Zenei újraértelmezés - Magyar nóta punk-számban (hallgassa meg)

Aki nem más, mint Zoli Teglas, azaz Téglás Zoltán, emigráns szülők gyermeke. Így már érthető is lenne a magyaros motívum, ám az egyre ismertebb banda szólistája nem elégedett meg ennyivel. Az egyes számok szüneteiben már-már kiselőadásokat tartott a nagy nemzetek sovinizmusáról, az unió és az USA pénzsóvárságáról, a forradalomról és az igazságtalanságról. Mindezt olyan átéléssel tette a mikrofon előtt, hogy a közönség megéljenezte.

Aztán dübörgött tovább a rock, Zoli jellegzetes fejfedőjében bevágtatta az óriásszínpadot. Két órát nyomott le az Ignite, majd az öltöző-konténerbe vonultak. Igazából nem sok esély volt arra, hogy megszólítsuk, hiszen a bérelt luxusbusz már menetre készen állt. Ám a szólista némi pihenő és rövid zuhanyzás után, az újságírók nem kis meglepetésére, karton sörrel és pizzával a kezében megjelent.

- Gyertek, biztosan éhesek vagytok, együnk - invitálta a csillogó járgányba a társaságot. Miközben záporoztak a kérdések, felidéztük az Ignite rövid történetét. Az alakulás éve 1994, a kaliforniai társaság és magyar származású énekese a punk műfajában teszi magát ismertté. Olyannyira, hogy a legjelesebb bandák közé verekszi fel magát. Koncertek sorakoznak, a tagok cserélődnek, majd 2006- ban kijönnek az Átverés című anyaggal. Ez abban a pillanatban áttörést hoz számukra, tágul a zenei horizont.

A hardcore stílus felé mozdulnak el, de más is történik.

Zoli punkosítja az egyik magyar népdalt, és az A Place Called Home zajos siker lesz. Közismertebb címe: A csitári hegyek alatt...

- Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! - süvölti a mikrofonba az énekes a sodró lendületű zene pillanatnyi szünetében, Kossuth Lajos ezt egyáltalán nem bánná.

- Igen, igen, ezzel a dallal sok mindent szerettem volna kifejezni - mondja.- Ragaszkodásomat az országhoz, a magyarsághoz. Tiszteletemet a magyar forradalmárok iránt, fejet hajtva egy olyan kis nemzet előtt, amely 1956-ban halált megvető bátorsággal harcolt az elnyomó szovjet ellen. Tény, hogy ezt a nótát választási kampányában használta az egyik polgári párt is, talán ezért győztek - nevet fel. - Ez nem volt ellenemre, bár óvakodom a direkt politikától. Nem szeretem viszont a kommunistákat, mert sok szenvedést hoztak a népre és személy szerint rám is. Ha azt veszem, hogy miattuk kellett emigrálnia a családomnak.

Téglás Zoli bevallása szerint évi 16 ezer dollárt költ repülőjegyre csak azért, hogy gyakrabban lehessen itthon. Veresegyházán vett lakást, s ha a turné úgy hozza, Malmőből vagy Párizsból „beugrik” magyar barátaihoz.

- Mindent egybevetve évi három hónapot töltök el Magyarországon. Nekem a magyarok a világ első számú népe, kell, hogy halljam ezt a beszédet. Az utóbbi időben azonban rossz dolgokat is tapasztalok. Még nekem is drága sok minden, de akkor hogyan él meg egy itteni ember? – teszi fel a kérdést.

- Nincs jó véleményem a politikusokról, a dalokban a nemtetszésünk meg is fogalmazódik. Végül is arról énekelünk, ami az embereket foglalkoztatja.

Zoli nem tagadja, hogy nyughatatlan alkat. Most éppen Los Angelesben él, egy ismert jótékonysági céget működtet. A fő profil a pelikánok gyógyítása. Állatorvos testvérével viszik a céget, s mint mondja, egy korábbi balhéja miatt kötött itt ki.

- Volt egy bunyóm. Az egyik amerikai haverom okoskodott a forradalomról, hogy azt csak az USA tudja csinálni, mire én mondtam neki ötvenhatot, ő meg lefitymálta. Én meg behúztam neki egyet, a bíró ezt díjazta a jótékonykodásra kötelezett ítéletével. Hála az égnek, mondom most már, mert így jöttek képbe ezek a törött szárnyú madarak, akiken segítünk. Éppen olyan jól érzem a madarak között magam, mint a színpadon. Az igaz, hogy Amerikában könnyebb és jobb minőségű az élet bármely területen, mint itthon. Los Angelesben olcsóbb a kaja és az ital, mint Pesten, ráadásul többet keresünk. Ez nem kérkedés, ez részemről inkább szomorúság. Mert fel kell tennem a kérdést: hogyan tud manapság megélni egy magyar átlagember? Hogyan lehet ilyen szegény egy büszke nemzet? Mi a fene történt itt? - fakad ki, majd bőlevű fejtegetésekbe kezd.

Aztán visszatérünk a családhoz. Zoli az USÁ-ban született 1969- ben, majd néhány év múltán szüleivel visszajött Magyarországra. A hetvenes években gyerekként megtapasztalta a rendszer fonákságait, sorsa hasonlítható egy másik rockeréhez, Fenyő Miklóséhoz. A gulyáskommunista országban furán hatott az amerikai születésûű srác, s ezt a titkosrendőrök éppen úgy felfedezték, mint a „jóakaratú” szomszédok.

-Elzavartam mindegyiket, de a szüleimet tovább csesztették. Újra kivándoroltunk, de ekkorra már elfelejtettem az angolt... Végül gyökeret vertünk, egy másik élet indult el. Elkezdtem zenélni, a bandában mint alapító már csak a basszista és én vagyok. Egyszer valaki elmondta, hogy Erdélyben nem szabad énekelni A csitári hegyek alatt címû népdalt. Ez nagyon megérintett. Hát megírtam azt a bizonyos nótát, amit egy bukaresti koncerten elénekeltem. Hogy ott mi volt... Sírás és őrjöngés meg fütty! Kétségtelen, hogy az átlagzenésznél jobban érdekel a közélet, figyelek a társadalmi viszonyokra, s dalaimnak ezek adják a valós keretet. A zenén idővel változtattunk, bár a lendületes, punkos elemek máig élnek. Most írok egy új számot. Arról szól, hogy egy amerikai srác hazamegy Magyarországra, s bár sokáig nem látta barátait, mégis ott folytatják a beszélgetést, ahol előtte abbahagyták - érzékenyül el egy csöppet Zoli, igazítva baseball sapkáján.

- Mutatok nektek valamit - mondja aztán és felhúzza pólóját. Bizarr, de lenyûgöző a látvány: az énekes testére tetováltatta Szent István arcmását, a nemzeti lobogót, Dugovits Tituszt, az 1956-os forradalom logóját...

- Nekem Szent István etalon: amit mondott, az ma is igaz. Az egyik megszállót követi a másik, a fegyverest a pénzeszsákos. Látni kell, hogy csak a money számít, a családok széthullanak. Ez ellen kell most dalokat írnom, írok is. Az új lemezem arról szól majd, hogy az emberek nem figyelnek oda közös dolgaikra. Ez a világ vesztét fogja okozni - jelenti ki.

Téglás Zoli és az Ignite összeforrt. Az egykori punkbanda jövőre várhatóan fellép a Szigeten, de Zolinak más tervei is vannak.

- Találkoztam Andy Vajnával. Elmondtam neki azt a filmes tervemet, amely a hetvenes évek Magyarországáról szól. Én ezt a filmet mindenképpen leforgatom. Mert az egész életem erről, a cselekvésről szól.