Kovács József Hontalan költő irodalmi estje a Berzsenyi-könyvtárban

Legutóbb Kovács József Hontalan költő volt a könyvtár vendége, aki Nagy Éva könyvtárigazgató köszöntő szavai szerint nem ismeretlen a verset, az irodalmat kedvelő, szerető emberek körében. Stílusában, gondolatgazdagságában meghatározó a magyar irodalomban, versei, írásai eddig már 24 kötetben jelentek meg.

Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

A költővel dr. Kosztics István, a pécsi Rácz Aladár Közösségi Ház igazgatója, egyúttal műveinek kiadója beszélgetett. Kosztics István, a pécsi Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület elnöke, fontosnak tartja, hogy bemutassa a Baranya megyében élő és alkotó cigány művészek munkáit, valamint azt, hogy a kulturális centrum a cigányság szellemi és módszertani központjává váljék.

A költő a Canto Távoli lélekzeted című kötetéből felolvasással kezdte a szombathelyi könyvtári beszélgetést:

„Egy indián néz vissza rám a tükörből, pedig cigány vagyok csak. Barátaim szerint inkakincs-arcom van. Szerethető, elherdálható, szétszedhető."

Az est házigazdájának kérdésére hosszan beszélt gyerekkoráról, életéről, munkásságáról: „Cigány származású magyar költő vagyok, a zsidók utcájában nőttem fel Mohácson, svábokkal, sokácokkal, szegénységben, de tisztességben.” Meghatározó volt számára a családi háttér, az édesanya okos szeretete, édesapja könyvei, a nagymama elbeszélései, és a karácsonyra kapott első meséskönyv, Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmeséje. Második otthonának tekintette az utcájukban lévő könyvtárat, ahonnan Kosztics István szavai szerint „még most sem jött ki”.

Kovács József Hontalan számára nagyon fontos a magyar nyelv, erre hívta fel a figyelmet a közönség soraiban helyet foglaló régi barátja, Fűzfa Balázs irodalomtörténész, aki szerint nehéz lehetne szebben megfogalmazni kapcsolatát a hazával, mint tette ezt Első zsoltár című versében, amelyből a költő fel is olvasott:

„Akkor is hazámnak mondalak, sejtjeimbe vackoló földnek, amikor a zsarnokság gumibotja tolakszik ébenfekete arcomhoz.”

A beszélgetés közben az irodalmi est közönsége megtudta, hogy első verse 1973-ban a Magyar Ifjúság című hetilapban jelent meg, a költő akkor még téglagyári munkás volt. Később már országos napilapokban, folyóiratokban is publikált, aztán 1991-ben Ismeretlen cigány ének címmel megjelent első verseskötete. Az 1980-as években SZOT- és Móricz Zsigmond-ösztöndíjban is részesült.

Nem csupán verseket, de riportokat, esszéket is ír, A Nemzet szemétdombjai című könyvében a Magyarországon élő népcsoportok mellett bemutatja a cigányok életét, műve híradás, elemi metszet a megalázott százezrekről.

Kovács József Hontalan elárulta, hogy József Attilát, Pilinszky Jánost és Kormos Istvánt tartja példaképének, az ő költészetük a sejtjeiben él, majd felolvasta – az időközben elhunyt – költő barátja, Juhász Ferenc 82. születésnapjára írt szép versét is.

A világ egyik csodája, hogy nagy tehetséggel megáldott költőink vannak, akik remek verseket írnak, mondta a kötetlen hangú beszélgetés végén Kovács József Hontalan és ezt bizonyítva idézte Kormos István szavait: „Magyarországnak nincs Himalája hegysége, de vannak Himalája nagyságú költői.”

Tátrainé Kulcsár Irén