Szentjánosbogarak lepték el Zsirát

A nyolcvanas évek végén Dunakeszin néhány keresztény kisgyermekes család is elgondolkodott azon, hogyan biztosíthatnak gyermekeik számára minőségi szabadidőt. 1989-ben szervezték az első tábort, melynek mottóját Sík Sándortól kölcsönözték „Az Isten küldött, szentjánosbogárnak." Klubok, közös élmények, a gyermekekkel készített újság fonta egyre szorosabbra, s egyszerre nyitotta egyre tágabbra a közösséget. Aki egyszer részt vesz egy ilyen táborban, vagyis „bogár" lesz, mindig az marad. Van, aki mára már jezsuita szerzetesként jár vissza a táborba, a lendületért, a fiatalságért, amely a felnőttkori tudással párosulva válik igazán gyümölcsözővé. Idén Dömösön, Inárcson, Pálházán, Pilinyben és Zsirán táboroznak egy időben a „bogarak".

Táborzáró tapasztalatcsere a szervezők és a vendéglátók közt. Fotó: Sodicsné Horváth Gyöngyi

A gondolat, hogy a táborokkal nem kivonulni kell a településekről, hanem bevonulni a faluba, kérni a családokat, hogy vegyenek részt a programokban, bevált. Legalábbis Zsirán mindenképpen. Felkavarta a falu életét. Németh István atyának köszönhető a meghívás, aki öt évvel ezelőtt ismerkedett meg a táborral a szomszédos Sopronhorpácson. Már a következő évben akkori plébánosi állomáshelyére, Bágyogszovátra hívta a tábort. Idén Zsirán is családok jelentkezését várták, akik helyet adtak gyermekeknek az otthonukban és a szívükben. (Ágy nem szükséges, a polifóm és a hálózsák alapfelszerelés minden bogárhátizsákban!) Az étkeztetésben a helyi vendéglő segédkezett, a gyerekek kedvét keresve az étrenddel (nem feledkeztek meg az allergiás gyerkőcökről sem).

– Volt izgalom, vajon hogyan szerveznek meg mindent Budapestről – mondja Sulicsné Sági Henrietta hitoktató – de ez a néhány nap minden várakozást felülmúlt. A tábor valójában lelki napok. Ahogy a fiatalok fogalmaznak, menő a közösséghez tartozni, menő kereszténynek lenni. A csoportokba szerveződő gyermekekért két-két vezető felel (főbogarak). Szentmise, nevetős, szívből jövő éneklés, közös ima nagykörben állva egymás kezét fogva a mindennapok része, hogy a gyerekek is átérezzék, a közösség itt is fontos. Mivel minden tábornak van témája, erről szóltak a délelőttök és a tábortűznél előadott kis „életképek".

Sportverseny, már első nap az együttműködési készség fejlesztésére; akadályverseny; tűzoltási bemutató a répcevisi Önkéntes Tűzoltó Egyesület segítségével (a melegben senki nem úszta meg szárazon); játék, eredményhirdetés, mint minden táborban. A tábor vezetője Ferentzi Panna (mindenki Pannája) pár napja friss diplomás pedagógus, csupa mosoly, sugárzó hit. Hess István jezsuita atya Szegedről érkezett, saját szavaival, ő a tábor spirituális vezetője. A kedd esti missziós misén a zsirai templom megtelt fiatallal, helyiekkel, zenével, ritmussal, élettel. Nehéz azt állítani, hogy paphiány van, amikor egy hétköznap este négyen misézünk ebben a kis templomban- mondta Hess atya. Finom, intelligens humorával mosolyt lopott mindenki szívébe. Kiemelte, hogy a befogadó családok elindultak a bizalom zarándokútján, hiszen mekkora bizalom kellett ahhoz, hogy idegeneket a családjukba fogadjanak. A legfontosabb a bizalom Istenben. Isten adja a bátorságot is, hogy tegyünk jót; hiszen aki irgalmat tapasztal, az megtáltosodik. A megajándékozottság a legnagyobb lendítő erő az életben.