Hármasban az újszülöttel

Este érkezünk. Az adventi koszorún égnek a gyertyák, a csöppnyi konyhában a tűzhely előtt bölcsőben alszik a 12 napos Sonja. Wanja magyarul üdvözöl, aztán angolra váltunk. A pár között is ez a kommunikáció nyelve, hiszen egyikük német, a másikuk francia.

- Hét éve találtam rá Döröskére – kezdi a történetet az apuka.

- Olyan helyet kerestem, ahol a természet közelében élhetek. Odahaza, München környékén már nem találni ilyen csendes, nyugodt helyet. Egy barát segítségével sikerült megvenni a házat, amit elkezdtem javítani, szépítgetni. Itt a kertben minden megterem, úgy élek, ahogy az előző generációk éltek.

Lea Normandiából származik, szabadúszó fotós. A dél-szláv területeken készített fotóriportot, amikor hazatértében Döröskén szállt meg. Elég volt két nap, és már nem is akart elmenni innen többé. Ő is vett egy szép, régi portát. Bár Wanjával egy párt alkotnak, mindegyiküknek megvan a maga külön élettere, amit a saját ízlése szerint alakítgat.

Persze mostantól megváltozik minden, mióta új családtag érkezett. A pici Sonja akkor érzi magát a legjobban, amikor mindkét szülő a közelében van.

- Nem akartam kórházban megszülni a gyermekemet.

- veszi át a szót Lea. – A kórház beteg embereknek való, ám a terhesség nem betegség. Jól éreztem magam, nem volt problémám. Kétszer voltam ultrahangon, Hameed doktort is többször felkerestem.

Azt tervezték a fiatalok, hogy bábát hívnak a vajúdáskor. Ám elmondásuk szerint ez nem volt megoldható, mert Döröske 25 kilométernél távolabb van a szombathelyi szülészettől, ezért a szülésznő nem vállalta, hogy kijön és segít a baba világra jövetelénél. Maradtak hát kettesben, mert továbbra is úgy gondolták, kényelmesebb és biztonságosabb az otthonukban. Magáról a szülésről Wanja nem sokat beszél, hiába faggatom. Azt mondja, könyvekből felkészült, a többség pedig az édesanya dolga.

- A legfontosabb a hit és a bizalom – mondja. – A bizalom a szerelmemben, aki ösztönösen tudja, hogy mit kell tennie. Szerencsénkre nem volt semmi komplikáció, így nem hiányoltuk az orvost. Az újszülött és az édesanya ellátását felelősséggel elvégeztem, ügyeltem a tisztaságra, tudom, hogy ez nem játék. De a szülést az emberiség kezdete óta így csinálták.

Lea hozzáteszi: nem félt.

- Ez az én filozófiám: a saját életemről, a saját testemről hadd döntsek én. Nem voltam bizonytalan, a szülés után pedig még erősebbé váltam, és büszkeség töltött el.

Sonja békés, nyugodt gyermek. Az első pillanattól biztonságban érzi magát, szoros a kapcsolata mindkét szülővel. A kutyák is óvatosabban mozognak, mióta itt van. Lea éjszaka kétszer szoptatja, nappal pedig amikor csak éhes. A család filozófiájának megfelelően kevés holmi veszi őt körül, de minden organikus. Gyapjútakarók, természetes olajok, speciális, mosható pelenkabugyi. A cserélhető bélést a komposzton hasznosítják. A kézművesmunkának tűnő bölcsőt nem az asztalos Wanja készítette: az internetről rendelték. Bár telefonálni nem szeretnek a nomád fiatalok, Lea, a munkájánál fogva is, naponta kapcsolódik a világhálóhoz.

A babát kétnaposan elvitték orvoshoz, elvégezték a vizsgálatokat. Az első héten nap mint nap hivatalnokok látogatták őket. Mára rendeződtek a papírok: a jegyzőségen anyakönyvezték a kislányt. Egyelőre „ismeretlen” szó került az állampolgárság rovatba, a követségi ügyintézés után várhatóan francia lesz, az édesanyja után.

- Számunkra nem a pénz és az anyagi javak a fontosak – összegez az újdonsült édesapa.

- Sonja első nap ragyogó reggelre ébredt, reméljük, ő is így fog ragyogni egész életében. A mi kapcsolatunk ezzel a születéssel lett igazán teljes.