Virágzó üzlet a diplomamunka-készítés

Ismét véget ért az a néhány hét, mely a felsőoktatási intézmények hallgatóinak folytonos gyomorgörcsöt okoz. A rettegett vizsgaidőszak. Sok százan vannak azonban, akik még nem lélegezhettek fel, határidős kötelezettségként lebeg szemük előtt egy fekete bőrkötésbe bújtatott rém. A szakdolgozat.

Mórotz Eszter

Alapvetően a szakdolgozatíró diáknak két fajtája van. A lelkiismeretesen, folyamatosan dolgozó és az utolsó pillanatban valamit összedobó típus. Az arányokon lehet persze vitatkozni, mindenesetre utóbbiak meglehetősen sokan vannak. Ezt bizonyítja az is, hogy az utóbbi években kialakult új „iparág”, a bérírás, sokan számára jelent jó keresetet. Legyen szó időhiányról, lustaságról vagy tudatlanságról, az a hallgató, aki úgy dönt, hogy nem  ír szakdolgozatot, az Internet elé ülve százával talál olyan vállalkozót, aki ezt megteszi helyette. A bőség zavarba ejtő.

„Nem készültél el időre a szak- vagy házi dolgozatoddal? Ne add fel! Nálam 1-2 nap alatt új dolgozatot kaphatsz, vagy választhatsz több tucat ötösre megírt szak- és házi dolgozatom közül.”
„Nyakadon a leadási határidő? Sürgősen segítségre lenne szükséged? Szakdolgozatok, házi dolgozatok, diplomamunkák elkészítését vállalom rövid határidővel is, bármilyen témában nagy gyakorlattal.”
Nevüket, arcukat, telefonszámukat általában nem ismerheti meg az érdeklődő, a vállalkozó többnyire e-mail címe vagy keresztneve mögé „bújik”. Röpke közvélemény-kutatásomra is kevesen reagáltak. Egyhangúlag nagynak titulálták a piacot, ám azt, hogy mégis „megéri” bekapcsolódni az bizonyítja, hogy egyik válaszadóm épp egy hónapja kezdte az üzletet. Évente átlag 10-15 szakdolgozatot készítenek, nagyon gyakran olyan hallgatók számára, akik család és munka mellett végzik az egyetemet. Jellemző az érdektelenség is, és általános tapasztalat, hogy a diákokat egyszerűen nem tanítják meg dolgozatot írni.A vállalkozó
Egy bérírást végző lány – nevezzük Dórának – hivatalosan egy éve dolgozik a „szakmában”, de már tíz éve segít ismerőseinek, barátainak, rokonainak a szakdolgozatok elkészítésében.
– Nagyon sok megkeresésem van, mind a keresztféléves, mind a normál féléves szezonban napi legalább egy-két ajánlatkérés érkezik hozzám. Ezek egy részét kénytelen vagyok elutasítani – vagy a témát nem tudom vállalni, vagy nem fér bele az időmbe. Csak annyi megbízást vállalok el, amennyit biztosan tudok teljesíteni, évente kb. 15 szakdolgozatot. Nagyon gyakran kapok olyan megkeresést, amire még válaszolni sem tudok érdemben: se téma, se határidő, se mennyiség nincs megjelölve. Olyanok is akadnak, akik minden szükséges információt megadnak. Nem baj, ha a hallgatónak még nincsenek konkrét elképzelései, mert ilyenkor akár én tudok témát választani magamnak. Előfordul, hogy kész vázlatot kapok, szakirodalom címekkel együtt, ami nagyban segíti a munkámat. A megkeresések többsége azonban valahol a kettő között található: van egy cím, de semmi egyéb, nekem kell megírnom a vázlatot, felkutatnom a rendelkezésre álló szakirodalmakat.

 

Persze ahhoz, hogy valaki átvehesse diplomáját nem elég beadnia szakdolgozatát, azt meg is kell védenie. Felmerül a kérdés, hogyan lehet a bizottságnak „eladni” más tudását sajátunkként.
– Együttműködést mindenképpen igényel ez a kapcsolat, hiszen a konzulenssel csak a hallgató tudja tartani a kapcsolatot. Természetesen vannak olyanok is, akik kevésbé lelkesek, például a védéshez egyáltalán nem veszik igénybe a segítségemet. Volt olyan megbízóm, aki mindenben együttműködött velem, a dolgozat minden fejezetét átbeszéltük, folyamatosan küldözgettük egymásnak az érdekes cikkeket, információkat. Az eredmény egy nagyon jól sikerült dolgozat lett. Én azt tartom szerencsésnek, ha a megbízóm minimum két-háromszor konzultál a témavezetőjével, a felhasznált szakirodalomba beleolvas, és él a kérdezés lehetőségével. Ha ezeket megteszi, egész biztosan meg tudja védeni a dolgozatot.
Amennyiben a hallgató inkább a másolás technikáját választja nagy az esélye, hogy a plagizált anyaggal lebukik. A rendelésre íratott szakdolgozattal azonban ez gyakorlatilag lehetetlen. Előfordulhat persze, hogy a védésen a hallgató gyanúsan leszerepel, bizonyítani azonban senki sem tudja, hogy nem saját kútfőből született a diplomamunkája. A jó bérírók pedig ügyelnek arra, hogy profi munkát adjanak ki a kezükből.
– Én egyedül dolgozom, – mondja Dóri –, minden esetben egyedi munkát adok ki a kezemből, a konzulenssel egyeztetett vázlat alapján. A vázlat jóváhagyása után könyvtárazok, jegyzetelek, majd nekiállok az írásnak. A dolgozatot több részletben, vagy egészben küldöm, és a konzulens javaslatait beépítem. Az egyetlen dolog, amiről rendszerint lebeszélem a hallgatókat, hogy a védéshez szükséges prezentációt is velem készíttessék el, hiszen a felkészülésben ez nagyon sokat számít nekik!
 
És a diák
Újabb röpke közvélemény- kutatásom szerint erősen megoszlanak a vélemények.
– Bár én soha nem vettem igénybe ilyen jellegű segítséget, azért tudok érdekes történeteket. Egy volt csoporttársam minden beadandó dolgozatért fizetett kolléganőjének 15 ezer forintot. Mások az egész dolgozat megírását másra bízták. Sokan az internetet használták, volt aki pechére pont az egyik tanárunk dolgozatát másolta át. A szakdolgozat megvédésénél is érződött, ki az, aki nagyrészt külső segítséget kért – meséli Éva.
Bálint szigorúan fogalmaz:
– Én nem tudom elhinni, hogy ennyire természetes, hogy valaki ilyen szolgáltatásból él. Nincs ideje szegény diáknak? Vagy lusta? Nem kötelező az egyetem, főiskola! Hihetetlen, hogy a csalás ennyire kézenfekvő.
És vannak persze megengedőbbek is. István szerint például:
– Én nem értem miért ítélik el ennyire azt a dolgot. Szerintem nincs abban semmi rossz, hogy vannak, akik segítséget nyújtanak azoknak a diákokonak, akiknek egyáltalán nem jut ideje megírni a saját szakdolijukat. Sokan vannak úgy, hogy vért izzadva írják meg, aztán kapnak rá egy közepes/jó osztályzatot. Aztán vannak, akik kinyitják a pénztárcájukat – mindegy milyen okból – és letesznek a tanár elé egy más által írt szakdolgozatot. Természetes, hogy a két csoport utálja egymást.
S ha már pénztárcánál tartunk. Vajon mennyit fizet, aki időt, energiát akar spórolni ilyen úton?
– Nálam témától, és határidőtől függ. Az „átlagáram” 1800 Ft oldalanként. Egy szakdolgozat ára így 40-100 ezer forint közötti összegre jön ki – mondja Dóri. És kollégái válasza is azt mutatja ez az ár tekinthető általánosnak.
A bérírás nem illegális dolog. Vannak, akik etikátlannak tartják, mások egy jó lehetőségnek tekintik. Félreértés ne essék, ez az írás nem kívánja reklámozni a szolgáltatást. Csupán elgondolkodtatni akar napjaink oktatásáról és a diploma értékéről.

Ha magad írod, figyelj rá, hogy:
1. A témát az érdeklődési körödből válaszd. 
2. Hozzáférhető forrásokra építs.
3. Számodra érthető forrásokkal dolgozz.
4. Felkészültségednek megfelelő kutatási módszert válassz.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!