Életmód

2016.06.14. 05:26

Angyali gyermek - Horváth Nikoletta jegyzete

Részegnek hittek! – zokogta egy kedves hölgy a minap a kis bolt közepén állva. Arcát könnytenger mosta, szemében a fájdalom szikrázott. Én pedig csak hallgattam, s tőlem szokatlan módon nem tudtam, mit is mondhatnék

Horváth Nikoletta

A néni kifakadása, elkeseredése érthető volt. Elmesélte ugyanis, hogy nemrég kórházba került, mert agyvérzés kapott. Ezt úgy közölte, mintha a napi időjárás viszontagságairól diskurálnánk. Meglepődtem könnyed hangvételén. Persze a feketeleves még váratott magára. A fehér falak rabsága, a gyógyszerek, a fekve töltött idő aprócska mozaikjai eltörpültek, az igazi kínok mellett, amik a rosszullétet követően történtek. A hölgy ugyanis éppen hazafelé tartott Szombathely egyik forgalmas utcáján. Egyik pillanatról a másikra gyengeség fogta el, majd összecsuklott. Mindent hallott, látott maga körül, de képtelen volt kommunikálni. „Bárcsak ne éreztem volna semmit" – törtek fel belőle a keserűség könnyei, újra. Ugyanis hiába hevert ott az agyvérzés kelepcéjébe zárva: senki nem jött oda hozzá. Az emberek megkerülték, átlépték, sőt: nem egy olyan megjegyzést is „elkapott" a némaság perceiben, hogy „na, ő sem tudja, hogy hol a pohár alja". Érti ezt – kérdezte tőlem: részegnek hittek! És, ha az lettem volna, talán nem szorulok segítségre, mentőre, egy szóra, némi törődésre? – A kérdések úgy záporoztak, ahogy a néni könnyei, és én továbbra is csak álltam meredten, és képtelen voltam megszólalni. Mit mondhatnék? Hogy sajnálom, hogy felejtse el?

Eszembe jutottak azok az esetek, amikor hozzám sem jött oda senki szorult helyzetemben. Előfordult, hogy akkorát estem, ami egy kaszkadőrshow-ban is elment volna, sőt nem egyszer mentem neki villanyoszlopnak, létrának, nem Lili hibájából, de egyszer sem kérdezte meg senki, hogy jól vagyok-e, sőt a piruettes esésemet néhány fiatal jóleső nevetéssel kommentálta... Én ezen csak mosolygok, mit tehetnék mást, ha sírok sem lesz jobb. De az idős hölgyet nem tudtam mivel vigasztalhatnám meg? Azzal, hogy ne vegye magára, ilyen ez a világ: sokszor előítéletes, közönyös, sőt közömbös. Hogy annyi a negatív tapasztalat, hogy sokan elfelejtenek empatikus, toleráns lényként viselkedni?

Csak annyit kérdeztem végül, hogy került szakértő kezekbe? „Egy kislány segített. Odahívta az anyukáját, és riasztották a mentőket.". Látja – mondtam neki őszinte mosollyal a szívemben – a remény mindig ott van egy kis angyal személyében, és amíg vannak ilyen gyerekek, addig biztosak lehetünk abban, hogy a jövőben is lesznek kivételek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!