Trianoni megemlékezés Magyarlakon

Fél 5-kor a templom harangjainak 100 másodperces zúgását hallgatva, az egybegyűltek a 2014-ben emelt fekete márvány emlékmű előtt tisztelegtek minden magyar előtt, akit a 100 évvel ezelőtti döntés fájdalmasan érintett. Vagyis minden olyan ember előtt, aki magyarnak vallja magát. Különösen azokért a testvérekért érezve égető fájdalmat, akik szeretett hazánk erőszakkal megvont határain kívül rekedtek, és immár 100 éve, olykor a szükséges hősiességet sem nélkülözve őrzik magyarságukat.

Nemzeti összetartozásunk méltó megemlékezésének ünnepe köré a Magyar és a Székely Himnusz font keretet. Wass Albert Üzenet haza című verse emlékeztetett az igazakra és a jókra, a tisztákra és a békességesekre. Akik az erkölcs ősi, hófehér kövére építenek falat, tetőt, templomot.

Monek Dávid, Magyarlak polgármestere ünnepi beszédét történelmi visszatekintéssel kezdte. Felhívta a figyelmet arra, hogy „100 éve tartó emlékezéseink során idézzük fel, és ne felejtsük, hogy az akkor győztes hatalmak milyen érdekek mentén okoztak máig egekbe kiáltó fájdalmat magyar testvéreink szétszakítása révén, természeti és gazdasági erőforrásaink jelentős csonkítása révén. Ám a győztesek felsőbbrendű, egész nemzeteket büntető döntései nem a szabadság, nem a béke, hanem újabb ellenségeskedések, diktatúrák és a későbbi háborúk magvait vetették el Európában… Ennek ellenére 100 év elteltével is büszkén húzhatjuk ki magunkat: kitart magyar a magyar mellett, őrizve magyarságát, múltját, hagyományait, az elszakított területeken élő magyarokkal való testvéri viszonyt... Ahogy a Magyar Alkotmány preambuluma is – reményeink szerint ércbe vésettnél is maradandóbb módon – rendelkezik: „Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki örökségét. Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Adjon nekünk ehhez az Isten erőt, kitartást és akaratot.” És ennek szellemében legyünk büszkék arra, hogy végre olyan kormányunk van, mely méltósággal, emelt fővel vállalja az országunkon belüli és a határainkon túli magyarok közötti kapcsolatot, mely mindent elkövet azért, hogy erkölcsi elégtételt és vigaszt nyújtson mindazoknak, akik bár az országon kívül rekedtek, de magyarnak érzik és vallják magukat.”

A szívhez szóló ünnepi szónoklat után az emlékműnél a megemlékezés koszorúit és mécseseit helyezte el az önkormányzat képviseletében Monek Dávid polgármester és Dr. Markó László jegyző, a Magyarlaki Önkéntes Tűzoltó egyesület nevében Dancsecs Imre elnök és Tóth Béla parancsnok, a Magyarlaki Ifjúsági és Kulturális Egyesület nevében Labritz Hajnalka elnökasszony, valamint a Magyarlaki Sportkör nevében Herczeg Laura elnökasszony és Mezei Tamás szakosztályvezető.

Magyarlak ebben a fél óra megemlékezésben minden magyarnak Magyarlakja volt. A település nemzeti értéktárának elsőként elfogadott tétele: „Magyarlak, nevünkben a nemzet!”. E megemlékezés alatt Magyarlak nem csak a nevében, de méginkább a szívében hordozta a 15 milliós magyar nemzetet, annak minden tagját. Magyarlakban mindannyiunkat. Fájdalommal emlékezve, de büszkén, kitartóan és tovább építkezve, bizakodóan, miként polgármester úr is beszédét zárta, József Attilát idézve: „Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem, / Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen! / Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át: / Nem engedjük soha! soha Árpád honát!”

Frigy József