a tapasztalatunk az, hogy el is vonja.

Horváth Bence 16 éves tanuló. Nap mint nap Gércéről jár be Szombathelyre, összesen három órát buszozik és vonatozik naponta.
 
- Minden nap öt órakor kelek, és általában négy óra körül érek haza  - meséli Bence. - A bejárás sok időmet elveszi, de semmiképp nem lennék kollégista. Szeretek otthon lakni, a barátaim is mind a faluban élnek. Nem érzem, hogy hátrányt jelentene bármiben is, hogy Gércén lakom, szerintem ugyanannyi esélyem van továbbtanulni, mint egy városi diáknak.

Ugyanez a véleménye Bedi Boglárkának is, aki Iváncon lakik, de amióta Szombathelyen tanul, kollégista.
 
- Tizenöt éves vagyok, még nem tudom, hogy hol tanulok tovább - mondja Boglárka. - Kollégista vagyok, így hét közben ki tudom használni a nagyváros kulturális lehetőségeit, hétvégén pedig élvezem a falusi nyugalmat. A falumból sok fiatal bejutott már felsőoktatási intézménybe, így nem izgulok, hogy kevesebb esélyem lenne, mint egy városi diáknak.

Németh Erika végzős a gimnáziumban, már több felsőoktatási intézménybe is beadta a jelentkezését, építészmérnök szeretne lenne. Erika Pornóaptáiban él, 17 kilométerre Szombathelytől, s úgy gondolja,  inkább előny, hogy faluban nőtt fel.

- Huszonöt percig tart a buszozás, ez egyáltalán nem megterhelő - meséli a fiatal lány - , csupán a járatok sűrűségével vannak problémák. Általában három óra körül hazaérek, s akkor még bőven jut időm a tanulásra. Egyébként a faluban zajlik az élet, nem érzem úgy, hogy ingerszegényebb környezetben élnék. A barátokkal sokat járunk a helyi kultúrházba, közös programnak számítanak a hétvégi focimeccsek. Ha pedig kedvünk van hozzá, akkor bejövünk Szombathelyre, s elmegyünk moziba vagy bulizni. Nem érzem úgy, hogy bármiből is kimaradnék azért, mert Pornóapátiban élek.

Megyesi Dániel is idén végez a gimnáziumban. A fiú Nemeskoltán él,  busszal 45 perc alatt jut be az iskolába. Fél hatkor kel naponta, s mivel kevés busz jár a településre, ezért általában este fél hatkor ér haza. Bár sokszor fáradt, tanulni kell, hiszen már be is adta a jelentkezését a Budapesti Műszaki Egyetemre.
 
- A falumból többen is járnak egyetemre, sok az okos fiatal a településen  - teszi hozzá Dániel. - Nálunk is van internet, így a szobában ülve is rálátásom van a világra. Nem érzem, hogy hátrányt jelentene a lakhelyem. Egyetlen negatívum, hogy a falumban nincsen könyvtár, pedig nagyon szeretek olvasni.