Negyven nap

2018.02.14. 11:00

Elmúlt a farsang, megkezdődött a nagyböjt

Hamvazószerda, azaz a mai nap a farsangi időszakot követő nap, a keresztény vallásban a húsvét előtti nagyböjt kezdete. E mozgó ünnep a húsvét előtti hetedik hét szerdája, legkorábbi lehetséges időpontja február 4., a legkésőbbi március 10. Az egyház ilyenkor az élet mulandóságára emlékezteti és bűnbánatra szólítja a híveket.

Esztergom, 2014. március 5. Erdõ Péter bíboros hamuval keresztet rajzol a szertartás résztvevõinek homlokára az esztergomi bazilikában tartott hamvazószerdai szentmisén 2014. március 5-én. Hamvazószerdával kezdõdik meg a húsvétot megelõzõ 40 napos nagyböjt a katolikusok számára. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

A nagyböjt kezdete, hamvazószerda nem bibliai ünnep, de kiemelt hétköznapja az egész egyházi évnek, az ünnep latin neve quadragesima (negyvenedik). A nagyböjt, a negyvennapos vezeklő és böjti időszak megemlékezés Jézus negyvennapos böjtölésének, illetve kínszenvedésének időszakáról; Jézus nyilvános tevékenysége előtt 40 napig böjtölt a pusztában. Mivel az egyház a vasárnapot, az Úr napját nem tekinti böjti napnak, ezért – a nyugati egyházban – az első vasárnap előtti szerdán kezdődik a húsvétra készülés időszaka, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki. Az időszak liturgikus színe a bűnbánatot jelképező lila.

A böjt – a tartózkodás az étkezéstől bizonyos napokon – már a korai időszakoktól jelen volt a kereszténység életében. A húsvét előtti böjtöt eleinte kizárólag nagypénteken és nagyszombaton tartották, és 336-tól kezdve foglalt egy hetet magába, a nagyhetet. A negyvennapos – hamvazószerdától húsvétvasárnapig tartó – étkezési megtartóztatás a 4. századtól fokozatosan alakult ki, a 7. század elején vált szokássá, majd 1091-ben II. Orbán pápa törvénybe is iktatta. A katolikus egyház mára enyhített a korábbi szigorú böjti szabályokon.

„Porból lettél, porrá leszel”

A bűnbánati felkészülés első napján, hamvazószerdán a mezítlábas, zsákruhába öltözött bűnösöket a püspök a templomba vezette. A bűnbánati zsoltárok elimádkozása után fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt belépniük a templomba. Az 1091-ben Beneventóban tartott zsinaton II. Orbán pápa a bűnbánat látható jeleként elrendelte a hívek számára a hamvazkodást.

Kezdetben a férfiak fejére hamut szórtak, a nőknek csak a homlokára rajzoltak hamuból keresztet; ma mindkét nem számára az utóbbiból áll a szertartás. A pap a mise után megszenteli az előző évi szentelt barka hamuját, és keresztet rajzol vele a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezz ember, hogy porból lettél és porrá leszel.” A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mert a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmeztet.

Hamvazószerdát böjtfogó szerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is nevezik. A második vatikáni zsinat rendelkezésére 1966 óta – a nagypéntekkel együtt – szigorú böjti nap a katolikus hívek számára, azaz a hívőknek ekkor csak háromszor szabad enniük – húst akkor sem -, és csak egyszer lakhatnak jól. (Mentesülnek ez alól a 18 év alattiak és a 60 év fölöttiek, a betegek, az állapotos nők, a szoptató anyák és egyes foglalkozások gyakorlói.)

Nem elég a testi böjt

A negyvennapi böjtnek is nevezett nagyböjt hamvazószerdán kezdődik, és nagyszombat délig tart, de az egyház tanítása szerint pusztán a testi böjt nem elég, az önmegtartóztatást más tekintetben is gyakorolni kell. Azaz a böjt ne külsőségekben, hanem lélekben történjen. Ez az időszak arra szolgálhat, hogy a hívők megtanulják uralni vágyaikat, elmélyüljenek hitükben húsvét előtt, amikor Jézus legnagyobb művét, a megváltást ünneplik a keresztények. Ahogy Szent Ágoston mondta: „A böjtölés tisztítja a szívet, megvilágítja az értelmet, erősíti az akaratot, gyöngíti az érzékiséget, megfékezi a vágyakat, a szenvedélyek fáklyáit eloltja és meggyújtja a tisztaság világosságát”.

A néphit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje. Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy a fejfájás őket is elkerülje. A hamvazószerda és a nagyböjt első vasárnapja közötti három nap neve „semmihét”, „csonkahét” volt. Egyes helyeken a hamvazószerda utáni csütörtököt nevezték „kövércsütörtöknek” vagy „zabálócsütörtöknek”, mert e napon ismét szabad volt húst enni, hogy elfogyasszák a farsangi maradékot. Hazánkban évek óta ezen a napon rendeznek a vendéglők torkos csütörtök néven nagy kedvezményeket nyújtó akciót.

Borítóképünkön Erdő Péter bíboros hamuval keresztet rajzol a szentmise résztvevőinek homlokára még 2014 hamvazószerdáján

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!