Életmód

2014.11.01. 12:56

Közönségdíjat nyert a szombathelyi divattervező

Pomozi Pétert választotta egy neves magyar divatlap olvasói közönsége az év fiatal divattervezőjének. Így talán a cél is közelebb került: a magyar divattervezést ugyanis nemzetközi szintre emelné és ismertté tenné.

Lisztmayer Zsófia

Nem lehet egyszerű egy pályakezdő divattervező élete. A szakmában csak a különleges, csak az extravagáns érvényesülhet. A tehetségen, a szükséges kezdőtőkén kívül szükség van bátorságra is: merni kell kitűnni a tömegből. Pomozi Péter fiatal, lelkes és nagyravágyó, aki a divat világában szeretne egyedülállót alkotni.

Nem lehet egyszerű egy pályakezdő divattervező élete. A szakma csak a különlegeset, csak az extravagánsat emeli ki magából. A tehetségen, a szükséges kezdőtőkén kívül tehát szükség van bátorságra is: merni kell kitűnni a tömegből. Pomozi Péter fiatal, lelkes és nagyravágyó, aki a divat világában szeretne egyedülállót alkotni. Az ismert magyar divatlap által kiírt pályázaton azért szeretett volna részt venni, hogy a szakma és a közönség megismerje a nevét. A szakmai zsűri Péter ruháját is beválasztotta a 25 legjobb darab közé, a közönség november 5-ig szavazhatott a zsűri által kiválasztott munkákra.

Péter a közönségdíjjal kapcsolatban elmondta, hogy korábban tipikusan olyan ember volt, akinek nem sikerült soha semmi egészen addig, amíg meg nem találta önmagát. – Ez egy visszaigazolás, egy jel. Tudom, hogy jó úton haladok, ez pedig egy felbecsülhetetlen érzés. Izgulok a díjátadóval kapcsolatban, de ez természetes. Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik szavaztak rám. Szerintem a közönségdíj a legnagyobb elismerés, hiszen itt nem négy, hanem több ezer, több tízezer ember zsűrizett. Mérhetetlen örömmel tölt el, a közel múltban mellém szegődött a szerencse. Péter hozzátette, hogy a 200 ezer forintos nyereményéből maradandót szeretne alkotni: egy exkluzív, egyedi gyártású mini kollekciót.

Péter lelkesen mesélt arról, hogy öt évesen már lepedőkbe csavarta unokatestvérét és testvérét, a végeredményt pedig a szülőknek mutatták meg egy spontán kis divatbemutatón. Már ekkor körvonalazódott benne, hogy művészettel, tervezéssel szeretne foglalkozni. - A divattervezés nagyon veszélyes dolog, mert az ember vagy nagyon fent van, vagy nagyon lent. Alaptőke kell már ahhoz is, hogy egy divattervező az elinduláshoz szükséges portfóliót létre tudja hozni. Most dolgozom a legelső, hét darabos kollekciómon. Valamit le kell tennem az asztalra ahhoz, hogy tovább tudjak haladni az utamon.

Nyolcadikos koráig a nagymamája öltöztette Pétert, akit ez által kicsit megfosztott a kreativitás lehetőségétől, utána sokáig tartott megtalálnia saját magát. A szombathelyi premontrei gimnáziumban érkezett el számára a próbálkozások ideje. Egy egyházi iskolában ez természetesen mindenkinek szemet szúrt. A ruházaton kívül külsőleg és frizura-fronton is sokat változtatott magán. A fiatal tervező most érzi úgy, hogy megtalálta önmagát. A cipőkön kívül ugyanis szinte már semmit nem vesz boltban: a ruháit is magának tervezi. Péter hozzátette, hogy nehezebb nőknek tervezni. – Olyat ruhát próbálok készíteni, amit én magam is szívesen viselnék. Mindig meg kell találni a középutat, ami már közelít a vevő elképzeléseihez, de még nem távolodott el az enyémtől sem. Magamnak mindig olyan ruhákat készítek, amik hétköznapi viseletként használok. Ha nőknek tervezek, akkor viszont nem tudok kiadni olyat a kezemből, amit bármelyik boltban megkaphatna.

Péter jelenleg a Budapesti Divatiskolában tanul, ahol két év múlva kapja meg divattervezői bizonyítványát. Az első kollekciójának azért állt már most neki, mert nem gondolja, hogy egy papír döntené el, hogy ki a jó és ki a rossz tervező. - Én ezt akarom és ezt is fogom csinálni. Szeretném a magyar divattervezést a francia minőséghez felhozni. Amíg Magyarországon nem vagyok senki, addig külföldön sem álmodhatok másról. A magyar divattervezők munkáin azt látom, hogy ilyet a boltban is tudnék venni. A magyar tervezők többségéből hiányzik az elvetemültség és elvontság, ami fel tudná őket zárkóztatni a mai nemzetközi divatvilághoz. Én olyan ruhákat szeretnék kiadni a kezemből, amiket még senki más nem csinált meg. Nem tömegcikket szeretnék készíteni, hanem kevesebbet, de megfelelő minőségű ruhákat. Itthon ennek nem lenne meg a piaca, mivel senki nem mer kockáztatni. Én merek, mert nincs veszítenivalóm, és bízok magamban.

A fiatal tervezőnek nincsenek magyar példaképei, mert számára azok jelentik a mércét, akik Franciaországban vagy Amerikában alkotnak. Szerinte náluk érezni azt a fajta kreativitást és elvontságot, ami szükséges ehhez a szakmához. – Ezek a tulajdonságok kifejezetten a hírnév eléréséhez kellenek, ha „csak” pénzt akarnék keresni, akkor terveznék valamit és elvinném sorozatgyártásra. Nekem viszont csak annyi pénzre van szükségem, hogy mindig újat és újat tudjak tervezni. Szeretném képviselni Magyarországot a divat világában és világszínvonalra felhozni a hazai tervezést. Lehet, hogy kissé nagyratörő vágyaim vannak, de ez éltet. Mindig is hírnévről álmodoztam, hogy beszéljenek rólam, és benne legyek a köztudatban. Magamban bízom és nem a szerencsében – mondta.

Péter hozzátette, hogy a megrendelőről általában első látásra tudni szokta, hogy mi áll jól neki. - Teszek egy javaslatot, és ők is elmondják, hogy mit is szeretnének. Meg kell találnunk ilyenkor a középutat. Ha pontosan ismerem az elvárásaikat, akkor könnyebben megtalálom az egérutat, amitől különlegessé válik a ruha. Ezért kell egy kis teret hagyniuk, ha rám bízzák egy ruha megtervezését. Ha konkrét elképzelése van valakinek, akkor inkább varrónőt kell keresni, aki elkészíti a ruhát. Kísérletező ember vagyok, az anyagokat is szeretem úgy összeválogatni, ahogy más még nem tette meg.

Grafika: Pomozi Péter


Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!