Civil

2019.02.27. 19:21

Író- költőfeleségek egykoron és ma

Író- és költőfeleségek költészetéről beszélt népes hallgatóságának Fűzfa Balázs irodalomtörténész a Genius Savariensis Szabadegyetem legutóbbi foglalkozásán a Berzsenyi Dániel Könyvtárban.

Civil Tudósítónktól

Fotók: Tátrainé Kulcsár Irén

Talán nem sokan tudják, hogy Szendrey Júlia, Petőfi Sándor felesége, a magyar feminizmus egyik elindítója, élharcosa költőként és műfordítóként is jeleskedett kortársai között. Nehéz és ellentmondásos sorsa volt: nem felel meg a nemzet várakozásának, nem lesz Petőfi boldogtalan özvegye, gyereke és maga miatt is férjhez megy.

 

Írásai korabeli folyóiratokban, nőknek szerkesztett kiadványokban jelentek meg és a 19. századi ember világképéről tanúskodnak. Fűzfa tanár úr egy régi, aranyozott könyvből felolvasta az érdeklődő közönségnek Szendrey Júlia néhány versét: bár a költőnő több helyen egyedi képeket is alkalmaz, szavai az irodalmár szerint egy külső világ leírása, még csak nem is hasonlít Petőfire, aki „a külső világ leírásakor is a lélek belső tájain barangol”. Költészetével nem iratkozott be a magyar irodalmi kánonba, de alapvetően érdekességként beszélünk róla.

Ady Endre felesége, Boncza Berta, a Csinszka-költemények ihletője is írt verseket, ám költészete saját korában nem talált elismerésre. A svájci intézetben nevelkedett fiatal lány magyar írókkal, költőkkel levelezett, köztük Adyval is, akihez végül 1915-ben feleségül ment. Verseiben egyedien fogalmaz, sorai elsöprő érzelmekről szólnak, a huszadik századi fiatal nő „1915 Csucsa” című versében már ki meri mondani kedvesének azt, hogy szeretlek: „A vágyad, hited, álmod tiszta,/ aludni a bölcsőd vár vissza,/ drága, félelmes, szent, kegyetlen/de megható vagy, de egyetlen.”

Csinszka költészete az Ady iránt érzett nagy érzelemről szól, de legnagyobb becsvágya, hogy ő is költő legyen, nem teljesedett be. Elsősorban múzsa volt, egy költőgéniusz társa, akinek személyisége lélektani értelemben nagy hatással lehetett Ady gyönyörű verseinek születésénél, mint az „Őrizem a szemed” és a „Cifra szűrömmel betakarva”.

Fotók: Tátrainé Kulcsár Irén

Fűzfa Balázs a kortárs költők és írók közül Szabó T. Anna és Tóth Krisztina munkásságáról beszélt a szabadegyetem hallgatóinak. A Szombathelyhez kötődő Szabó T. Anna és férje, Dragomán György első írásai a „Jelentkezünk” című folyóiratban jelentek meg. Az előadó felolvasta a József Attila-díjas költőnő „A nő ha” című versét, amelyben őszinte választ kapunk a kérdésre, mi van akkor, ha a nő írófeleség: „A nő, ha írófeleség/ (egy felség lege:fele-ég)/ ismeri mind a titkokat – /hallgat, szeret. Szabad/” Visszafogottságot érzékelünk a versben, de a szabadság a legfontosabb szó. Szabó T. Anna, aki szerint a vers több mint szavak összessége, mert a versnek zenéje, belső ritmusa van, számos verseskötet mellett novellákat is ír, amelyek bizonyítják, hogy írójuk csaknem mindent tud a női lélekről.

 

Tóth Krisztina jeles kortárs költőnk, napjaink kiváló, egyik legolvasottabb írónője, aki jellegzetes, megrázóan őszinte hangvételű novelláival beírta nevét a hazai irodalmi életbe. Ő maga az alkotó, férje filozófus, politológus, nem irodalmi személyiség. Hétköznapi, apró, jelentéktelennek látszó történetek mögött tud mély, emberi sorsokat ábrázolni. Fűzfa Balázs szerint nagyon izgalmasak a házasságról és válásról, a férfi–nő kapcsolatokról írt művei, és életmódjával is bizonyítja: emberi elhivatottságot érez arra, hogy segítsen másokon.

Az előadás végén a közönség meghallgatta Tóth Krisztina hangfelvételén „A koravén cigány” című költeményét, amely Vörösmarty Mihály versének parafrázisa: döbbenetes erővel mutatja be a romák mai körülményeit. Az előadó szerint korunk egyik legfontosabb verse, ami összeköti a 19., a 20., és a 21. századot és egy kicsit szembesít önmagunkkal és soraiból kiérezzük minden emberi sors kiszolgáltatottságát.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!