Karácsonyi műsorra és szeretetvendégségre hívta a falu lakóit a Zsirai Énekkar

Gyertyafény világította meg az arcokat, a dallamok a szívekbe lopózva próbálták elcsendesedésre biztatni még a háborgó lelkeket is. Az ünnep előtti rohanásban szerettek volna az énekkar tagjai csak néhány órára igazi békét teremteni. A dalok, a versek mind a karácsonyról, a szeretetről, a csodáról szóltak. A forralt bor és a sütemények illatánál kezdődő beszélgetések talán tovább szőtték a karácsonyi mesét.

Az ünnep közeledtével mindnyájan fogékonyabbak vagyunk a jóra, érzékenyebbek a fájdalomra, hajlandóbbak a segítségre. Mélyebbről törnek fel az érzelmek, gyorsabban szöknek könnyek a szembe és mosoly az arcra. Egymás lélekrezdüléseit jobban megértjük; segítünk, ha máskor nem is szoktunk, kezet nyújtunk, ha máskor el is fordulunk. A rohanó világ tőlünk rohan, mi tesszük a hétköznapokat kapkodóvá, szürkévé, érzéketlenné. Vagy talán mégsem?

Az ünnep alkalom arra, hogy a mi világunk más legyen, andalgósan elmerülős, mélyen érző, ünnepi fényben fürdő, az otthon melegében összebújó. Boldog Karácsonyt!

Szerző: Sodicsné Horváth Gyöngyi