„Kicsi korom óta foglalkoztat, hogy valami kézzelfoghatót hozzak létre. Abban már az elejétől biztos voltam, hogy olyan ruhákat és kiegészítőket szeretnék készíteni, amelyeket én is szívesen viselnék. Különös figyelmet fordítok a ruhák kombinálhatóságára, valamint az átjárhatóságra az egyes szettek, színek és kollekciók között” – írja bemutatkozójában Ancsa. Az első, majd a rákövetkező húsz évről és arról is kérdeztük, milyen nőket öltöztet.
Ancsa szerkesztő-modellezőként végzett 2000-ben Szombathelyen az akkori 411. Számú Ipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskolában. Mivel eredetileg arra vágyott, hogy keramikusművész vagy szobrász legyen, akkor kevésbé értékelte a lehetőséget, ma már örül, hogy ott tanulta az alapokat.
– Apám és a nagyapám is asztalos volt, én a műhelyében nőttem fel. Az alkotási kedvet a családból hozom. A középiskola után mégis másfelé kanyarodtam: idegenforgalmat tanultam Szombathelyen, utána Budapesten építészetet és újságírást. Sok mindenbe belekóstoltam, utólag nem bánom, mert később a saját márka építésében ezek mind hasznosnak bizonyultak. Közvetlenül a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság idején egy nagy projektben dolgoztam egy hatfős építészcsapat tagjaként, a beruházói oldalon. A létesítmény építkezése leállt, én éppen munkát kerestem, amikor egy volt szombathelyi csoporttársammal összefutottam Budapesten. Sorsfordító volt a találkozás: általa kerültem vissza a ruhakészítésbe és tanultam vissza a szakmába egy cégnél.
2011-től a saját vállalkozását építi Ancsa. Amikor komolyabban kezdett ruhatervezéssel foglalkozni, álmokból és tervekből sok volt a fejében, eszközökből annál kevesebb. Kibérelt a Jászai Mari téren egy kis műhelyt, szerzett egy tervezőasztalt és vett egy varrógépet. A galérián dolgozott, lent az apró boltban árulta a ruháit. – Egyre többen eljutottak hozzám, végül olyan sokan lettek, hogy nem tudtam kiszolgálni mindenkit. Kerestem egy bérvarrodát, én szerkesztettem a szabásmintákat, ők megvarrták a darabokat. Egyre több termékem lett, és mind nagyobb igény ezekre. Először egyszerű pólók és nyári ruhák készültek, de már akkor azon törtem a fejemet, hogyan lehetne olyat alkotni, amit többféleképpen lehet hordani és a darabokat egymással ötvözni.
Ancsa geometriai formákban gondolkodik, úgy magyarázza: a rajzfázist kihagyva, a fejében tekeredve alakulnak át szabásmintákká, majd hordható ruhákká a darabok. Többnyire egyszínűek és földszínűek – abból is kiindulva, hogy a harmóniát elsősorban a színek adják –, és kizárólag olyan anyagokból készülnek, amelyek öko minősítéssel rendelkeznek. Öltözködési rendszert talált ki, ami egyszerűnek tűnik, mégis más ahhoz képest, amit általában viselünk. A színekben, formákban minden mindenhez illeszthető. Egymásra épülnek a ruhadarabok, a kollekciók. – Huszonöt éves kortól felfelé a hétköznapi nőt öltöztetem, amilyen én is vagyok, aki reggel elmegy dolgozni, magára kapja a ruháját, cipőjét, ha pedig csinosabb akar lenni, kalapot húz. A lényeg, hogy ne kelljen sokat gondolkodni a gardróbszekrény előtt. Olyan ruháink legyenek, melyekben el tudunk menni a játszótérre, de vacsorázni is. Egy ideje a férfiaknak is tervezek: a 25-30 feletti korosztály vevőnek látszik erre. Meglepően jó volt a fogadtatás – meséli.
A Jászai Mari térről azóta a belváros közepébe költözött az üzlete, és miután a testvére beszállt a cégbe, egy másik boltot is nyitottak egy bevásárlóközpontban, valamint működni kezdett a webshop. Ma egy hatalmas szerkesztőrészleg, egy nagy szabászat és egy varroda munkatársai dolgoznak a márka ruhatárán. Ancsa korábban is szigorú napirend szerint élt, amióta megszületett a kisfiuk, még inkább beosztja az idejét. A testvérén kívül nagy segítsége a férje és szülei is, mondja.
Sok idő és összetett folyamat, míg egy elképzelésből ruhadarab lesz: legalább két-háromszor le kell varrni és újraszerkeszteni a mintadarabot, hogy gyártásba mehessen, jó és hordható ruha legyen belőle. Két-három havonta minikollekciókkal jelentkezik a tavaszi–nyári és az őszi–téli helyett. Mostanáig több mint 600 szabásminta került már gyártásba. – Mindegyik kedves a szívemnek. A mai napig meg tudom mondani, melyiket mikor terveztem, mi inspirált. Emlékezetesek például a csavarások, átcsatolások. Összevont méretekkel dolgozom, sok év tapasztalatából alkottam meg a saját mérettáblázatomat. A magyar testarányok mozgatnak – ezeket tanulmányozom, és hordható ruhadarabokat tervezek, amiket a vékonytól a teltebb nőkig mindenki felvehet.
Kiemelt képünkön: Marton Ancsa a maga tervezte mustárszínű kapucnis pulcsiban
