Nobel-díjas

2019.04.01. 10:06

Egy évszázada született az első veseátültetést végrehajtó sebész

Joseph Edward Murray amerikai plasztikai sebész új korszakot nyitott a gyógyászatban.

Forrás: Shutterstock

Száz éve, 1919. április 1-jén született Joseph Edward Murray Nobel-díjas amerikai plasztikai sebész, aki 1954-ben a világon elsőként hajtott végre emberen sikeres szervátültetést, egy egypetéjű ikerpáron végzett vese-transzplantációt.

Murray a Massachusetts állambeli Milfordban jött a világra, felmenői írek és olaszok voltak. Középiskolásként az atlétikában jeleskedett, kiváló baseballjátékos volt. A humán profilú College of the Holy Crossban filozófiából és anglisztikából szerzett oklevelet, majd 1943-ban Bostonban a Harvard Egyetem orvosi karán diplomázott. Kilenc hónapos, gyorsított klinikai gyakorlat után behívták katonának, egy pennsylvaniai hadikórházban szolgált, amelyben Bradford Cannon, a helyreállító sebészet úttörője, az égési sérülések specialistája vezetett.

A második világháború csataterein megsebesült katonák ezreinek eltorzult kezét, arcát igyekeztek helyreállítani, Murray ekkor kötelezte el magát egy életre a plasztikai sebészet mellett.

A transzplantáció iránti érdeklődését az keltette fel, hogy az égési sérüléseknél beültetett idegen bőrszövet a feltételezettnél sokkal lassabban lökődött ki, ami a szervátültetés lehetőségeit illetően is biztató eredmény volt.

Joseph E. Murray

A háború után befejezte általános sebészeti gyakorlatát, és a bostoni Peter Bent Brigham kórház sebészeti osztályának orvosa lett. Plasztikai sebészi szakorvosi gyakorlatát New Yorkban, a Memorial és a New York kórházakban szerezte meg, majd 1951-ben visszatért a Brigham sebészcsapatába.

Elsősorban a szervátültetés foglalkoztatta. E célra a vese látszott a legalkalmasabbnak, mert e szervünkből kettő van, és az már ismert volt, hogy funkcióját az egyik is el tudja látni. A vesét ezért élő donor is adhatja, már „csak” el kell végezni a beültetést, és el kell kerülni a szervezet által idegenként kezelt beültetett szerv kilökődését. A műtéttel akkor már többen kísérleteztek, de megfelelő immunszupressziós módszer hiányában nem sikerült elkerülni a kilökődést. A feltételezések szerint a legtöbb reménnyel a genetikailag azonos donor és recipiens (egypetéjű ikrek) közötti átültetés kecsegtetett, de ennek előfordulási valószínűsége meglehetősen csekély.

1954-ben mégis bekövetkezett egy ilyen eset: a 23 éves Richard Herrick krónikus vesegyulladás miatt került egy bostoni közkórházba. Kezelőorvosa közölte vele, hogy nem tudják meggyógyítani, de megemlítette, hogy a közeli Brigham kórházban kísérleteznek a veseátültetéssel, amelyhez egypetéjű ikreket keresnek. A kétségbeesett család felkereste a kórházat, a beteg ikertestvére, Ronald pedig felajánlotta egyik veséjét.

1954. december 23-án Murray és csapata végrehajtotta a világ első sikeres humán veseátültetését.

Az öt és fél órás műtét után Richard felépült, és még nyolc évig élt, sőt feleségül vette az egyik nővért, és két gyermekük született.

Joseph E. Murray
Fotó: Wikimedia

Murray a műtét sikere után 1959-ben elvégezte az első allotranszplantációt (idegen donortól származó), és 1962-ben az első cadaver (agyhalott) donortól származó vese átültetését is. Nemzetközi téren is vezető szerepet játszott a transzplantáció biológiájának kutatásában, a kilökődést gátló immunszupresszánsok használatának és a kilökődés mechanizmusának tanulmányozásában.

1965-re az idegen donortól származó veseátültetettek túlélési rátája már több mint 65 százalékos volt.

A Harvard orvosi fakultásának tagjaként részt vett a helyreállító sebészet és a transzplantáció oktatásában, számos fejlődő országban végzett műtéteket. Az 1970-es évektől felhagyott a szervátültetéssel, és a születési rendellenességben szenvedő, balesetben sérült vagy tumorműtét utáni betegek arcrekonstrukciós plasztikai sebészetével foglalkozott. Húsz éven át vezette a kórház és az egyetem sebészeti kutatólaboratóriumát, 1986-os nyugdíjba vonulásáig a kórház vezető plasztikai sebésze, 1986-tól az egyetem professor emeritusa volt.

1990-ben orvostudományi Nobel-díjjal tüntették ki a szerv- és sejtátültetés terén tett felfedezéseiért.

A díjat megosztva kapta a csontvelő-transzplantáció technikáját kidolgozó E. Donnall Thomasszal, akivel közös érdeklődésük, a transzplantáció kapcsán rezidens koruktól ismerték egymást. Murrayt – számos elismerése mellett – az Amerikai Tudományos Akadémia és a vatikáni tudós testület, a Pápai Tudományos Akadémia is tagjai közé választotta. Önéletrajza 2001-ben jelent meg Surgery of The Soul: Reflections on a Curious Career (A lélek sebészete – Elmélkedések egy furcsa hivatásról) címmel.

Murray kilencvenhárom éves korában, 2012. november 26-án hunyt el Bostonban, abban a kórházban, amelyben első sikeres műtétjével új fejezetet nyitott a gyógyászat történetében. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint napjainkban a világon évente mintegy százezer transzplantációt hajtanak végre, kétharmaduk, 69 400 veseátültetés, amelynek 46 százaléka élő donoros beavatkozás.

Borítókép: illusztráció

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!