Szigorú őrizet alatt várja sorsának jobbra fordulását a sopronhorpácsi Széchenyi-kastély

Egy park, egy természetvédelmi terület, tele hihetetlen növényekkel, sokat látott fákkal, amelyek történelmünk élő tanúi. De sajnos néhány ritka, kivételes alkalomtól eltekintve minden csodája rejtve marad, őrzi gazzal, indákkal benőve.

Jelenleg a sopronhorpácsi Széchenyi-kastély üresen áll, a park lezárva, szigorú őrizet alatt várja sorának jobbra fordulását. Bekerült a Forster Központ örökségfejlesztési programjának kastélyfejlesztéseket összefoglaló Nemzeti Kastélyprogramjába. Ez a jövő.

Fotó: Sodicsné Horváth Gyöngyi

Azonban most egy kicsi barangoljunk a múltban. A sopronhorpácsi Széchenyi-kastély parkja élő történelem. A könyvtáralapító Széchenyi Ferenc édesanyja, Cziráky Mária Anna grófnő Fertőszéplakról költözött ide az 1680-as években az akkor még álló kiskastélyba. Az épület idővel szűknek bizonyult, így épült meg a ma is álló kastély földszinti része 1771 és 1774 között. 1800 körül gróf Széchényi Ferenc a földszintes kastélyt emeletesre bővítette, s az épület nyugati oldalán helyezte el könyvtárát. Parkját eleinte gondosan nyírt és rendezett francia kertnek szánták, de a grófnő a horpácsi liget tájképi (angol rendszerű) parkká fejlesztését szorgalmazta. Új fafajtákat ültettek: kocsányos és kocsánytalan tölgyeket, platánokat, vadgesztenyéket, tiszafákat és egzótákat (távolról honosított fafajokat).

Széchenyi Ferenc innen, a horpácsi kastélyból szállíttatta Nagycenkre könyvtárát és gyűjteményeit, amelyeket 1802-ben a nemzet javára ajánlott fel. A kor kedvelt szokása volt emlékfa ültetésével tenni még nevezetesebbé egy-egy eseményt. Az ajándékozás emlékére Széchenyi Ferenc a kastély bejáratával szemben egy nagylevelű hársfát ültetett. Érdekessége, hogy ágai majd 20 méterre kinyúlnak, s földre támaszkodó részük meggyökeresedve nagyon sok „fiók-fát" nevelt. A Széchenyi-emlékfa ma faóriásként ágaskodik több mint 30 méter magasba. 1849-ben Ferenc fia, Lajos Horpács akkori birtokosa hírül véve a 13 vértanú kivégzését, a kastély kertjében elültetett 13 juharlevelű platánt (emlékfát), kegyvesztetté válva ezáltal Bécsben. Néhány közülük, túlélve a történelem viharait, ma is látható. Lajost fia, Széchenyi Imre követte az uradalom élén, aki 1872-ben még üvegházat is létesített a birtokon. A kastély utolsó tulajdonosa, Széchenyi János 1945-ben hagyta el az országot.

Fotó: Sodicsné Horváth Gyöngyi

1952-ben került a kastély a dr. Sedlmayer Kurt által vezetett Répatermesztési Kutatóintézet kezelésébe, majd 1954-ben a parkot védetté nyilvánították. A 16 hektáros területet arborétummá fejlesztették dr. Csapody Gyula irányításával. Bár pusztított itt szilfavész, a kipusztult fák helyére (900 fa!) új fajokat telepítettek. Nagyon sajátságos mikroklímája teszi lehetővé, hogy olyan fajok is éljenek itt, amelyek Magyarországon ritkák. Elfeledett fák elfeledett hona - írta róla Balogh Gábor 2001-ben.

Találhatunk itt 150 éves duglaszfenyőt, szétdörzsölt levelének illata narancsra emlékeztető; egy villámsújtotta 150 éves mammutfenyőt; hatalmas szibériai vörösfenyőt; ginkgo bilobát, szivarfát. De az ország legnagyobb japánciprusa is itt él, 28 méter magasból néz alá csúcsa. Az 1990-es években gazdátlanná vált a park, mígnem 1995-ben megalakult a Sopronhorpácsi Széchenyi Kastélyért és Arborétumért Természetvédelmi Egyesület Csapody Gyula szakmai vezetésével. És meghódított még egy embert, akinek szívügyévé vált a terület sorsa. Gintli Zoltán az általános iskola nyugalmazott igazgatója 2005-ig gondos gazdaként ügyelte ezt a gyönyörű helyet. Rendezett sétányok, padok a megfáradt, csendre vágyó embereknek, tájékoztató táblák a kíváncsi fürkészeknek. Sokan sokat tettek azért, hogy mindaz, amit a történelem ránk hagyott, tovább éljen. Zoli bácsi nemcsak a lelkében, hanem papíron is sok emléket őriz a parkról, térképet, feljegyzéseket, képeket, újságcikkeket, egy korszak dokumentumait, ezeket olvashattam én is. Bízom benne, hogy egyszer ismét látogatható lesz s bárki sétálhat majd óriás fái alatt, hisz ennyi érték nem tűnhet el nyomtalanul.

Sodicsné Horváth Gyöngyi