2018.09.24. 17:19
Egy csokor Strauss:Tillel fűszerezve, kottába csomagolva
„Till Eulenspiegel vidám csínyjei” címmel hirdette meg az őszi évad első zenei alkalmát a Berzsenyi Dániel Könyvtár, hogy az érdeklődők meghallgassák Horváth Imre karnagy előadását, amely ezúttal is nagy számban csábította a bibliotékába a komolyzene szerelmeseit.
„Régi csibésztörténet – rondóformában” az alcíme Richard Strauss (1864–1949) szimfonikus költeményének: Horváth Imre szerint „Nem könnyű darab, de a zenetörténet egyik legkülönlegesebb műve, megismerésével belekóstolhatunk a 19–20. század fordulójának zenéjébe”.
A jeles karnagy beszélt közönségének a bajor Richard Strauss életéről, munkásságáról: megtudhatták a jelenlévők, hogy az osztrák Straussokkal csupán névrokon zeneszerző főleg szimfonikus programzenéiről, operáiról és dalairól ismert, és ezenkívül kora elismert karmesterei közé is tartozott, aki egyszerre volt a kor ünnepelt – és modernsége miatt – szidalmazott zeneszerzője.Horváth Imre tréfásan említette meg Strauss önvallomását, melyet művészetéről hangoztatott: „Meglehet, nem vagyok első osztályú zeneszerző, de elsőrangú másodosztályú igen.”
Till Eulenspiegel, a mű főszereplője a 14. század első felében élt híres népi hős, tréfamester, furfangos szélhámos, aki képes volt az ujja köré csavarni a hiszékeny embereket, és csínyeivel megcélozta az összes társadalmi réteget. Nagy kópé volt, keresztül-kasul vándorolt Németországban és amerre ment, fukar parasztok, kapzsi kocsmárosok, álszent papok jártak pórul gonoszkodó tréfái nyomán, mindig sikerült rászednie az ostoba, hiszékeny embereket.
A polgárpukkasztó csibészről szól Richard Strauss zenéje, őt jeleníti meg művében sokrétű zenei motívumokkal, különlegesen szép hangszereléssel.
Az előadó videó-felvételen mutatott be részleteket a szimfonikus költeményből, a Danmarks Radio Symfoni Orkestret művészeit Thomas Dausgaard karmester vezényelte. A vonósok bevezetője után hetyke kürttémát hallott a közönség, ez Till névjegye, majd következtek a rondó-epizódok, a kalandok, ám végül elfogják a csibészt, bíróság elé állítják és halálra ítélik. A szimfonikus költemény végén visszatér a művet bevezető vonós elbeszélő-hang, és Till motívumának vidám és diadalmas felidézésével fejeződik be.
Horváth Imre előadása végén ismét kottarészleteket mutatott az érdeklődő közönségnek, mert szerinte „Minden titok a kottában van elrejtve; a hangjegyek meg olyanok, mint a rímek. Zenét is úgy hallgassunk, hogy közben olvassuk a partitúrát, így belénk rögzül minden hangjegye” – javasolta ez alkalommal is a megjelenteknek.
Tátrainé Kulcsár Irén
Ezek is érdekelhetik
