Az otthoninál jobb ápolás nincs - Dr. Bokor Nándor főorvost gazdag emberi, szakmai tapasztalatairól kérdeztük

Növekszik hazánkban is az idős emberek száma, körükben egyre többen nehezen, vagy egyáltalán nem képesek önállóan ellátni magukat. A Markusovszky kórház sokak által tisztelt nyugalmazott főorvosa, dr. Bokor Nándor nemcsak megtapasztalta az otthoni betegápolás nehézségeit, de több tankönyvet is szerkesztett az ápolás és gondozás témájában.

Bevásárlás, fürdetés, tisztába tétel, gyógyszerek kiváltása és beadása, orvoshoz kísérés, ügyintézés - csak néhány dolog azok közül, amelyekben egy idős ember segítséget vár a környezetétől. Betegség esetén azonban további szükségeit is ki kell elégíteni nap mint nap.
- Három hónap híján hat évig ápoltam otthon a feleségemet, s ezalatt az időszak alatt mindössze két napot volt kórházban, mert szondát kapott - emlékezik vissza saját életének egy rendkívül nehéz időszakára dr. Bokor Nándor. - Orvosként nekem semmi nem okozott meglepetést, a betegségek lefolyása előre látható volt. De soha, egyetlen percre sem volt kérdéses számomra, ma is úgy gondolom: ha a beteg egy szeretett családtagunk, az otthoni ápolásánál nincs jobb!

Miért állítja ezt a főorvos, aki évtizedeket töltött a Markusovszky kórházban, s ma, már közel a nyolcvan évhez, a MÁV-rendelőben újra dolgozik? Mi a legnagyobb különbség az otthoni és a kórházi ápolás között?

Dr. Bokor Nándor főorvos az általa szerkesztett „Általános ápolástan és gondozástan” tankönyvvel. Fotó: Némethy Mária

- A házi betegápolás lényegében otthoni segítségnyújtás, amely a szociális gondozáson, felügyeleten keresztül egészen a szakápolási, akár intenzív szakápolásig terjedhet. Minden olyan ellátást ide sorolunk, amelynél a beteg, idős ember otthonában többségében orvosi beavatkozás nélkül látunk el feladatokat. Nagyon sokszor megtapasztaltam, hogy gyerekek a kórházra bízták idős szüleik ápolását. Gondolkodás, mérlegelés, tájékozódás nélkül tették ezt, csaknem magától értetődően. Nagyon sok idős embertől hallottam, hogy szeretne haza menni, a saját szobájába. De a hozzátartozók jó részének meg sem fordult a fejében, el sem töprengtek azon, hogy valahogyan otthon is meg lehetne oldani az ápolást. Tudom, nem könnyű döntés ez, szakápoló felfogadása anyagi kérdés is, de nagyon sok esetben nincs szükség szakápolóra. Itt is a beteg érdekei a legfontosabbak. Ha valaki a saját, megszokott otthoni környezetében lehet, annál jobb megoldás nincs. Nem érzi kiszolgáltatva magát idegen embereknek, nem zavarják a nyugalmát - ami egy kórházi nagyüzem működésével ugye együtt jár -, nem kell alkalmazkodnia semmihez és senkihez, akár több betegtársához is a nap minden órájában. Az otthoni ápolás mindenképpen a leghumánusabb megoldás. Hiába gondolják most többen úgy, hogy persze, egy orvos esetében ez könnyű, de orvost időnként kell csak hívni a beteghez, az odaadó figyelem, a törődés, a nyugalom, a szeretet légkörének megtapasztalása a legfontosabb egy beteg számára. A fizikai nyugalom a pihenését szolgálja. Azt jelenti, hogy csak a számára fontos személyek látogassák, ők is csak akkor, ha a nyugalmát nem zavarják. A család orvosának, de adott esetben lelkésznek, ápolónőnek, mentálhigiénés szakembernek, szociális munkásnak a véleményét is érdemes kikérni annak érdekében, hogy minél optimálisabb legyen az otthoni ápolás.

Hosszasan beszélünk még a témáról, amelyet dr. Bokor Nándor így összegez:
- Az ápolónak - akár a profi kórházinak, akár az otthoni laikusnak - valójában csak egy valamire van szüksége: szívre. Szeretni kell a beteget, s ezt neki éreznie kell, akkor jól érzi magát, biztonságban. Az én munkatársaim a kórházban ezért meg is tettek mindent. De ott a látogatókról sokat elárult például az, hogyan megy ki a kórteremből: a hátát mutatja a betegnek, mert csak letudott egy látogatást, vagy az ajtóból még visszafordul, int, visszamosolyog rá. Nem mindegy. Ha valaki laikus, és a többszintű ápolást nem is tudja otthon elvégezni, hiszen nem az a végzettsége, az alapápolásban nagyon jó lehet - ha szívvel, érzelmi intelligenciával törődik a betegével. Az alapápolás kérdése a szív kérdése. Éppen most találkoztam egy negyvenes éveiben lévő hölggyel, aki az állását is feladta, hogy otthon lehessen a beteg édesanyja mellett. Ilyen is van. Ráadásul nem is csak egy esetről tudok.

Azért, hogy sok idős ember ne egy elfekvőben élje meg élete utolsó szakaszát, szemléletváltozásra van szükség. De ez már zajlik is, hiszen sok szó esik a kórházi ellátás minőségéről, vagy arról, hogy például egy műtét után csak meghatározott időt lehet az intézményben tölteni az egészségügyi pénztár által támogatva. Sokan ezek miatt inkább úgy döntenek, hazaviszik betegüket a kórházból, s rokonok, barátok bevonásával, vagy valamilyen szervezet segítségével oldják meg az otthoni betegápolást.

- Fekvőbetegnél nagyon fontos a felfekvések kialakulásának megelőzése. Fontos tudni, hogy a lesoványodott és alultáplált embereknek a rövid ideig tartó fekvés is súlyos bőrkárosodást tud okozni, de korrekt bőrápolással ezt elkerülhetjük - figyelmeztet még dr. Bokor Nándor, aki megérti, hogy az emberek többsége nem szeret kórházba menni, és nem szeretnének sok ideig ott maradni. A főorvos szerint az otthonlét fél egészség!