Csak posta voltál – Babits-est volt a barokk könyvtárban

„Csak posta voltál" című Babits-előadásával Fűzfa tanár úr kápráztatta el hallgatóit az egyetem Berzsenyi téri épületében.

Babits a 20. század eleji magyar irodalom kiemelkedő alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja, a század legműveltebb írója, aki eredeti nyelven olvasta végig az európai irodalom legjavát, és fordította magyarra remekek sorát. Olyan jeles írókkal és költőkkel szerkesztett közösen irodalmi folyóiratot (a Nyugatot), mint Kaffka Margit, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád és Móricz Zsigmond.

Ottlik Géza, a magyar intellektuális próza nagy művelője (Hajnali háztetők, Iskola a határon) írta róluk 1971-ben: „Az irodalom, úgy képzeltem, ott kezdődik, ahol több önmagánál: arkangyalok összeesküvése a világ feje fölött, ami a Nyugat volt."

Pusztay János, Simon Katalin, Fűzfa Balázs

Fűzfa tanár úr Babits gyönyörű verseinek elemzésével tárta a hallgatóság elé a géniusz költészetének különböző korszakait.

A lírikus epilógjában a romantikus én-kultusz jelenik meg, a „Cigány a siralomházban" című versében a költő egyértelműen sorsközösséget vállal az emberiséggel:

„...Nem magamért sírok én: testvérem van millió
és a legtöbb oly szegény, oly szegény,
még álmából sem ismeri ami jó..."

A tanár elemzett két gyönyörű Babits-verset is. Az egyik az „Esti kérdés" volt, amelyben a költő az élet örök körforgásának értelmét keresi, majd elszavalta a hallgatóságnak a Nyugat 1932. 1. számában megjelent „Csak posta voltál" című verset is; ebben Babits úgy gondolja, hogy műve nem fog megmaradni, mert ő is csak egy nyom...

Az irodalmi kurzus a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár barokk termében folytatódott Pusztay János professzor előadóestjével. Ő szintén Babits Mihály verseiből válogatott. Előtte Simon Katalin igazgatónő elmondta: csak nemrégiben korszerűsítették a könyvtár épületét és ezentúl ez a csodálatos barokk könyvtárterem fogadja az irodalmi estek vendégeit.

Az irodalomtörténész Fűzfa Balázs a rá jellemző kötetlen és humoros hangvételű bevezetőjében hangsúlyozta: az est Babits Mihály pályafutásának egészét reprezentálja, a bezártságból való kilépést, az Esti kérdés alapgondolatát „...a lét célja maga a lét" és a költő feladatát, hogy a szó erejével harcoljon a barbár világ ellen.

Nagy meglepetés volt, amikor a teremben lévő csigalépcső tetejéről felhangzott az első Babits-vers, „A lírikus epilógja" Pusztay professzor előadásában. Áhítatos csendben ölelkeztek a szavak s rímek, az örökbecsű bölcsességek tizenhat, válogatott költemény formájában.