Több volt, mint falunap Vasszilvágyon - Méltó síremlék az idős tanítónak

Ezen a napon jó érzés volt vasszilvágyinak lenni, legyen bár az ember helyi lakos, elszármazott vagy meghívott vendég. A szervezők örömére a programot családostól megtisztelte Ágh Péter országgyűlési képviselő, valamint Gagyi Levente, a Vas Megyei Közgyűlés Civil és Nemzetiségi Kapcsolatok Bizottságának elnöke is.

Ez a falunap egy kicsit más, több és rendhagyóbb volt a megszokottnál. A díszpolgári címek átadása mellett további, megható esemény is történt, ami valószínűleg a közösséget mélyebben is megérintette. Pődör György, Vasszilvágy egyik közismert elszármazottja kezdeményezte, hogy a több mint három évtizede elhunyt és szeretett tanítónak, Launer Tibornak méltó emléket állítson az utókor, hiszen a fakereszt a sírján már rég kidőlt, elkorhadt.

Sulyok János fafaragó, Szabó József polgármester, Pődör György költő az emlékmű mögött. Fotó: Keimling Gábor

Sulyok János népi fafaragó nagyon sok munkával, saját anyagával és teljesen önzetlenül (ingyen) faragta meg és állította az emlékművet. Az alkotás egyik oldalán egy siratóasszony, a másikon egy harmónium és virágmotívumok közt egy jelképes napló látható, benne Pődör György költő Néma csengők című versének két versszakával látható.

Az avatásra nagyon sok tanítvány eljött és főhajtással tisztelegtek a szeretett „Kismesterük" emléke előtt. Az emlékező beszédben elhangzott, hogy ezt az emlékművet egy olyan tanítvány faragta meg, akinek kérges ugyan a keze, de a szíve meleg és hatalmas! Most már a falu lakosain múlik, hogyan ápolják tovább néhai tanítójuk és tanítóik emlékét.

A másik – lehetne akár hagyományteremtő – esemény a falu híres szülötteinek bemutatkozása volt, teltházas közönséggel, ahol Vincze László és Horváth István festők, valamint Sulyok János fafaragó anyagát tekinthették meg az érdeklődők. A rendezvény keretében meghallgatták a falu három ismert költőjének, Bódi Tóth Elemérnek, Devecsery Lászlónak és Pődör Györgynek a szülőfaluról írt szép verseit. Nekik, akik bár már nem Vasszilvágyon élnek, de szívükben örökre vasszilvágyiak maradtak, s őrzik emlékeikben „az otthon sziluettjét".