Civil

2017.01.28. 16:27

„Mégis csak ennyit mondtam: szeretlek” – énünket adjuk, a legtöbbet

Szombathely - Pallósiné dr. Toldi Márta szociológus, a Berzsenyi-könyvtár nyugalmazott igazgatója a múlt években már több alkalommal tartott előadást a TIT Hölgyklubban, mostani látogatását is nagy érdeklődéssel fogadták a klubtagok.

Civil Tudósítónktól

Ezúttal az emberi kapcsolatok természetéről beszélt, előadásának Hervay Gizella (1934–84) költő egyik csodálatos írásának címét adta: „Levél helyett".

Előző előadásain a szociológus beszélt az értékekről, miképpen változnak a társadalomban és mi, emberek, hogyan választunk abból az értékkészletből, ami a rendelkezésünkre áll; szólt még az önbecsülésről és az önértékelésről is.

Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

Mostani előadásában kibontotta az eddigi témáit: mélyrehatóan, részletesen elemezte az emberi kapcsolatokat, életesélyeinket, amelyeket a környezetünk, a család, a társadalom eleve meghatároznak.

Idézte József Attila „Nem én kiáltok" című versének egy részletét, melyben a költő ekként fogalmazta meg üzenetét: nem tudunk élni társaink nélkül.

„...Hiába fürösztöd önmagadban,

Csak másban moshatod meg arcodat.

Légy egy fűszálon a pici él

S nagyobb leszel a világ tengelyénél..."

Meg kell találnunk magunkban és ki kell mondanunk, mi az a lehetőség, amellyel segíteni tudunk másokat, hozzá kell adnunk a magunk áldását, adományát, jótéteményét, és bizony néha a kis rosszaságot is mindahhoz, ami a társadalomban megélhető az embertársaink révén. Életünk folyamán sok mindent kapunk a családtól, a barátoktól tanácsokban, információkban, érzelem gazdagságban, támogatásban, eszközökben és ezek mind olyan tényezők, amelyek megkönnyítik, teljesebbé teszik napjainkat.

A kapcsolatok kommunikációban dőlnek el, beszélgetnünk kell egymással, nagy hatalmuk van a szavaknak, a hanglejtésnek, a gesztusoknak; szoros kapcsolatban elengedhetetlen a simogatás, a nevetés, az érintés, a testi kontaktus, amelyről köztudott, hogy boldogsághormonokat szabadít fel a szervezetben.

Nagyon fontos kapcsolatainkban a szeretet, a hála kifejezése és ezek mellett ki kell mondanunk a bocsánatkérést is – hangsúlyozta az előadó. El kell tudnunk fogadni a konfliktusban a saját felelősségünket, meg kell keresnünk, hogy hol és mikor követtük el a hibát és kérjünk lehetőséget partnerünktől a jóvátételre.

Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

Szóba kerültek még a gyász és az ezzel kapcsolatos élethelyzetek; elmondta: régen a falvakban nagy szerepe volt a virrasztásnak, a siratódaloknak, elindítva a hozzátartozóban az elbúcsúzás folyamatát. Felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy ki kell mondanunk a fájdalmunkat, és a gyász feldolgozásához külső segítséget is kérhetünk.

Pallósiné dr. Toldi Márta beszélt még a szerelmi-házastársi kapcsolatról, amelyet boldogság és boldogtalanság egyaránt jellemez. Kezdetben még fedőtulajdonságokkal élünk, majd később megmutatjuk a valós arcunkat, melyet nem mindig sikerül a másikkal elfogadtatni, ilyen esetben fontos lenne a viselkedésünk módosítása. Kapcsolatunkban vállalni kell a felelősséget, ugyanakkor éljük meg a szabadságot is.

Dragomán György egyik novellájából idézett néhány gondolatot, amely szerint a szerelem hosszú harc, meg kell küzdeni érte, a házasságot pedig csakis megszállott fanatizmussal szabad élni.

Az előadás végén a klubtagok meghallgatták Hervay Gizella „Levél helyett" című írását Rátóti Zoltán előadásában.

„...De hiszen volt egy mozdulata, feléd fordult, mint aki egész lényével mozdul, felé fordultál, mint aki egész lényével válaszol, megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel, megölelted, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel. Mégis csak ennyit mondtam: szeretlek."

 

Tátrainé Kulcsár Irén

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!