Újévi szokások: korbács, lencse

Újév első napjaiban korán keltek a tíz-tizenkét éves legénykék a Szlovén Rába-vidéken, és édesapjukkal sietve mentek a rokonokhoz, szomszédokhoz, ahol a maguk fonta fűzfa-korbáccsal, rigmusok kántálásával, e szavak kíséretével ébresztették a lányokat – asszonyokat: Friški, friški bojte, zdravi-zdravi bojte, v eton nauvon leti! Krüja, vina, fse za dosta, düšno zveličanje pa naj več! (Ami magyarul annyit tesz: Egészségesek legyenek, frissek legyenek az új esztendőben! Kenyeret, bort, mindent bőségben, leginkább pedig lelki üdvösséget!)

Mosolyogva elevenítették fel a régmúlt, néhol még ma is elő szokásokat a Szentgotthárd-Rábatótfaluban élő idős asszonyok. Szukics Istvánné, Korpics Józsefné, Lang Rezsőné és Drávecz Józsefné elmondták, nagy jelentősége van annak, hogy mi kerül az asztalra az év utolsó, valamint az új esztendő első napjaiban. A néphit szerint minden szemes étel, főleg a lencse, olyan mint az aprópénz, és ez a szerencsét, a gazdagságot jelképezi – ezért néha még a kabát zsebébe is tettek belőle egy fél maréknyit. Azt is elárulták, hogy az ünnepi asztal terítője alá pénzérmét tettek, így a szerencse sosem kerülte el a házat, és újév napján fiókban tartották az ollót, hogy nehogy elvágja a portán lakók szerencséjét. És, bizony az asszonynépnek tilos volt az új év első hetében vendégségbe menni, mert csak a férfi látogató hozott szerencsét.

Mint mondták, a leányzók korbácsolása mára már elmaradt, a lencsefőzelék viszont most is természetesen az asztalra kerül, amit az év többi napjain is szívesen fogyasztanak.

Civil/Horváth R. László