A versek bennem élnek, avagy slam-poetry Lutor Kata módra

A házigazdának a vendég pályafutását firtató kérdésére Kata elmondta: a könyvek, a mesék bűvöletében nőtt fel, megragadta őt a versek dallama. Nyolcévesen már Ady egyik legszebb versét, az Őrizem a szemed című költeményt szavalta.

Végül is a szerelem vezérelte a versírás felé: az általános iskola végén, majd középiskolásként kezdett el saját verseket írni, természetesen csupa lírai, szerelmes témákat, mint mondta, valakibe mindig szerelmesnek kell lennem, azért is, hogy verset tudjak írni.

Édesanyja hatására jelentkezett a Nyugat-magyarországi Egyetem magyar–angol szakára, hogy megvalósítsa az ő álmát, és tanár legyen. Azóta is örül, hogy hallgatott a jó tanácsra.

Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

Az irodalom és a versek szeretetében nagy hatással volt rá tanára, Fűzfa Balázs, aki miután több versét is őszinte kritikával illette, megjegyezte: „azt írjuk meg, amit meg kell írni".

Az est házigazdája, Boros Ferenc kérdésére – Hogyan ír verset? – elmondta, hogy benne mintha készen lennének a költemények, leül a számítógép elé, és szívéből-ujjaiból jönnek a szavak, a verssorok egymás után, nem is szokott javítani rajtuk.

Tanára szerint legerősebb verse „A tegnapi maradék", amelyet most is gyönyörűen szavalt el az ifjú költőnő a megjelentek nagy örömére.

Eddig írt versei könyvekben, szépirodalmi antológiákban is megjelentek. A nagy álma egy saját verseskötet, már a címe is megvan: „Napraforgó árnyékában".

Katáról köztudott, hogy az általa kiválogatott 12 legszebb magyar verssel sok helyütt és nagy sikerrel szerepelt, de csak most árulta el, hogy közülük az ő kedvence Pilinszky János Apokrif című költeménye. Nyomban el is szavalta.

Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

A házigazda elmondta, hogy a mindig csupa mosoly lány a SEK Irodalmi Műhely egyik alapítója, a „műhelyben" az irodalmat szerető és értő tagok, egyetemisták és középiskolások, egymás verseit olvassák, értékelik, és már ők is azt vallják, hogy irodalom nélkül lehet élni, de nem érdemes.

A művészet több területe iránt érdeklődő Kata szívesen foglalkozik fotózással is, ami lassan már szenvedéllyé válik nála. Elárulta, hogy versírással ötvözve képverseket készít, verseiből kiragadott sorokat illeszt a fotóihoz.

A slam poetry világa is közel áll hozzá, ami tulajdonképpen rap (vagy mégsem?), zene nélkül, villámköltészet, a jelenlét és a jelen idő művészete. Kezdetben a szombathelyi Magházban gyűltek össze, de most már a Pistonsban improvizálnak a slammerek kifulladásig.

Mindezek után a közönség már meg sem lepődött azon, hogy Katát a zene is nagyon érdekli: néhány éve gitározni tanul, elsősorban saját, lírai témájú dalait énekli szívesen. Az irodalmi est záródalaként a Ne késs! című szerelmes dalát adta elő, katás mosollyal – mintha valakit nézett volna az első sorban...

Tátrainé Kulcsár Irén