Speciális segítséget kaptak a jáki esőemberkék

Biztosan sokan emlékeznek 1988-ból a Rain Man, azaz az Esőember című filmre, melyben Dustin Hoffman egy nagyon szerethető autista embert alakít.

Az autizmust körülbelül hetven éve ismerjük. A betegséggel kapcsolatos tudás egyre bővül. Magyarországon közel 100 ezer ember él autizmussal. Fiúgyermekek esetében az előfordulása négyszer gyakoribb. Gondjaik közt szerepelnek problémák a szociális kapcsolatokban, beilleszkedési, szabálykövetési, kommunikációs gondok.

A jáki iskolában két kis „esőemberke" tanul. Süle Alexa gyógypedagógus elhatározta, hogy megpróbál az eddigieknél is több segítséget nyújtani számukra. Az FSZK (Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit KFT) pályázatot írt ki, melynek célja a minőségi autizmus-specifikus nevelés, oktatás feltételeinek megteremtése az integráló köznevelési intézményekben. Egy pályázó által igényelhető támogatási összeg a projektbe bevont autista gyermekenként maximum 400 ezer forint volt.

Süle Alexa gyógypedagógus
Fotó: a szerző

A pályázat három hónapot ölelt fel. A munkában részt vettek Alexán kívül Németh Dorisz osztályfőnök, Hőbörné Horváth Jolán napközis nevelő, fejlesztő pedagógus, Mészárosné Rékasi Mariann gyógypedagógiai asszisztens, Sósné Czitkovics Erika osztályfőnök és Bárdosi Emőke autistákkal foglalkozó szakember, mentor. Emőke a két kisgyerekkel foglalkozó kollégának előadást tartott az autizmus elméletéről és gyakorlatáról. Módszereket mutatott és tanított meg, melyeket a pályázat alatt és után is tudnak alkalmazni.

A pályázat keretében sikerült szakkönyveket, speciális fejlesztő játékokat, digitális eszközöket – például fényképezőgépet, színes nyomtatót, laminálógépet, diktafont - beszerezni. Ezek mind az autista gyerekekkel való foglalkozást segítették. A két autista kisfiú személyre szabott, sokoldalú fejlesztést kapott. Ennek egyik eleme az Én-napló készítése. Fotók, feljegyzések készültek mindennapjaikról, melyet egy könyvbe illesztettek. Hogy ez miért is jó? Felidézhették pozitív élményeiket, megoszthatták ezeket másokkal, követhették az idő múlását, összekapcsolhatták az eseményeket érzésekkel, gondolatokkal. Az elsős kisfiú örömmel nézegette nap mint nap a naplót a róla készült fotókkal. Eleinte kérdéseket tett fel, mint: Mi történt itt? Pedagógusai sokat meséltek neki a képek alapján a közös élményekről. (fogászat, ünnepélyek stb.) Szép lassan maga is nyilatkozott szavakkal majd mondatokkal kedvenc képeiről.

A gyerekek fejlesztését segítették a társas foglalkozások, beszélgetések, babzsák foglalkozások, szociális történetek. A másodikos kisfiúnak az osztályfőnöke által készített szociális történetek segítették a viselkedési szabályokhoz való alkalmazkodását. (Például helyes-helytelen viselkedés az ebédlőben, mit kell tennem, hová ülök, hová viszem a tálcát, megköszönöm az ebédet.) Mindezt rajzzal illusztrálta Erika néni. A kisfiú már együtt játszik társaival. Ha kérdése van, egyszerre felteszi, érdeklődő lett. A játékokba egyre gyakrabban áll be a többiekhez.

S hogy mik a tervek a jövőre nézve? Természetesen a program folytatása. S a kisfiúkat körbevevő emberek, gyerekek érzékenyítése, még befogadóbbá tétele.

Weidinger Veronika