Egyetem

2015.02.23. 11:32

A NymE a régió egyeteme, a politikának azt kell eldöntenie, hogy szüksége van-e regionálisan koordinált képzésekre

Szombathely - Dr. Dinnyés Álmos kancellár elsődleges feladata, hogy megteremtse a Nyugat-magyarországi Egyetem átlátható és nyereséges működésének feltételeit, összhangban a fenntartó szakminisztérium, valamint a régió gazdasági-társadalmi elvárásaival.

Unger Tamás

- Ön választotta a Nyugat-magyarországi Egyetemet?

- Csak és kizárólag a Nyugat-magyarországi Egyetem kancellári pozíciójára pályáztam – tudtam, hogy mi vár. 2010-ben az iparból kerültem vissza a felsőoktatásba, azóta dolgozom egyetemi környezetben, több felsőoktatási intézménnyel kerültem kapcsolatba pályázatok, egyetemi együttműködések létrehozása révén. Amikor felmerült a kancellári pályázat lehetősége, jól átgondolt mérlegelés után döntöttem a menedzsment-szakmai szempontból rendkívül sok kihívással kecsegtető intézmény, a NymE mellett, ahol most válságmenedzsmentre van szükség. Elég sok céges változást átéltem, tudom, hogyan lehet ezeket végigvinni.

dr. Dinnyés Álmos NymE-kancellár 
Fotó: Unger Tamás

- A Szombathelyen tapasztalt elkeseredett ellenállás sem érte váratlanul?

- A válságmenedzsment, változásmenedzsment rengeteg ellenállást szül. Az emberek teljesen jól érthető módon félnek minden változástól. De látni kell, hogy a Nyugat-magyarországi Egyetemen megérett az idő a változásra. Az a helyzet állt elő, hogy – sok más intézménnyel ellentétben – itt várták a kancellárt, azonnal jó együttműködés alakult ki a legfelső vezetés szintjén. Az, hogy az egyes telephelyeken milyen problémákkal küzdenek – például az évek óta csökkenő hallgatói létszám okán –, és hogy ezek a küzdelmek miképpen csapódnak le, más kérdés. Az egyetem sokszintű szervezet: mást akar egy kar, mást akar egy intézet, egy professzor, egy tanársegéd. Házon belül nem érzem annyira látványosnak és súlyosnak a szombathelyi problémákat, mint ahogy az az utóbbi hetekben a sajtóban megjelent. Rengeteg tárgyalás, beszélgetés kellős közepén vagyunk, zajlik a munka.


- Azért a Savaria Egyetemi Központ legutóbbi összdolgozói értekezletén súlyos problémákról esett szó, az egyetem munkatársai nagy többséggel kifejezték azt a szándékukat, hogy a továbbiakban nem kívánnak a Nyugat-magyarországi Egyetemhez tartozni, alávetettnek érzik magukat a Sopronnal való kapcsolatban. Szerintük a legújabb szervezeti változások is az alávetettség megerősödéséhez járulnak hozzá. Kancellárként törekszik arra, hogy érdemben foglalkozzon a szombathelyi sérelmekkel?

- Nekem négy egyetemi központ működését kell irányítanom, elérni, hogy valóban együttműködjenek. Szombathely esetében jelen van két kar: egy hosszabb hagyományokkal rendelkező pedagógusképző kar és egy természettudományi-műszaki kar, amelynek a műszaki része egy újonnan induló, nagyon perspektivikus terület. Arra az alapvető kérdésre, hogy Szombathelyen szükség van-e felsőoktatásra, egyértelmű igen a válasz. Mondhatjuk úgy is, hogy ez nem kérdés. Az viszont már országos felmérésekkel alátámasztott szakmai mérlegelés és döntés eredménye lesz, hogy a társadalom és az ipar igényeit, érdekeit figyelembe véve a fenntartó miféle ajánlásokat tesz, adott esetben milyen módon támogatja bizonyos képzések megerősítését, vagy kéri a fenntarthatóságának, szükségességének átgondolását. Szombathelyen van körülbelül 1600 pedagógus-hallgató, és lesz szeptembertől 80 gépészmérnök-hallgató, akik közül ötvenen duális képzés keretében fogják megkezdeni tanulmányaikat. Azt kell látni, hogy a két karnak eltérőek a lehetőségei, eltérőek az igényei. A pedagóguskaron a létszám jelentősen csökken, ott azt kell végiggondolni, hogy mely szakokra van szükség, finanszírozható-e ebben a formában az a kar, vagy sem. A másik oldalon mindent meg kell tenni azért, hogy egy erős gépészmérnökképzés indulhasson el Szombathelyen. Erre a kormányzat máris rengeteg forrást biztosított, hamarosan pályázati lehetőségek nyílnak meg. Fontos tudni, hogy a mérnökképzés elindításához más karok humán erőforrására is szükség van, mert a Szombathelyen jelenleg rendelkezésre álló kapacitás önmagában kevés a képzéssel szemben támasztott céges igényekhez képest. Az egyetem érdeke ebben az esetben az, hogy akár humán erőforrást csoportosítson át egyik helyről a másikra a cél érdekében.


- A Sopronnal szemben megfogalmazott egyik legerősebb kritika, hogy jelentős szombathelyi, Szombathelynek szánt pénzek vándoroltak át a soproni központba.

- Ezzel kapcsolatban az első tanulság az, hogy a pénzügyi ismereteket oktatni kell széles körben, már általános iskolától. Nem vándoroltak szombathelyi pénzek Sopronba - ha valaki megnézi a könyvelést, ellenőrizheti. Hogy szombathelyi karok bármely más karok működését fizették volna, ilyesmi nem fordult elő. Azt viszont tudni kell, hogy az utóbbi években jelentős hiányt fölhalmozó Nyugat-magyarországi Egyetemnek egy darab számlája van; két technikai alszámlával. Ez a helyzet okozhat félreértést abból adódóan, hogy bár a támogatások fillérre pontosan megvannak és arra fordítódnak, amire kell – például a szombathelyi mérnökképzés elindítását támogató kormányzati 100 millió forint 2014-ből –, mégis előfordulhat, hogy egyes karoknak sorban kell állniuk a saját pénzükért. Úgy tudja a kar, hogy van pénze, de lehet, hogy adott pillanatban még sincs pénz a kasszában. A PPP-épületekre például havi 20-30 milliót kell kifizetni, a határidő átlépése további veszteségekkel jár. De ha megérkezik egy pályázati pénz, akkor azt mielőbb ki kell fizetni.


- A szombathelyi sérelmek közé tartozik a SEK-könyvtár kiemelése az egyetemi központból, valamint a tanulmányi osztály elköltöztetése. Ezekre a lépésekre miért volt szükség?

- Az egyetemi könyvtár vezetése a kancellár alá tartozik, és nem a rektor alá – ez törvényi változás. A tanulmányi osztály ügye másik történet. Ha hálózatos egyetemként akar működni a NymE, akkor ennek szellemében kell fejlődnie, kihasználni a rendszerben fellelhető szinergiákat. A tanulmányi ügyeket mindegyik telephelyen másképp intézik. Azért van szükség a tanulmányi ügyek központi koordinálására – és nem központosítására vagy elköltöztetésére! -, mert amennyiben rosszul rögzítjük a hallgatók adatait, akkor elesünk az állami támogatástól. Fontos, hogy a tanulmányi osztályon átfolyó ügyeket azonos módon kezeljük mind a nyolc karon. Vannak olyan folyamatok, amelyeket nem szükséges párhuzamosan végezni. Egyszerű példa: a számlázás. Ebben a pillanatban minden karon végzik – pedig elég volna egy helyen. Hasonló a helyzet akkor is, amikor órarendet készítünk. Ha a karoknál hagyjuk ezt a tevékenységet, akkor rengeteg megszokás alapján nem lesznek rászorítva a kollégák, hogy egy jól működő órarendet építsenek össze. Ha valaki ezeket „egybenézi”, akkor olyan lehetőségekre – például tömbösítésekre, oktatók átcsoportosítására – is fölfigyelhet, amelyek helyben nem látszanak. Mindez tehát nem a központosítás, hanem a centralizált decentralizáció jegyében zajlik: központi koordináció, földrajzilag szétosztott megvalósítás. Ennek szellemében alakítunk ki úgynevezett kompetencia-központokat: lesz például egy csapat, amely nagyon jól tudja csinálni mondjuk a kredit-elfogadási kérelmeket, akkor ezek a kérelmek az összes karról hozzájuk futnak be. Vagy lesz egy csapat, amely a Neptun-rendszer működését felügyeli. Ebben például a szombathelyiek nagyon jók – el tudom képzelni, hogy a neptunos kompetencia-központot itt működteti a NymE. Tehát nem a tanulmányi osztály elvételéről, hanem a tanulmányi osztály logikájának megváltozásáról van szó, ezt fontos megérteni.

- Arról is olvasni lehetett, hogy a SEK mintájára egyetemi központokat alakítanak ki – miközben a SEK „központ-jellege” éppen veszik el. Akkor ez mit jelent?

- A felsőoktatási törvény szerint egyetemi központtá szervezhetők az intézmény nem oktató-kutató funkciói, ezek praktikusan a kancellár alá tartozó területek. Mivel ezek olyan funkciók, amelyekre minden városban szükség van, mindenhol kialakítjuk ezeket a központokat. Szombathelyen működik – ahogy működött eddig is - két kar, önálló gazdálkodással. Ehhez jön a karokat kiszolgáló szolgáltató egység, amely a helyi egyetemi központ igazgatója alá tartozik. Az igazgató a kancellár helyi helyettese lesz - Mosonmagyaróváron, Győrött és Sopronban is. Igen, pályázattal keressük a megfelelő személyeket, reményeim szerint ez a folyamat március végére lezajlik. Fontos, hogy a karoknak kizárólag az oktatási ügyekkel kell foglalkozniuk, minden más – beleértve a gazdasági ügyeket - a kancellár, illetve az egyetemi központ igazgatójának dolga.

- Nemrégiben még az volt az alapmondat a Savaria Egyetemi Központ jövőjét illetően, hogy (újra) erős pedagógusképző központként működhet. Ezt akkor felejtsük el? 

- A Nyugat-magyarországi Egyetemen a pedagógusképzésnek kiemelt szerepe van. Ezt jelzi az a tény is, hogy a legutóbbi szenátusi ülésen elfogadott SZMSZ rektorhelyettesi szintre emelte a pedagógiai terület koordinálását. Szombathely szerepe ezen a területen valóban kiemelkedő: itt működik a pedagógiai szolgáltató központ, amely regionális szerepet tölt be, azaz nemcsak a Nyugat-magyarországi Egyetemhez, hanem más intézményekhez, karokhoz is van köze, együttműködik például a Széchenyi István Egyetemmel. Ez a szolgáltató központ megmarad továbbra is. Amit végig kell gondolni: hogy a régióban mire, milyen képzésekre van szükség. A Nyugat-magyarországi Egyetemen három pedagógusképző központ van, kevés kivételtől eltekintve letisztultak a portfóliók. A csecsemő- és óvodapedagógus-képzés Sopronban működik, Győrött erős a tanítóképzés, illetve két speciális terület: a logopédia, a gyógypedagógia van jelen. Szombathelyen is van tanítóképzés – ennek a helyzetét, jövőjét át kell gondolni –, valamint erős a tanárképzés, azzal a megjegyzéssel, hogy fejleszteni kell itt a természettudományos képzést. Örvendetes, hogy ha bárhol Nyugat-Magyarországon növelni kell a bölcsődék, óvodák számát mondjuk az iparfejlődésnek köszönhetően, akkor ez a hármas mozgatható: a Nyugat-magyarországi Egyetemen a teljes pedagógiai vertikum rendelkezésre áll.


- Szombathelyen nagy hagyománya van a humán képzésnek – azzal mi lesz?

- Itt válik szét a kancellár és a rektor feladata. A kancellár azért felelős, hogy tegyen meg mindent az akadémiai terület működési feltételeinek biztosításáért. Az akadémiai vonalat a rektor a dékánok segítségével irányítja, tehát ők határozzák meg, hogy milyen területen milyen képzésekre van szükség. Elképzeléseiket aztán egyeztetik a minisztériummal, a végső döntés ott születik meg.

- De ha az ön számára kancellárként elsőrendű szempont a nyereséges működtetés, akkor adódik a kérdés: a pedagógusképzés, a bölcsészképzés lehet egyáltalán nyereséges? Ezzel a típusú képzéssel kapcsolatban lehet kizárólagos szempont a nyereségesség?

- Ezek a képzések is tudnak nyereségesen működni. De kezdjük onnan, hogy a képzéseket az állam finanszírozza. Úgy gondolom, jogos elvárás az adófizetők részéről, hogy az általuk képzésekre befizetett pénzek megfelelően hasznosuljanak. Amennyiben egy szak, egy kar nem rentábilis, meg kell nézni, hogy miért nem az. Ha azért nem,  mert kevésre van szükség a művelőiből, arra a kis létszámú szakembergárdára viszont föltétlenül szükség van – az évi 5 egyiptológust szokták fölhozni példaként –, akkor azt a képzést az államnak meg kell fizetnie. Egy karon belül ez keresztfinanszírozással megoldható. Amennyiben azért veszteséges egy képzés, mert rosszul gazdálkodik, az teljesen más történet. Ilyenkor meg kell nézni, hogy le van-e fedve például az oktatók munkaideje képzéssel, kutatással. Ha nincs lefedve, meg kell nézni, hogy a szabad kapacitást tudjuk-e például pályázati feladatok elvégzésére fordítani. Bármilyen furcsán hangzik, a pedagógiai területen is előfordulhatnak ipari megrendelések: egy családbarát munkahely kialakításához például szükség van pedagógusra, ahogy magánbölcsőde, magánóvoda, magániskola sem működhet pedagógus nélkül. A duális képzés elindításához szintén szükség van pedagógiára: a tervezőasztalnál dolgozó mérnöknek nincs pedagógusi tapasztalata, fel kell készíteni a munkára. Ha minden lehetőséget kimerítettünk, és még akkor is veszteséges egy karnak – szaknak - a működése, akkor kell jelezni a fenntartónak a problémát. A kancellár ilyenkor felterjeszt két lehetőséget: vagy új finanszírozási rendszert kell kitalálni, és meg kell fizetni a képzést ellenkező esetben a képzést ki kell vezetni a rendszerből. Egy ilyen fenntartói döntés előkészítése, megalapozása a kancellár és a rektor irányításával történik. A karok önállóak. Ha egy kar veszteséges, akkor nekem fel kell szólítanom arra, hogy legyen nyereséges. Úgy gondolom, hogy elsőként mindig a megoldásokat kell keresni. Adott esetben a leépítés sem cél, hanem eszköz – egy a lehetséges eszközök közül.


- Nem szeretnék vég nélkül ebben a körben forogni, de hadd kérdezzem meg még egyszer: egy bölcsész típusú képzést vagy a pedagógusképzést lehet-e kizárólag ebből a szempontból szemügyre venni? Mondjuk akkor azt, hogy nem kell, és kész – ami persze nem ilyen egyszerű, de legalább világos beszéd. 

- Először is, ahogy már mondtam, ez a típusú képzés is lehet nyereséges. A felsőoktatás finanszírozási rendszere pedig átalakulóban van. A legkorábban az idén szeptembertől, de inkább jövő szeptembertől új elvek szerint fogják a felsőoktatást finanszírozni. Hogy pontosan mik lesznek ezek az elvek, ennek kialakításához vár segítséget a kormányzat a kancellároktól. Sok mindenről szó van itt: a képzés önköltségének megállapításától a társadalmi igényig. A felsőoktatásban semmi nem történik egyik napról a másikra.

- A Nyugat-magyarországi Egyetemen most az az érdekes helyzet állt elő, hogy van egyszer a SEK összdolgozói értekezletén született álláspont az önállósodásról, másfelől meg a második szenátusi körben mégiscsak átment az új szervezeti és működési szabályzat, vagyis megkezdődtek, folytatódnak a változások. Sopronnak ezek szerint szüksége van Szombathelyre. Miért?

- A kérdést nem úgy tenném föl, hogy Sopronnak miért van szüksége Szombathelyre. A NymE a régió egyeteme, vagyis a kérdés az, hogy a régiónak van-e szüksége együttműködésre vagy nincsen. Hogy a régióban egy egyetemre és egy kis főiskolára - vagy inkább egy nagy egyetemre van szükség, amely adott esetben brüsszeli pályázatokon is sikerrel indulhat. A NymE négy városban azonos logikával működik, tehát működtethető. A politikának azt kell eldöntenie, hogy szüksége van-e regionálisan koordinált pedagógusképzésre, műszaki képzésre, agrártudományi képzésre, közgazdasági képzésre. Ha igen, akkor a NymE biztosítani tudja azt a lehetőséget, hogy a négy súlypontban az ipar, a társadalom igénye esetén bármely helyen meg tudja jeleníteni bármely kar képzéseit. Ha Szombathelynek szüksége lenne nagy hirtelen élelmiszertudományi továbbképzésre, akkor a mosonmagyaróvári kollégákat lehet mozgósítani úgy, hogy Szombathelyen is indulhasson képzés. Vice versa: ha műszaki továbbképzés szükséges Óváron, akkor Szombathelyről lehet átmozgatni kollégákat heti egyszer Óvárra. Az a kérdés, hogy a régióban szükség van-e ilyen típusú rugalmasságra. Egy kis főiskola nem tud versenyezni nagy intézményekkel, ugyanúgy együttműködési utakat kell keresnie.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!