„Szeretnék jelet hagyni” – Pálfy Margit színművész Márai-estje a könyvtárban

Nem véletlen a cím, mondta bevezetőjében az előadó, Márai Sándor Szindbádhoz hasonlóan hajós és utazó volt, aki bejárta az egész világot, de igazi otthonra sehol sem lelt.

A századforduló évében, 1900. április 11-én született, a költészet napján, mint József Attila, és egyike volt a 20. század legnagyobb és legismertebb magyar íróinak. 1948-ban hagyta el Magyarországot, mert úgy érezte, a diktatúra megszüntette a polgári életformát és megtagadta azokat a hagyományokat, amelyeket útmutatóinak vélt. Kitérők után Amerikában, San Diegóban telepedett le, ahol élete utolsó éveit teljes visszavonultságban, magányban töltötte.

Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

Külhonban írt művei olyan emberről vallanak, aki soha nem békélt meg a civilizáció álhumanizmusával, és kitartóan védelmezte európaisága eszményeit.

„Valamit kerestem, valami örökké hiányzott Mi? Az hogy a magam világában, a saját levegőm lélegezzem. ” (Föld, föld 1971)

Pálfy Margit színművész 208. alkalommal állt Márai-estjével a közönség elé, amelyet 1994 óta játszik nagy sikerrel. A közönség megtudhatta, hogy tíz önálló előadó estje van, a többi között Nagy László, Szilágyi Domokos, Hervay Gizella és Szécsi Margit verseit tolmácsolja. Szécsi Margitról kijelentette: „Életem aranymetszéspontja, ha nem ismerem meg a verseit, valószínűleg sosem állok színpadra”. Előadóestjeit nemcsak hazánkban, hanem Európa számos országában, sőt Amerikában, Ausztráliában is szívesen hallgatja az irodalmat szerető és értő közönség.

A Márai-est négy tételből áll, a tételek között Bartók Béla Mikrokozmosz művéből hangzanak el részletek. Az első tétel a művész, az ember vívódása, a második a honvágy, a hazaszeretet tétele, itt hallhatta a közönség Márai két ismert nagyszerű versét a „Mennyből az angyal” és a „Halotti beszéd” című költeményeket. A harmadik tétel a szerelemé és a halálé, és végül az utolsó tétel a számvetésé, a „Mi volt?” kérdés köré csoportosuló kisebb prózai írásoké.

Mivel aranymetszésként a középpontban helyeztem el a költő két nagy versét, ezért műsorom végén le kellett csendesítenem –mondta a művésznő előadása végén.

Pálfy Margit előadásmódját a szenvedélyesség, a szellemi és érzelmi gazdagság jellemzi, amely már az első pillanattól megérinti a hallgatóság érzékenységét, megrendítő hitelességgel közvetíti a költő gondolatait, a közönség vele együtt vívódik, kesereg, sír és vágyakozik.

„Aki eljön verset hallgatni, azt az embert én nagyon becsülöm és a tehetségem legjavával akarom szolgálni, szeretném, ha estjeim ünnepek lennének az emberek számára Szeretnék jelet hagyni a lelkekben” fejezte be Pálfy Margit színművész a csodálatos, megrendítő és felejthetetlen Márai-estet.

Tátrainé Kulcsár Irén