honismeret

2021.05.06. 07:14

Bihar nyugati sasbércét látogatta a Hazajáró (videó)

Az Erdélyi-szigethegység nyugati végnyúlványán, a Körösök öntözte Zarándi- és Belényesi-medencék ölelésében emelkedő Béli-hegység sasbérce büszkén magasodik Bihar és Arad vármegyék határán. Ide látogatott legutóbbi adásában a köztévé Hazajáró című honismereti magazinjának stábja.

A Kodru és a Moma tömbjeiből álló hegység tündéri természeti csodákkal várja a turistát. Sokszínű formakincse, látványos karsztjelenségei Bél Mátyást, Jókai Mórt és Czárán Gyulát is rabul ejtették. Ők még virágzó magyar életre leltek, mi már csak feledésre ítélt emlékeket találhatunk, de azért magyar szót is hallhatunk még a Béli hegyalján.

Ide látogatott legutóbbi adásában a köztévé Hazajáró című honismereti magazinjának stábja. Kenyeres Oszkár és Jakab Sándor műsorvezetők Borosjenőről indulva járták be Bihar nyugati „sasbércét”.

Borosjenő nevében benne él a története. Jenő törzsének szállásterülete volt egykor ez a gazdag bortermő vidék. A birtokhoz vár is dukált, amelynek szerepe a 16. századi török hódítások idején fel is értékelődött, Erdély fontos nyugati védbástyája volt. Borosjenő főleg a 1848–49-es szabadságküzdelem bukása révén írta be magát a történelembe.

– Két aradi vértanú is kapcsolódik a községhez: az egyik életében, a másik halálában.

Életében Vécsey Károly, aki nem jött be Borosra, hanem egyenesen Váradra ment és ott adta meg magát Paskevicsnek, míg serege Borosjenőn tette le a fegyvert Rüdiger táborszernagy előtt. A másik vértanú, aki holtában kötődött Borosjenőhöz, Gróf Leiningen Westerburg Károly. Hatodiknak akasztották fel. Még aznap éjszaka a sógora, Urbán Gyula megvette 13 aranyért a hóhértól a holtestét. Monyoróra vitték, ott eltemették a kastély kertjében, jeltelen sírba. Majd a kiegyezés után, nagy ünnepséggel hozták Borosjenőre, a római katolikus templom kriptájában temették el. Végül 1974-ben vitték el Aradra, ahol az obeliszk alá temették – idézte fel Vajda Sándor helytörténész az eseményeket.

A hegyek előtti utolsó nagyobb település, a Fehér-Körös középső szakaszának egykori vásáros, kézműves, bányászati és bortermelő központja, Borossebes. Egykor népes katolikus és református magyar közösség lakta. Ám ez elszórványosodás végveszélybe sodorta honfitársainkat. Műsorvezetőink a remény bástyájában, az 1813-ban épült református templomban beszélgettek Máté József gondnokkal és Prém Imre Csaba lelkipásztorral.

– Tesszük a dolgunkat, erre bízott meg bennünket a Jóatya!

Mi ezt végezzük. Járunk a templomba, tartjuk a közösségi szellemet, és ezt megáldja a Jóatya. Ezt érezzük és ezt hisszük! – osztotta meg hitét a lelkipásztor.

A következő állomás Dézna vára. A várba vezető utakat a bihari turizmus atyja, Czárán Gyula építtette, saját költségén. A Béli-hegyalja és a Fehér-Körös völgye fölött őrködő vár fokán találkozunk barátainkkal, a Bihari Túrák Egyesület tagjaival, Boldizsár Beátával és Kocziha Attilával. Attila elmondta, hogy a várat Kopasz Borsáék építették és nagyon sok tulajdonosa volt.

Egyébként Jókai Mór sokat túrázott erre és egy írásában a Kalugyeri dagadóforrásról is megemlékezett.

„Szohodolon innen van egy rejtett kis völgy, hol egy szikla tövében van az a barlang, melyből minden fél órában előjön a forrás, azután ismét fél órára visszavonul, a meder száraz marad.

Mi ezúttal különös kedvencei voltunk a sorsnak. Alig érkeztünk meg a sziklanyíláshoz, midőn rögtön hallhatók azt a rejtélyes korgást, böfögést, mely az emelkedő víz jöttét megelőzi, s nemsokára kibuggyant a sziklából a hullám, annyira megtöltve a sziklamedencét, hogy állóhelyeinket kénytelenek voltunk elhagyni. Mintegy öt percig folyvást dagadt a víz, azután el kezdett lohadni s másik öt perc múlva egészen szárazon állt a szikla-meder. Huszonkét perc múlva ismétlődött e titokteljes tünemény.” (Jókai Mór: Erdélyi kirándulás lóháton; 1858)

Ma már nem kell huszonkettőt, elég hét percet várni az újabb és újabb vízfeltörésekre.

A belső szifon működési elvén alapuló Dagadó-forrás régóta foglalkoztatja a kutatókat. Czárán Gyula 1905-ben tett látogatásakor megállapította, hogy a víz csak időközönként tör fel, vagyis a forrás intermittáló típusú. A tudósok mellett a nép körében is gyorsan terjedt a csodaforrás híre. Valóságos búcsújáróhellyé vált, mellé később fatemplom és kolostor is épült.

A műsor végén a túrázók Menyházán fejet hajtottak a bihari turistaság apostola, Czárán Gyula előtt. A sírjánál az emlékét máig őrző turistákkal, Szuhai Sándorral és Kovács Lászlóval találkoztak.

– Czárán Gyula Seprősőn született, tavasztól késő őszig kint volt a természetben. Késő ősztől kora tavaszig pedig itt volt Mennyházán, bérelt egy villát, rengeteg természeti szépséget tárt fel Menyháza környékén, úgyszintén a Bihar-hegységben, a Galbena völgyben, és több más helyen. Az utókor tisztelettel adózik a nagy munkának, amit véghezvitt az évtizedek során – idézték fel „a turisták atyamestere” emlékét.

Czárán Gyula sok helyen megfordult Európában, de szívügyének mégis a kiterjedt birtokain található turistalátványosságok feltárását tartotta. Az ő nyomát járta be a Hazajáró, adózva emlékének.

A Hazajárók záró túrája a Béli-hegység legmagasabb tömbjére, a Szár-tetőre vezetett, amit a nagyváradi hegymászóval, Varga Csabával és családjával jártak végig.

Borító és szövegközi képek: a videóból kivágott fotók

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!