Szabad az egyetem – Fűzfa Balázs a posztmodernről

A másodmodernség 1960-ig tart, utána kezdődik a posztmodern kor, amelynek történelmi hátterét a posztindusztriális társadalom (tömör meghatározással: a javakat termelő társadalom átváltozása információs vagy tudástársadalommá) adja. Általános jelenséggé vált a kétség, a jövőkép bizonytalansága, a személyiség kibontakozásának megkérdőjelezése.

Az előadó hangsúlyozta: mindaddig a költészetre a szép beszéd, a gyönyörű költői képek voltak jellemzőek, majd a posztmodern félretolja a megszokottat, az általános ismertet és elfogadottat. Attól kezdődően fontos mozzanattá válik a humor, az irónia megjelenése, a szövegközöttiség – vagyis a szerzők sok esetben utalnak más művekre, jelöletlenül idéznek saját szövegeikben más szerzőktől. Gyakran készülnek olyan alkotások is, amelyek bizonyos műfajokat parodizálnak.

Fűzfa Balázs irodalomtörténész
Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

„...élni annyit tesz, mint olvasni" – idézte Fűzfa tanár úr a kivetítőn Paul de Man belga származású amerikai irodalomtörténész híressé vált mondatát, majd ekként folytatta:kulturális szótárunkat mindig nyitva kell tartanunk, hogy az újabb ismereteket befogadjuk. Ezzel is arra buzdítja a irodalomkedvelőket, hogy nagy klasszikusaink versei után legyenek nyitottak és elfogadóak a posztmodern magyar költők művei iránt is.

A posztmodern előtt elképzeltük a leírtakat, utána pedig meg kell tanulni a képeket olvasni, a költők nem várják el, hogy mindent elolvassunk, meg kell tanulni „beleolvasni" a versekbe, amelyekben nem a cselekvés, hanem a kifejezés lesz a fontos.

A magyar költészetben a posztmodern életérzés első kifejezője Tandori Dezső volt, az Egy talált tárgy megtisztítása című verseskötete az irányzat első felbukkanása a magyar lírában. Elemei: verskép, rajzvers, a szövegkép jelentéshordozó szerepe és bőséges asszociációk.

A magyar posztmodern irodalomban elsődleges és meghatározó szerepet tölt be Parti Nagy Lajos költő, drámaíró, sokféle stílus művelője, akinek Grafitnesz című verseskötetében az előadó szerint „az egész magyar költészet benne van". Rendkívül gazdag, sokhangú lírai életmű.

Megismerkedhettek a hallgatók még a romániai magyar irodalom kiemelkedően tehetséges költőjének, Szilágyi Domokos Bartók Amerikában című versével is. Szilágyi a magyar posztmodern versnyelv úttörője, a montázsversek kitalálója.

Oravecz Imre költő munkássága is szóba került, verseiben mély személyesség fejeződik ki, összevillantja a régi és az új korokat, és az abszolút hétköznapiságot emeli költészetté. Nem hagyható ki a posztmodern költők sorából Petri György sem, akinek verseiben a depoetizálás, a játékos, ironikus hangvétel uralkodik.

Az előadás végén két, Szombathelyen is élt fiatal verseiről szólt a tanár úr, elsőként Jónás Tamás költő Gyerekrajz című költeményéről, mely Pilinszky Apokrif című versére reflektál, majd Szabó T. Anna költőnőről, aki Szombathelyen járt gimnáziumba – ő is vérbeli lírikus, nagyon szeret és képes is boldog lenni, ugyanakkor mélységesen drámai is. Fűzfa Balázs felolvasta a költőnő Elhagy című, talán egyik legismertebb lírai hangvételű versét, melynek a kivetítőn megjelenő utolsó sorait a hallgatóság vele együtt mondta.

„...Csukd be az ajtót, vissza se nézz:

várni a könnyebb, menni nehéz,

lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,

mindig lesz, aki vár, aki fél,

mindig lesz, aki vissza se tér,

megszül, és meghal, és elhagy."

Tátrainé Kulcsár Irén