Böröczki 10/70: "a verssorok engem írnak ”

Nagy Éva, a könyvtár igazgatónője köszöntötte – e falak között könyvbemutatóján immár nem először megjelent – Böröczki Mihályt, majd átadta a szót az est házigazdájának, dr. Bokányi Péter irodalomtörténésznek. Az irodalmár elmondta: kétszeresen jeles ez a mai nap, így is írhatnánk: 10/70. Köszönthetjük a szerző 10. verseskönyvének a megjelenését és íróját a 70. születésnapján. Bokányi hangsúlyozta: e kötet versei némileg különböznek az eddigiektől, mert nyelvezete kristályosabb elődeinél, szórakoztató is, miközben a költőnek komoly ügyekről is van értékes mondanivalója.

Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

Verssé vált élet – hangsúlyozta Bokányi Péter; esetenként olyan tárgyakról ír a költő, amelyeket a sok tekintetben fogyó-pusztuló világunkban okvetlenül meg kell őriznünk, hogy megőrződjenek, beleépülhessenek az újba. Világ- és életszeretet csordogál a sorokból, amelyeket mesteri módon illeszt egymás alá a költő, miáltal szavak és rímek pajkos-játékos áradatává dúsulnak, körbeölelik az olvasót annak nagy gyönyörűségére.

Aki ismeri a vaszari gyökerű, immár tízkötetes Böröczki Mihály munkásságát, megállapíthatja: költészetének alapvető vonzereje, hogy a versben megnyilatkozó művész feltárja önmagát, bizalmasan magához int, sugallván, hogy az egyes ember (az olvasó) és a költő világa lényegében közös, ugyanaz, benne valamennyien – mindenekelőtt az alkotó és az olvasó – részesek, cselekvő szereplők vagyunk.

Sok versében visszatér boldog gyermekkora emlékeihez, melyekben megelevenedik a falusi tündérvilág, a petróleumlámpás kis házikó, a templomtorony, ahova felmászott és magasabban volt, mint a fák, a sekrestyés, aki olykor megengedte, hogy  meghúzza „az öreg harang fénylő kötelét” Mindezeket versbe öntve hallhatta Böröczki Mihálytól a kötetbemutató este közönsége.

Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

Szalai András, a költő barátja kedves-játékos és meglepő témájú verseket szavalt el, a többi között a Forgácsfánk, a Szederfák vagy a Leskelődő címűt.

A meghitt hangulatú irodalmi estet Zsapka Attila énekmondó (a Böröczki-könyvbemutatók korábbi szereplője) és a meglepetés-vendég, Vadkerti Imre, a Kormorán együttes énekese tette még gazdagabbá, amikor a költő néhány megzenésített versét énekelte gitárkísérettel. Az előadó-művészek a lelkes közönséget is bevonták az éneklésbe, Ami kincsem nincsen című dalukat felváltva énekeltették először a nőkkel, majd a férfiakkal, végül együtt, közösen, mindenkivel.

A hetedik évtizedéből kilépő költőt a Ki szívét osztja szét című gyönyörű dallal köszöntötték. Lelket rezdítően megható volt.