Egyedülálló élmény az évfordulón – 200 éve született Arany János

Simon Katalin gyűjteményvezető köszöntötte a megjelent érdeklődőket és dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténészt, az est házigazdáját, valamint Lutor Kata egyetemistát és Rozmán Kristóf tanárt, akiktől verseket, dalokat hallhatott a közönség.

Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

Fűzfa tanár úr tréfásan megkérdezte a közönségtől, hogy ki a világ legnagyobb költője. Természetesen egyhangú feleletet kapott: Arany János, akiről Szerb Antal ezt írta: „Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja.”

Fűzfa Balázs szerint Arany János a magyar nyelv egyik legnagyobb művésze, egyik leggazdagabb szókincsű költőnk, mondhatjuk, a magyar líra megújítója, akit balladái emeltek a magyar költészet csúcsára. Az irodalomtörténész úgy véli, Arany János sokkal modernebb, izgalmasabb költő, mint általában gondolni szoktuk őt. Példaként említette Nyilasi Balázs költő, irodalomtörténész gondolatát, aki szerint Arany a kétirányú látás költője, szerinte műveiben a modern ember elbizonytalanodásának a létérzése jelenik meg.

Ma azt látjuk, hogy korunk posztmodern költészete is egyre bátrabban nyúl vissza hozzá. Parti Nagy Lajos, Kovács András Ferenc az ősét találja meg Aranyban, nemcsak a gondolkodásában, hanem az általa megragadott nyelvi formákban is – hívta föl érdeklődő hallgatóságának figyelmét Fűzfa Balázs.

Arany a szabadságharc leverése után, az 1850-es évek elején felismerte, hogy neki, mint költőnek feladata a nemzet bátorítása. A walesi bárdok című balladájának üzenete egyértelmű: a költő sosem alkudhat meg a zsarnoksággal, személyes helytállással kell példát mutatnia, bátorítania kell a csüggedőket.

Az irodalmi est közönsége Lutor Kata egyetemistától hallhatta A walesi bárdokat. A Híd-avatással, Arany János legborúlátóbb, legérzékenyebb művével Rozmán Kristóf előadásában ismerkedhetett meg az est közönsége.  - Haláltánc ez, amelyet nehéz olvasni és még nehezebb elmondani – hangsúlyozta Fűzfa Balázs -, soraiból kihallik a könnyed játék a szavakkal, a nyelvvel. A vers a költő egy kevésbé gyakori témájával, a nagyvárosi élet megjelenítésével foglalkozik.

Arany többszólamú balladája, A Szondi két apródja Fűzfa tanár úr szerint egyike a 12 legszebb magyar versnek, melyben a két énekes a múltat pengeti lantján, míg Ali szolgája a jelenről beszél. Ez a ballada az est házigazdája szerint Arany János költészetének különösen mesteri megnyilvánulása, olvasásakor érzelmi, gondolati mélységek érintenek meg bennünket. Vannak esetek, amikor hősként egy-két ember is elég példát mutat, akinek van elegendő bátorsága ahhoz, hogy ellentmondjon Ali rémuralmának, kényszerítésének és személyiségmegfosztó erejének. Felvetődik bennünk a kérdés, hogy megfosztva nyelvünktől, ruháinktól, nemünktől képesek vagyunk-e önmagunk maradni?

Ritka élményben volt része a közönségnek, amikor a balladát Fűzfa tanár úr és tanítványai, Kata és Kristóf közös előadásában hallhatta.

Nagy, közös versmondással – Arany János 64. születésnapjára írt Évforduló című költeményével, melynek érdekessége, hogy 64 betűből áll – ért véget az irodalmi est:

„Nyolcvan év
Ritka szép;
Hetven év
Jó, ha ép;
Hatvannégy esztendő:
Untig elegendő.”

Tátrainé Kulcsár Irén