Járványos gyermekbénulás: a vírus nem tűnt el

Bár a járványos gyermekbénulás hazánkban már a múlté, a polio vírus történelmének lezárásáról csak akkor beszélhetünk, ha a járvány túlélői számára egész életen át tartó rehabilitációt, szociális és egészségügyi szolgáltatásokat biztosítunk - mondta Földesi Erzsébet, a Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetségének (MEOSZ) alelnöke azon a sajtótájékoztatón, amelyet a polio világnap alkalmából szervezett a MEOSZ és a Magyar Polio Alapítvány.

Dr. Takács Mária virológus, az Országos Epidemiológiai Központ főosztályvezetője arról beszélt: a betegséget a világ nagy részén az 1959-ben bevezetett védőoltásnak köszönhetően mára sikerült felszámolni, ám a vírus nem tűnt el teljesen, ezért az oltási rend betartásával folyamatosan védekezni kell ellene. A szakember kiemelte: Magyarországon elölt vírust tartalmazó vakcinával oltanak, ami teljesen biztonságos. A betegség bizonyos országokban (Pakisztán, Afganisztán, néhány afrikai ország), ahol nem tudnak beoltani minden gyermeket, még mindig jelen van. A polio vírust az idén nyáron Izraelben is kimutatták szennyvízben, de a magas oltási lefedettségnek köszönhetően megbetegedést nem tudott okozni - tette hozzá a szakember.

Földesi Erzsébet alelnök és Kertész Tamás, a Magyar Polio Alapítvány elnöke egy ma már nem használatos vastüdő mellett, amelyek egykor életben tartották a gyermekbénulásban szenvedő kis betegeket (Fotó: MEOSZ)

Magyarországon 1959-ig mintegy 16 ezren estek áldozatul a járványnak. A kéz-, láb- és légzésbénulást okozó betegség miatt sokan kerekesszékbe kényszerültek, a legsúlyosabb betegek vastüdőben élték le az életüket. A túlélők száma több ezerre tehető, többségük ma 53 és 62 év között van, aktív életet élt és él, dolgozott, gyermekeket nevelt, sokszor erőn felül teljesítve. Sokuknak most a betegség lezajlása után 30- 40 évvel jelentkező, hirtelen állapotromlást okozó post-polio szindrómával is meg kell küzdeni.

A gyermekbénuláson átesett betegeknek speciális egészségügyi és rehabilitációs ellátásra van szükségük, de ezt a jelenlegi ellátórendszer nem tudja megfelelő módon biztosítani. A képzési programot is bővíteni kellene, mert az egyetemeken és főiskolákon a gyermekbénulás csak érintőlegesen szerepel a tananyagban és ezért az egészségügyi szakemberek tudása sokszor hiányos. Mindezek megoldásához szükség lenne a mindenkori kormányok elkötelezettségére, egy stratégia megalkotására és végrehajtására.