Csuhéba font szeretet

A mai, modern világban itt is gépesítve van minden, a mag elvetésétől az aratásig. A gazdák talán már nem is tudják, hogy eleink mennyiféle dologra használták a kukoricaszárat, és a kukoricacsuhét. Csuhéból szőtték-fonták a konyhában és a gazdaságban használatos mindennapi tárgyakat, de csuhéból készítették a gyerekek játékszerét is.

Azt gondolhatnánk, hogy manapság se csuhé, se játék nincs közvetlen környezetünkben... ez nem így van!

Fotó: Horváth R. László

Karácsonyvárás időszakában, a Szlovének Házában találkoztam Barabásné Sass Ibolyával és kukoricacsuhéból készült angyalaival.

– Hat esztendeje készítek csuhébabákat, hisz időm, mint a tenger – elevenítette fel a kezdeteket mosolyogva Ibolya, aki tanítóként dolgozott egészen addig a napig, amíg életmódváltásra nem kényszerült. – Valahogy vonz engem a kukoricacsuhé. Gyermekkoromban sokat jártam kukoricafosztóba, a nagypapám nagyon ügyes kezű ember volt. Tőle minden alkalommal kaptam csuhéfigurát. Akkor is nagyon tetszett, és a mai napig is eszembe jutnak ezek az emlékek, ha elhaladok egy-egy kukoricatábla mellett.

Sokan, sokfelől látják el alapanyaggal Ibolyát, aki a kapott csuhékat előkészíti, kezeli, hogy azok alkalmasak legyenek a felhasználásra.

Fotó: Horváth R. László

– Ha nekiállok, akkor nemigen foglalkozom mással. A csuhéból készített betlehem elkészítése majd' egy hétbe telik...

Hogy hol láthatóak az elkészített figurák, asztaldíszek? Szinte mindenhol, ahová hívják, hogy mutassa meg kézügyességének bizonyítékát. Köztéren is láthatóak az általa készített betlehemek (vitrin mögött, páramentes környezetbe helyezve), Zsidán és Alsószölnökön lehet megcsodálni a kukoricacsuhéból font Szent Családot. Egy betlehem Ausztriában, egy gyermekintézményben van.

Miért nincs „tele a padlás" a bábukkal? Mert az elgondolás pillanatában már valakinek készül.

A zsidai betlehem Fotó: Horváth R. László

Mert vannak dolgok, amik pénzért nem vehetők meg, mint például a csuhéba font szeretet.

Horváth R. László